Kisebb tömeg, operatőrök és újságírók hada figyeli áhítattal, ahogy a két festő rutinosan pingálja a kórházi falakat.
Bár adja magát a klasszikus poén, ez nem a magyar munkamegosztás, a "kettő dolgozik, tizenöt nézi" modellje: a fővárosi Markó utcai börtön rabjai festik ki napi váltásban a Szent Imre Kórház sürgősségi részlegét - szabadidejükben, önként vállalt munka keretében.
Dolgozunk mi rendesen bent is,
hét-nyolc órát naponta. De azért nagyon jó kijönni egy kicsit, és tényleg azt érezzük, hogy így segíthetünk" – mondja Rácz László.
A kigyúrt, fiatal férfinak már csak két hónapja van a büntetéséből, ezért is jókedvű, a családja már nagyon várja.
Amikor arról kérdezzük, miért ült, mosolyogva annyit mond – szabálysértés, de kicsit elhúzódott az ügy. "Lopás lesz az" - pontosít Makula György alezredes, a büntetés-végrehajtás vezető szóvivője. Kényszeredett csend áll be, visszaránt a valóságba. Nem babazsúron vagyunk,
ezek az emberek azt próbálják bizonyítani, hogy kisebb-nagyobb bűncselekmények után is képesek a közösség hasznára lenni,
- adni azután, hogy elvettek.
Ennek megfelelően a börtönfalakon kívüli munka valódi kiváltságnak számít a fogvatartottak között.
Az igazán súlyos bűncselekményekért elítéltek nem is próbálkozhatnak vele, a jelentkezéseket pedig egy négyfős, pszichológussal és reintegrációs tiszttel megtámogatott bizottság bírálja el.
Ha ők is igent mondanak, akkor jöhet a napi néhány órás önkénteskedés:
a rabok iskolákat tataroznak, parkot takarítanak
vagy éppen bódékat építenek és bontanak a karácsonyi vásárok idején.
"Már több éve, országszerte zajlik jóvátételi munka, és nagyon nagy sikere van" – ezt már Orosz Zoltán őrnagy, bv-szóvivő mondja.
Mint emlékeztet rá, a 29 magyarországi bv-intézetben 18 ezer fogvatartott él. Közülük
500-an vesznek részt jóvátételi programokban,
amit annak ellenére szép számnak tart, hogy a börtöntársadalom alig 3 százalékát teszik ki.
Az önkéntesség ugyanakkor nem teljesen önzetlen gesztus: a büntetések felülbírálatánál, adott esetben enyhítésénél a bv-intézetek ezt a fajta segítségnyújtást is értékelik, akár csak a példás magaviseletet.
Megkerülhetetlen téma, percek alatt szóba is kerül a karácsony - a rabok talán ezt az időszakot viselik el a legnehezebben.
"Ilyenkor kártyázunk, edzünk, beszélgetünk, hogy eltereljük a figyelmünket a dologról" - mondja László. Hozzáteszi, családtagjaival az ünnep idején nem találkozhat, de nem sokkal utána lesz beszélő,
így azért ki lehet bírni.
A fogvatartottak egyébként ajándékot – sőt, ha akarják, rászorulóknak szánt adományt – is vehetnek a börtönboltban. Mint a legtöbb intézni való ügyükhöz, ehhez kérvényt kell írniuk. A reintegrációs tiszt átnézi a listát, és ha jól mennek a dolgok,
engedélyt kapnak a bevásárláshoz.
Apró dolog, de ezekben mutatkozik meg a szabadság, vagy a szabadság hiánya.
A kórházban mindenesetre nagyon örülnek a rabok vállalásának: Kiss Beatrix gazdasági igazgató szerint így sokkal hamarabb tudnak végezni a sürgősségi részleg felújításával, és ha minden jól megy, a fogvatartottakat január után is várják majd a Szent Imrében.