Gyász a Szinyeiben: holnap sem lesznek tanórák

Gyertyagyújtás és megemlékezés a 16 halott diákra a Szinyei Merse Gimnázium előtt 2017 január 23-án

Hétfőn még nem volt hivatalos tanítási nap a Szinyei Merse Pál Gimnáziumban, de kedden már lesz, órákat viszont nem tartanak. A tanárok nem nagyon tudják, hogyan kezeljék a tragédiát, ami az iskola buszát érte Olaszországban, a sítáborból hazafelé tartva. Kedden pszichológusok is segítenek majd az első órákban az osztályoknak kibeszélni a történteket, hétfőn pedig a tanároknak segítettek felkészülni a feladatra.

A délelőtti Kossuth téri nemzeti megemlékezés után egész nap sorra érkeztek diákcsoportok, osztályok a Szinyei Merse Pál Gimnázium épületéhez, hogy leróják kegyeletüket az olaszországi buszbaleset áldozatainak emléke előtt, illetve együttérzésüket a túlélőkkel és a hozzátartozókkal. És nemcsak az iskola diákjai jöttek a nap során, hanem barátok, öregdiákok, egykori diákok hozzátartozói – mindenki, aki csak egy kicsit is szinyeisnek érezi magát.

Sőt a környező iskolákból már délelőtt egyre érkeztek osztályok tanári vezetéssel, vagy csak egy-egy baráti kör, hogy pár perces gyásszal emlékezzenek a tragédia áldozataira, délután pedig sok más budapesti iskolából is érkeztek a megemlékezők mécsesekkel, virágokkal. Pár kísérő tanár elmondta, hogy úgy érezte, itt a helyük, és

mivel a gyerekek amúgy is erről beszélnek, így ez az aktus talán nekik is segít az érzéseik kifejezésében”.

Voltak olyan diákok is az emlékezők között, akik ugyan nem a Szinyeibe járnak, de ismerőseik, barátaik tanulnak ott, az ő támogatásukra jöttek.

A Madách Imre Gimnázium diákjai gyújtanak gyertyát a 16 halott diákra emlékezve a Szinyei Merse Gimnázium előtt 2017. január 23-án Fotó: Szabó Gábor - Origo

Az iskolában hétfőn nem volt tanítás, így hivatalosan a gyerekeknek nem kellett volna bemenniük, de sokan mégis ott voltak, hogy együtt lehessenek. Az iskolában hétfőn több tucat pszichológus is volt, úgy tudjuk, elsősorban a tanárokkal beszélgettek nagyobb csoportokban. Csáki Gábor, a Szinyei Merse Pál Gimnázium igazgatóhelyettese azt mondta az Origónak, hogy bár kedden már hivatalosan tanítási nap lesz, de

a pszichológusok tanácsára a tényleges tanítás megkezdésével még várnak egy kicsit.

Reggel minden osztályban egy-két pszichológiai szakember segítségével pár órás foglalkozással kezdődik majd a nap, tanórák nem lesznek.

Bár a tanárok érthetően nem szívesen nyilatkoztak az újságíróknak, az iskola épületével szembeni kávézóban melegedve sikerült beszélni pár szót egy tanárnővel és egy tanárral. Utóbbi osztályfőnök, és osztályában két gyerek is a halálos áldozatok között van, két másik diákja pedig ott volt a franciaországi sítáborban, de szerencsére túlélte a balesetet. Mindkét pedagóguson látszik, hogy nagyon gyötrődnek azon, hogyan kezeljék majd a történteket másnap. (Kora délután még úgy tudták, hogy normális tanítás lesz kedden.)

„Úgy állok az osztály elé, hogy fogalmam sincs, mit mondjak” – vallja be a tanárnő, aki először az interneten olvasta a tragédia hírét. Kezdetben drukkolt magában, hogy ne a szinyeis busz legyen az, de a lelke mélyén már akkor is érezte, hogy a baj velük történt, és amint meglátta az első képeket, már biztos volt benne. Az osztályfőnök telefonon értesült először arról, hogy mi történt.

„Vajon én mit tettem volna?” – teszi fel a kérdést azóta többször magának is, és a kollégákkal való beszélgetések során is. Nyilvánvalóan hős kollégáikra gondolnak.

V. György testneveléstanár több gyereket is kimentett az égő busz roncsaiból, de saját két gyereke életét nem tudta megmenteni. A történelemtanár, K. Béla meghalt a balesetben, a gyerekek mentve. „Talán ilyenkor nem is gondolkodik az ember, hiszen gyerekek élete van rá bízva, és nem gondol a saját életével” – tűnődött a két tanár. De bátorság mindenképpen kell hozzá, ebben egyetértenek, és csak az élet ilyen döntő, valóban sorsszerű pillanatában dől az el, hogy kiben van meg, és kiből hiányzik.

A trauma feldolgozásában több tucat pszichológus segíti a gyerekeket, tanárokat, szülőket Fotó: Szabó Gábor - Origo

Nehéz helyzetben lesznek a túlélő gyerekek az iskolában is, mert őket biztosan faggatni fogják társaik a történtekről. Ráadásul az is előfordulhat, hogy egy-egy osztályba egy-két túlélő jár, akik így nyilván a figyelem középpontjába kerülnek. Igazándiból

a tanárok sem tudják, hogy a túlélőknek segít-e, vagy éppen árt, ha kérdeznek tőlük arról, hogy mi történt.

A pszichológusok erről azt mondták, hogy ha a gyerek elzárkózik, nem szabad faggatni, jobbat ilyenkor nem lehet tanácsolni: hogy mit lehet tenni, azt az adott helyzet hozza majd.

„Végül is az egész hivatásunk ilyen. Annyit megtanítanak az egyetemen, hogyan működik, mondjuk, a szív, kis vérkör, nagy vérkör stb., de azt, hogy ezt hogyan tanítsuk meg, arról alig-alig esik szó. Az ösztönünkre, a tapasztalatunkra van bízva” – mondja sóhajtva a biológiát tanító osztályfőnök, mielőtt kilépnek az ajtón, és visszaballagnak az iskolába.