Egy ilyen ember, aki ezt elköveti, nagyon sok évet érdemel

Bene Krisztián, a lúgos támadással vádolt orvos

Jelentkezett az Origónál Bene Krisztián, a „lúgos orvos”, akit első- és másodfokon is elítélt a bíróság a volt barátnője elleni brutális támadás miatt. Ártatlanságát bizonygatta, és kérte, hadd mondja el a történteket a saját szemszögéből. Az Origo szerkesztőségének nincs kétsége, hogy a bírósági ítélet megalapozott, úgy gondoltuk azonban, hogy az interjú lehetőséget ad arra, hogy a közvélemény megismerhesse Bene Krisztián gondolkodását. Az ítélet akár jogerős is lehetne, a főbb vádpontban – vagyis magában a támadásban – ugyanis mindkétszer bűnösnek mondták ki. Az ügye csak azért kerülhet a Kúria elé, mert a két bíróság máshogy látta a sérülések súlyosságát, valamint másodfokon kifosztásért és magánlaksértésért is elítélték, csak ezért fellebbezhetett. Bene Krisztián állításairól megkérdeztük Gál Andrást, a lúgos orvos áldozatának jogi képviselőjét, aki az Origónak azt mondta: számtalan csúsztatást és valótlan állítást tartalmaznak az orvos szavai. Az ügyvéd részletes válaszát itt olvashatja. Ebben a cikkben pedig összeszedtük, mi bizonyítja, hogy Bene Krisztián a támadó.

Bene Krisztián, a lúgos támadással vádolt orvos a harmadfokú bírósági eljárás előtt adott interjút Fotó: Mudra László - Origo

Ön jelentkezett, hogy nyilatkozni szeretne, miért?

Az egész eljárás alatt szerettem volna beszélni, de az első ügyvédeim tanácsára ezt nem tettem meg, és most örülök, hogy van arra lehetőség, hogy elmondjam, hogy mi történt ebben az ügyben, illetve hogy mi nem történt.

Miért ennyire fontos ez önnek, amikor a bíró fog dönteni, és nem a nyilvánosság ítélkezik?

Magát az alapügyet nyilván nem a média nyilvánossága előtt kell megoldani, hanem ennek megvan a maga menete, a büntetőeljárás, de kezdettől fogva lehetett látni, hogy a médiában rendkívül egyoldalúan értékelik ezt az eseménysorozatot. Ez, ahogy előrébb ment az egész eljárás, csak egyre fokozódott. Pont ezért szerettem volna én is kezdettől fogva hozzászólni, hogy a saját oldalunkat is megmutassuk. Amúgy a nyomozás is kezdettől fogva semmi másról nem szólt, csak arról, hogy én vagyok a potenciális gyanúsított. Már második vagy harmadik nap kiállt a hivatalos rendőrségi szóvivő, ami egy teljesen szokatlan dolog, és azt mondta, hogy kétséget kizáróan igazolódott az én bűnösségem, teljes névvel, képpel, satöbbivel megjelenve. Az emberek nagyon szeretnek bízni a hatóságokban, szeretik úgy gondolni, hogy az életüket megoldják ezek a szervezetek. A rendőrség minden bűnöst elkap, és csak a bűnösöket kapja el. Utólag is látszik, hogy nemhogy akkor nem volt semmi bizonyíték ellenem, de később sem. Akkor meg aztán végképp nem.

Később azért felvetődött az, hogy az áldozat vérében és vizeletében például midazolamot és ketamint is találtak, emellett több olyan dolog derült ki az üggyel kapcsolatban, ami mind arra utalt, hogy egy olyan ember követhette ezt el, akinek van valamilyen orvosi praxisa, szakértelme ehhez. A szakértők ezt mondták. Úgy gondolja, hogy ilyen anyagokat akárki be tud szerezni?

A midazolam meg a ketamin valóban gyógyszerek. Körülbelül negyven vagy ötven éve forgalomban vannak a világon, tehát nem friss készítmények, és előszeretettel használják kábítószer-élvezők is. Ezt a szakértők is elismerték. A beadásukhoz semmi különösebb orvosi ismeret nem kell, egyszerűen injekcióval be lehet ezeket juttatni. Minden intravénás kábítószer-élvező tökéletesen tud injekciót adni, sőt, nem is az izomba, mint ahogy ő kapta, hanem a vénába is be tudják adni. Manapság, ha valaki megrántja a bokáját, ha 30 év fölött van, adnak neki egy véralvadásgátló injekciót. Egyszer megmutatják neki, hogy kell csinálni, és utána azt mondják, hogy innentől otthon mehet. Ez egy olyan dolog, amit nagyon széles kör meg tud csinálni. Ezt kicsit ahhoz hasonlítanám, mintha elkövetnének egy bűncselekményt lőfegyverrel, és azt mondanák, hogy a tettes biztos a rendőrség vagy a katonaság körében van, hiszen a képzésük során ők tanulnak meg lőni. Most ez természetesen igaz, de az a bűnöző, aki megszerez egy lőfegyvert, valahogy elsajátítja ezt a képességet. Tehát az orvosok valóban megtanulják a gyógyszerek használatát, de bárki, ha ma az interneten beüti ezek nevét, pár másodperc alatt hozzá tud jutni a teljes adagolási listához, onnantól meg nagyon egyszerű a történet.

Azért egy orvosnak könnyebb beszerezni ezeket, hiszen egy kórházban elérhetőek.

Ezek szigorú nyilvántartású anyagok, különösen az egyik. Minden milliliterét fel kell írni pontosan, azt is, hogy ki adta be, melyik betegnek adta, és minderről karton vezetnek. A rendőrség ezeket rendszeresen ellenőrzi. Végeztek is ilyen vizsgálatot az én munkahelyemen, de nem találtak hiányt. Attól, hogy valaki kórházban dolgozik, nem tudja ezeket könnyebben megszerezni, mint ha az interneten vagy feketepiacon bármi módon megrendeli.

Fotó: Mudra László - Origo

Mi történt 2013. március 12-én, ön hol volt, és mit csinált?

A kórházban tartózkodtam, egy úgynevezett bejárást végeztem. A kórház első számú vezetőjeként feladataim közé tartozott az is, hogy a közép- meg hosszú távú fejlesztéseinket kidolgozzuk, amit természetesen nem egyedül tettem, hanem egy nagy csapattal. Az viszont csak az én feladatom volt, hogy ezt bemutassam a tulajdonosoknak. Ezen a napon is úgy volt, hogy korán reggel bementem. Először irodai munkát végeztem, és tulajdonképpen reggel 7-től olyan fél 10-ig az épületet jártam be. Ez egy nagyon nagy terület, több tízezer négyzetméter. Egyébként egy évvel később volt egy hivatalos hatósági bejárás, amit videóra is rögzítettek. Végigvonultunk a nyomozókkal. Ők is látták, hogy ez egy nagy terület, és valós tevékenység volt. Ezt egy mondattal lesöpörték a bíróságon.

Ha egy ekkora területről van szó, akkor különösen furcsa, hogy senki sincs, aki ezt igazolni tudná, mert senki sem találkozott önnel az épületben.

Pedig öt ilyen ember is van. Inkább az a furcsa, hogy az eljárásban őket nem fogadták el. Öt vagy hat olyan tanú is van, aki igazolta, hogy ebben az időszakban látott engem ezen a területen. Órákat is mondtak. Természetesen ezek a munkatársaim voltak, tehát olyan emberek, akik mondjuk ismertek engem régebbről, és a megjelenésemnél nem rögtön az órájukra néztek, hogy ez most 7 óra 28 volt, hanem intervallumokat mondtak. Volt, aki 7 és 8 között látott, volt, aki háromnegyed 8 körül, volt, aki 8 körül, volt, aki fél 9 és 9 között, 9 és fél 10 között. Ezeket egyrészt már a nyomozó hatóság próbálta úgy beállítani, hogy minél korábbi időpont legyen, vagy minél későbbi. Aki azt mondta, hogy 7 és 8 között, az szerintük 7-et mondott, aki a fél 9-et és 9-et, az szerintük 9-et. Próbálták kitolni az intervallumokat teljesen szubjektíven, így mutatni, hogy én nem lehettem ott. De ez egy valós tevékenység volt. A mobiltelefonomról is megállapították, hogy ott volt a helyszínen. A koordinátái is teljesen ezen a területen voltak, nem egy helyen, hanem változó helyen. Ezeknek a tanúknak a vallomása pedig egybeesik az útvonallal. Ezt egész döbbenetes módon intézte el a másodfokú bíróság, amely mindössze annyit mondott ki, hogy nem csinálhattam volna ezt, egyrészt amiatt, mert sötét volt, másrészt nem égett a villany. Na, most semmifajta olyan bizonyíték nincs arra, hogy nem égett volna a villany, egyetlenegy iratban sem. A sötétségről meg mindenki maga is meggyőződhet, mert ez nagyjából ugyanebben az időszakban történt, mint ami most van, március 12-én. Mindenki látja, hogy reggel 7-kor már teljesen világos van, utána meg még inkább, tehát szó sem volt arról, hogy nem lehetett volna látni. Az, hogy nem volt világítás, egyszerűen egy kitalálás. A másik meg, amit mondtak, hogy volt egy-két olyan helyiség, ami zárva volt, és oda nem juthattam be. Ez tényleg így volt, de ez csak a töredéke volt, meg nekem nem is az volt a feladatom, hogy minden helyre bemenjek, és tudjam, hogy melyik konnektor hol van, hanem hogy körülbelül legyen egy képem.

Fotó: Mudra László - Origo

Ha már arról beszélgetünk, hogy ki mit mondott, az ön ügyvédje például azt állította, hogy akár kamillatea is okozhatott volna ilyen maró sérülést az áldozat testén azzal, hogy leöntötte magát. Miért tett volna ilyet saját magával?

Azt, hogy magával tette, tudatosan, senki sem mondta, mert az egész biztos, hogy nem így volt. Meg azt szeretném is hangsúlyozni, hogy az ő szempontjából az teljesen mindegy, hogy szegény mivel sérült meg, hogy ez valami maró anyag volt, sav volt, lúg volt vagy netán valami forró folyadék vagy forró kamilla. Nyilván neki ez már ilyen értelemben nem oszt, nem szoroz. Szörnyű dolog, ami vele történt, és ezen a szinten együtt is érzek vele, az én szempontomból viszont van jelentősége. Meg a média szempontjából is, mert kezdetben nagyon sokáig sav volt, a végén meg lúgot mondtak, csak az a különös, hogy se savat, se lúgot soha nem találtak a tett színhelyén, az ő ruházatán, sem a padlón, sem a fürdőkádban, sem a törülközőn, sem az én ruhámon. És gyakorlatilag ki sem mutatták az ő sebeiből. Mindössze a végén egy szakértő mondta azt, hogy szerinte lúg lehetett. De ez a szakértő – ez is egy döbbenetes dolog – nem volt más, mint a kezeléséért felelős részlegvezető főorvos. Ő azt mondta, hogy „a mi megfelelő, konzervatív kezelésünk ellenére elmélyült a seb, és ez a lúgra jellemző”. Ez körülbelül egy olyan válasz, mint ha valaki épít egy házat, jön a statikus, aki kiszámolja, hogy milyen vastag falak kellenek, összeomlik a ház, és utána azt a statikust, aki a számítást végezte, független szakértőnek fölkérik, majd azt mondja, ha az én jó számításaim ellenére összedőlt a ház, az a kivitelező hibája. Erika nadrágjában viszont találtak – ezt megállapították a szakértők – sárga növényi anyagmaradványt. Pont azon a területen, ahol megsérült. Mindannyian tudjuk, hogy a kamilla növény és sárga. Ez nem zavarta sem a nyomozókat, sem a bíróságot, továbbra is a lúg melletti teória mellett foglaltak állást. Hangsúlyozom, hogy neki ez tényleg mindegy.

Értem. Akkor ön szerint valaki leöntötte kamillateával, elkábította, megkötözte, aztán becsavarta egy szőnyegbe, ez történhetett?

Ez nem az én feladatom kitalálni. Mi azt mondtuk, hogy nagyon sok variáció lehet.

Engem az érdekel, hogy ön mit gondol erről.

Nem tudom, igazából ezen még nem gondolkoztam. Sosem követtem el ilyen bűncselekményt, fogalmam sincs, hogy valaki miért csinál egy ilyen dolgot. Biztos, hogy történt vele valami sérülés.

Amikor az eset után már gyanúsítottként először találkozott az áldozattal, és a szemébe nézett, mire gondolt?

Az eset után én nagyon sokára találkoztam vele igazság szerint, mert egyáltalán nem kerestem a vele való kapcsolatot, miután kikerültem az előzetes letartóztatásból. Ezt javasolták az ügyvédek is. Utólag be is igazolódott, hogy ez egy jó megoldás volt, mert a mai napig, különösen az ő képviselői, próbálják úgy beállítani a dolgokat, hogy én még az előzetes után is fel akartam venni vele a kapcsolatot. Ennek semmi valóságalapja nincs.

Nem kereste soha?

Nem kerestem, sohasem kerestem utána. Egyedül a tárgyalóteremben találkoztunk az elsőfokú bíróság épületében.

És akkor mire gondolt?

Nagyon sajnáltam őt személy szerint, de azt meg nyilvánvalóan nekem kellett megemészteni, hogy ő nem állt ki egyértelműen, és nem mondta azt, hogy nem lehetek én az elkövető. Annak ellenére, hogy ő nem ismerte fel a támadóját.

Azért sokkos állapotban ez egészen természetes.

Természetesen biztos meg volt ijedve, de itt nem olyan sokkról van szó, hogy valaki semmire nem emlékszik. Az összes tanúvallomásából kiderül, hogy nagyon részletesen és aprólékosan leírta, hogy nézett ki a támadó, hogyan mozgott, pontosan mit csinált, mikor, hova ment, mit vett föl, tehát meg tudta figyelni. Én nagyon sokszor voltam vele olyan helyzetben, hogy sötétben voltunk egy koncerten, egymástól messze, de akár több száz vagy ezer ember közül is egymást mindig megtaláltuk. Az egészben még az a csavar, hogy a nyomozás során végig azt mondták, hogy ez egy előre kitervelt dolog volt. Na most ki az, aki előre kitervel egy ilyet, hogy fényes nappal majd be fog menni a volt barátnője lakásába, és majd abban bízik, hogy nem fogja felismerni?

Hát, ha maszkban van, beöltözik, és még kesztyűt is visel...

De hát millió másról, az illatáról, a mozgásáról, a hangjáról felismerheti. Nem lehet az embernek úgy elváltoztatni a külsejét, meg mindenét. A bíróság gyakorlatilag elismerte, hogy ez az elkövető teljesen másképp nézett ki, mint én. Erika az elején azt mondta, hogy akcentussal beszélő ember volt, aki törte a nyelvet. A testalkatát is kifejezetten erősnek írták le. Én viszont inkább egy soványabb, közepes testalkatú vagyok. A végén a bírónő már ezt úgy próbálta magyarázni, hogy biztos pufidzseki volt az illetőn, hogy elváltoztassa az alkatát. Ez az alak ez semmiben nem hasonlított hozzám, és most azt mondják, hogy én voltam, csak elváltoztattam a hangomat, megváltoztattam az illatomat, másképp beszéltem, mozogtam, és egyébként magamat kitömtem nem tudom, mivel. Ennek mi értelme lett volna?

Fotó: Mudra László - Origo

Vannak olyan jellegzetességek a támadásban, ilyen például az elkövetés módja, amelyek kifejezetten szaktudással rendelkező emberre utalnak, emiatt került ön előtérbe.

Igazából nincsenek ilyen jellegzetességek. A szakértők is azt mondták, hogy a gyógyszerbeadáshoz nem kell különösebb szaktudás, ahhoz sem, hogy valaki tudja, hogy mennyit kell beadni. A bíróságon arról beszéltek, hogy ha valakit magára hagynak, nem monitorizálják, nem figyelik, az potenciálisan életveszélyes lehet. Ez valóban így van, éppen ezért nem csinálnék én semmi ilyet. Én az egész életemben, ha bárkit, egy beteget olyan helyzetbe kellett hoznom, hogy el kellett altatni, azt pont azért csináltam olyan helyen, hogy tudjam monitorizálni. Ahogy az ember öregszik, még egyre óvatosabbá válik. Nála az életveszélyt a sérülése mértékéből vezette le, illetve abból, hogy elfertőződhet minden seb, de ennek semmi köze az elkövető orvosi vagy nem orvosi mivoltához. Az pedig egyetlen szakértői véleményben sincs benne, hogy ilyet csak orvos tud elkövetni.

Minden tettnél van indíték, és nincs az áldozat közelében más önön kívül, akinek egyáltalán ilyen módszer eszébe jutna.

Ezt nem is vizsgálták. Egyébként nekem sem volt semmifajta okom rá.

Szakított önnel.

Nagyon sok emberrel szakítottam már életemben, 42 éves voltam, nem 16. Nem az első szerelem volt. Sok emocionális dolgot megéltem, hiszen gyerekosztályon dolgoztam. Sok gyerek meghalt a kezeim között, és láttam a szülők reakcióit. Úgy érzem, ezeket abszolút tudtam kezelni, tehát szó nem volt arról, hogy itt valami olyan dolog történt, amivel életemben először találkoztam. A munkatársaim is leírták, hogy alapvetően egy békés típusú ember vagyok. Erika is így nyilatkozott. Ha jobban megvizsgálták volna a környezetét, vagy bármi más szálon elindultak volna, bizonyára megtalálhatták volna az igazi indítékot. Ez egy hihetetlen történet. Azt gondolják, hogy fényes nappal bementem, elkövettem egy ilyen szörnyű bűncselekményt, és utána biciklisruhában, ahogy a bíró mondta, gyorsan visszafutottam fényes nappal a munkahelyemre. Egyik közlekedési kamerán sem látszik ilyen ember, sőt, senki sem. Aki egy ilyen hülyeséget tervez, hogy fut, ami egy látványos dolog, liheg, csatakos, sőt, biciklisruhában fut bukósisakkal a fején, maszkban, ami még látványosabb, hátán egy hátizsákkal, benne az ellopott Playstationnel, laptoppal, bemegy egy kórház kapuján, ahol mindennap rengeteg ember bemegy, nyilván feltűnt volna valakinek.

Azt mondja, nem öltözött át?

Útközben? Hát hogy? Ez a része abszolút nincsen föltárva.

Fotó: Mudra László - Origo

A ház egyik lakójának vallomásában az áll, hogy önt látta.

Valóban volt egy idős hölgy, aki a lépcsőházban, amikor első nap a rendőrség körbekérdezett, azt mondta, hogy ő látott egy biciklisruhás embert. Ennek a leírása viszont teljesen más, mint Erikáé. Ami a legfontosabb, hogy semmi különösebb ismertetőjelet nem fedezett fel ezen az emberen. Ennek később jelentősége lett. Majd ezt a tanút valami miatt csak kilenc hónap múlva hallgatták meg legközelebb, amikor is azt mondta, hogy akit ő látott a lépcsőfordulóban, az egy lefelé ugráló, úgy írja le, hogy azt gondolta, hogy egy lüke kölyök. Na, most, nyilván sok mindent lehet rólam mondani, de hogy lüke kölyök benyomását keltem...

Ez viszonyítás kérdése. Lehet, hogy hozzá képest ön még kölyöknek számít.

Ez a tanú akkor azt mondta, hogy tulajdonképpen, amit látott belőle, az egy nagy semmi volt. Akkor volt egy furcsa felismertetési eljárás, amin hangról két rendőrt ismert fel. Rájuk mondta, hogy biztosan ők az elkövetők. Volt egy maszkos személyes bemutatás is, de azt egészen különös módon úgy szervezte meg a rendőrség, hogy előtte az aulában találkoztunk. Pontosan ő látott engem és az én képem akkor már mindenhol megjelent a médiában kitakarás nélkül, a pontos munkahelyemmel. Látta az arcomat meg a ruházatomat. Öt perc múlva betereltek egy helyiségbe, ahol három teljesen más testalkatú rendőr közé – mindegyik jól kigyúrt volt, és pólóban volt – én beálltam zakóban, a fejemre húztak egy maszkot. Ugyanabban a ruhában voltam, amiben ő előtte látott. Innen, minden rossz szándék nélkül, ösztönösen az ember arra fog mutatni. Ez egy bohózat. Később, érdekes módon ez a hölgy hirtelen elkezdett emlékezni, három-négy év után. Azt mondta, emlékszik, hogy az elkövetőnek kék szeme volt, és ő ezt nem fogja elfelejteni. Egyébként olyan időket mondott, amikor látta az elkövetőt, amikor biztos nem lehetett. Vagy a bűncselekmény előtt volt jóval, vagy még az alatt lehetett.

Ezt ön honnan tudja, mármint, hogy pontosan mikor volt a támadás?

A nyomozás föltárta, hogy mikor volt az utolsó pont, amikor Erikát hívta az egyik fia, amit jól be lehetett azonosítani, és feltehetőleg utána történt a dolog. Úgy tudom, hogy olyan háromnegyed nyolc körül volt, vagy valami háromnegyed nyolc előtt. Egyébként ezzel a tanúval szemben van öt másik ember, aki engem a munkahelyemen látott, és mind az ötöt lesöpörte a bíróság. A másodfokon már csak annyit mondott a bíró, hogy egyetért. Hiába adtunk be harmincoldalnyi indoklást, ahol pontról pontra leírtuk, hogy mi volt, amit az elsőfokú bíróság csak kitalált, állított, ami nem volt tény, ezzel nem foglalkozott. Odáig ment a bírónő a másodfokú tárgyaláson, hogy őt nem is érdekli, hogy Erika lakásából hogy lehetett volna visszajutni a kórházba.

Fotó: Mudra László - Origo

Egy fecskendőt is találtak önnél.

Ezt a másodfokú bíróság kizárta. Azt mondta, hogy az nem az elkövetés eszköze. Állítólag az autómban, a kesztyűtartóban találták meg a fecskendőt. Ezt azért mondom, hogy állítólag, mert amikor ezt a rendőrség csinálta, én nem voltam ott. De hát mindegy, ezt mondták, házkutatási parancs nélkül persze, tehát jogilag sem volt szabályszerű. Miután ezt ők lefoglalták, nem vették bűnügyi nyilvántartásba. Ennek azt a lényege, hogy ha bármit lefoglalnak, onnantól arra folyamatosan vigyázni, ellenőrizni kell, hogy csak a megfelelő emberek férjenek hozzá. Ez egy zárt helyen van mindenhol. Pont azért, hogy azt tudják mondani, hogy amit X. Y.-nál lefoglaltunk, az tényleg az a tárgy. Az enyém be sem került ebbe a nyilvántartásba. Egy csomó minden mást is lefoglaltak, amiről kiderült, hogy semmi köze a bűncselekményhez. Azt mind nyilvántartásba vették, kivéve ezt a fecskendőt. Majd különös módon ez a fecskendő eltűnt. Azt hitték a rendőrök, hogy elküldték a laborba vizsgálni, és négy hónap után kiderült, hogy nem ment el, és akkor elkezdték keresni, és nem találták. Majd egyszer csak azt nyilatkozta az egyik rendőr, hogy megtalálták, de nem a bizonyítékraktárban, hanem az ügyeletes hűtőszekrényben az ebédek meg a tízóraik között. És azt nyilatkozták, hogy ez mikor került oda, és ki tette oda, arról fogalmunk sincs. Ez a fecskendő teljesen máshogy nézett ki, mint amit Erika elmondott. Ő azt mondta, hogy egy fekete, fekete dugattyús fecskendőt látott, ez meg nem olyan volt. Egyik laborba hárommillisként érkezett meg, a másikba kettőként, ez is egy nonszensz. A benne lévő anyaggal meg, amit föl lehetett volna belőle szívni, nem lehetett volna őt elkábítani. Kiderült, hogy ahhoz többször kellett volna megszúrni. Rajta viszont csak egyetlenegy szúrásnyom van, és azt mondta, hogy ruhán keresztül szúrták meg. Na, most valakinek többször a ruhán keresztül úgy beszúrni, hogy az neki ne tűnjön föl, és ugyanabba a lukba, az önmagában egy totális képtelenség. Ami még ezt fokozta, hogy sem az ő, sem az én DNS-em nem volt ezen a fecskendőn. Egy ismeretlen emberé volt rajta, aki után nem nyomoztak.

Egy ismeretlen ember miért tenne ilyet, hogy leönti a kirabolt áldozata nemi szervét lúggal? Ez abszolút arra utal, hogy ismerte a támadó.

Nem vagyok bűnügyi szakértő, és nem is akarom ezt elemezni, de lehetett egy szexuális erőszak elleplezése.

Arra csak emlékezett volna, ha megerőszakolják.

Nem, mert előtte elkábították. A tanúvallomásai és a nyomozati iratok szerint Erika arra emlékezett, hogy megkötözik, az elkövetővel beszélget, az elveszi az értékeit, közben az többször kimegy a konyhába, meg visszamegy, és utána beleszúr a combjába egy injekciós tűt.

Fotó: Mudra László - Origo

Azt mondja, előbb elvették az értékeit, utána elkábították, aztán meg is erőszakolhatták?

Igen. Az első vallomásában le van írva, hogy odahozza a táskáját az elkövető, kiborítja, megkérdezi, hogy hol vannak a kulcsai, tehát egy hosszas interakció történt. A vallomásának az utolsó része az, hogy beszúrnak egy injekciót, és onnantól teljes a képszakadás. Erika a kórházban ébredt fel, és nem tudta, hogy mi történt vele. Akik rátaláltak, éber állapotában találták meg, de nem volt a tudatánál, ami jellemző az altatottakra. Fel tudnak ébredni, beszélgetni is tudnak az emberekkel, de nem emlékeznek rá. Egyébként szerencsétlennek nem csak a nemi szerve, hanem a hasa, a combja, tehát egy sokkal nagyobb terület sérült meg ilyen értelemben. Azt, hogy pontosan mitől, azt nem tárta föl a bíróság.

Az altatóanyag megmagyarázhatja, hogy miért nem emlékezett a támadójára.

Nem. Az altatóanyag csak utólag okoz emlékezetkiesést.

Egyvalamit nem értek. Ha ön ártatlan, és ott sem volt, miért volt fontos önnek és az ügyvédjének azt bizonygatni, hogy mekkora felületen sérült meg az áldozat teste, hogy nem akkorán, mint amekkorát a szakértők állítottak?

Ez az életveszély kimondása szempontjából merült fel, illetve abból a szempontból, hogy ha más típusú kezelést alkalmaztak volna, lehet, hogy nem mélyült volna el a seb. Be is csatoltuk azt a szakmai protokollt, ami leírja, hogy ami neki volt, ez a harmadfokú, meg a mély másodfokú sérülése, azt műtéttel kellett volna kezelni.

Ezt értem, de önök ezzel miért foglalkoznak, ha ön ott sem volt?

Mert a bűncselekmény szempontjából ez egy fontos tényező. Mi annak próbáltunk utánajárni, hogy mennyire igazolható, hogy ezt maró anyag okozta, vagy valami forró folyadék. Igazából a szakértők a forró folyadékot sem zárták ki. Ez a történet, amit énkörém felépítettek, ha még azt sem tudják igazolni, hogy mi okozta, még inkább azt mutatja, hogy nagyon sok minden más is történhetett, ami nincs igazából föltárva.

Fotó: Mudra László - Origo

Ön szerint milyen ítéletet érdemel az, aki ezt tette?

Nyilvánvaló, hogy ezt nem nekem kell megmondani. Én azt tapasztalom, hogy a társadalomban már az fontosabb, hogy valakit el kell ítélni, mint az, hogy megnézzük, hogy gyakorlatilag ő-e az elkövető. A magyar rendszerben sajnos nem ismeretlen, hogy valakit így elítélnek. Volt olyan, aki jogerősen életfogytiglant kapott, például Kaiser a móri ügyben és Balla Irma fia is több évet ült gyilkosságért ártatlanul. Én megértem azt is, hogy egy ilyen esetnek nyilván meg kéne találni a tettesét, csak sajnos ez egy olyan dolog, hogy a rendőrség abban érdekelt, hogy fölmutasson valamit, és jó legyen a vádemelési statisztikájuk. Pláne akkor, amikor ekkora médianyilvánosságot kap egy ügy. Akkor fontos, hogy megmutassák, hogy megtalálták a tettest, megmutassák a világnak, hogy mit érdemel ez az ember. Ezzel még egyet is értenék, de nem én vagyok az. Egyébként nyilvánvaló, hogy egy ilyen ember, aki ezt elköveti, nagyon sok évet érdemel.