A faluba érve egy út mellett parkoló autó sofőrjét kérdezzük, hogy pontosan hogyan is történt az egész.
Én nem tudok mondani semmi pontosat, de odavezetem magukat a házhoz, ahol az egész történt”
– mondja a férfi, majd azonnal be is pattan az autójába, és int, hogy kövessük.
Pár perc múlva már egy földúton tekergünk, amikor az egyik sarkon vadul mutogat egy házra. Oda kell mennünk. Aztán el is indul a másik irányba, neki itt már nincs dolga, megköszönni sincs időnk az útbaigazítást.
A ház – amelyre néhány perce mutatott – nagyon szegényes. Kutyák és macskák szabadon rohangálnak, kerítés nincs, a kert, akár egy roncstelep.
Ahogy kiszállunk az autóból, egy nő nyit ajtót, az ajtófélfának dőlve várja, hogy odaérjünk.
Én már nem mondok semmit, telefonálok egyet az uramnak, jöjjön haza, majd ő mindent mesél”
– mondja anélkül, hogy végigmondanánk, miért jöttünk.
Amíg várunk, egy kisfiú szalad ki a házból. „Én nem tudok semmit, de a papa és a mama igen, mindjárt jönnek” – mondja kedvesen.
És valóban, pár perc múlva megérkezik a család többi tagja. A férj, Zoltán, illetve a szülei.
A férfi tavaly nyáron ismerkedett meg Ritával az egyik közösségi oldalon. Később találkozgatni kezdtek.
Volt feleségem, gyerekem, de én az ilyen alkalmi dolgokban benne vagyok”
– vág bele Zoltán. Azt is mondja, miután alkalmi partnere azt mondta magáról, hogy orvos, a rokonai elkezdtek járni hozzá.
Az otthonában tartott orvosi ügyeletet úgy, hogy a héhalomi orvosi ügyelet pótorvosának adta ki magát – mondta korábban az ügyészség vezetője.
Zoltán anyját – aki a lábát fájlalta – elkezdte kezelni. Ahogy a valódi szakemberek, ő is ultrahangos vizsgálatot végzett. Mindezt azonban a telefonjával tette.
Aztán azt mondta, a leletet elküldte a gyöngyösi kórházba, ahonnan az eredményeket visszaküldték. Aztán megkezdte a „kezelést”: egy injekciót adott a nő combjába.
Nagyon rosszul lettem tőle, rosszabbul, mint a nagy műtétem után, nem tudom, mit adhatott be nekem”
– meséli felháborodva Zoltán édesanyja.
De másokat is „kezelt”. Annak a betegének, aki szédülés miatt fordult hozzá, azt mondta, hogy
a mobiltelefonjával megmérte a vérnyomását, és EKG-vizsgálatot is végzett rajta.
Ez alapján korábbi szívritmuszavart diagnosztizált, és nyugtató szedését javasolta neki.
Másnál is úgy tett, mintha a mobiltelefonja segítségével ultrahangos vizsgálatot végezne.
Egy nőnél azt is megállapította, hogy 3 hetes és 6 napos terhes. Később kiderült, hogy a nő nem is vár kisbabát.
„Egyszer megkértem, hogy masszírozzon meg, mert fáj a nyakam – emlékszik vissza Zoltán. –
A végén valami furcsa dolog történt. Éreztem, hogy valami meleg csurog le a nyakamon, odanyúltam, és véres lett a kezem. Injekciót szúrt belém”
– mondja. Ennek hatására több napig kába volt.
Zoltánt azt mondja, a kapcsolat nagyon megviselte. Rengeteget fogyott, vagdosta a saját alkarját. Az álorvos arra is rávette, hogy gyógyszereket szedjen, ezektől napokig kába volt.
„Többször előfordult, hogy nem értem el a fiamat több napig, mert nem tudott magáról a gyógyszerek miatt”
– meséli Zoltán anyja. Azt is mondja, hiába látta a bajt, nem tudott mit tenni.
Végül a rokonok szóltak Zoltánnak, hogy kereste a rendőrség, mert a nő, akivel él, igazából férfi, és nem is orvos.
Nem akartam elhinni”
– meséli. „Amikor hazaértem, számonkértem, de mindent tagadott, sőt, azt mondta, terhes. Nem hitt neki senki, másnap beszállt a kocsijába, és elhajtott, azóta nem láttuk.”
Persze adja magát a kérdés, miért nem tűnt fel Zoltánnak, hogy Rita vonásai férfiasak. Erre azt mondja – a teljes családdal egyetértésben –, hogy
teljes testében nő volt. Ketten is látták meztelenül – teszi hozzá. „Mellei voltak, és női nemi szerve. És nagyon csinos volt, nem látszott férfinak, soha nem volt rajta borosta.”
Zoltán anyja szerint az álorvos azóta megpróbálta magát nem beszámíthatónak nyilváníttatni, és tovább fogadkozott, de ahogy az asszony fogalmaz: bármi is történjen, ezt nem fogják annyiban hagyni, felelnie kell a bűneiért.
Az eljárás már megindult az álorvos ellen, akit végül egy helyi bejelentés buktatott le.