A bonyolult tranzakciót az Index ügyvédje, Bodolai László intézte, a háromtagú igazgatótanács egyik tagja Simicska unokaöccse, a sajtószabadság megszállottjaként jellemzett Bodolai pedig kinevezte vezérigazgatónak Simicska leghűségesebb emberét, Tóth Mariannát. Ezek a tények, ez derült ki. Ismételjük el: mivel Simicskának 2014 februárja óta opciós szerződése volt az Indexre, nyilvánvaló, hogy azóta a befolyása is megvolt. Ezt az olvasók is könnyen észrevehették, hiszen már régóta az egyébként balliberális újságban nyílt jobbikos propaganda folyt, egyre-másra jelentek meg a Jobbikhoz törleszkedő propagandacikkek. Nem véletlenül: hiszen, mint tudjuk, a milliárdos Simicska megszerezte a Jobbikot.
Az Index az átlátszó tranzakció után magyarázkodásba kezdett. Egyrészt a Magyar Narancsban az úgymond tulajdonos, Bodolai László adott egy vicces, fogalmazzunk így, interjút, az ATV-ben pedig a főszerkesztő jelent meg.
Az ATV-s beszélgetés elején a főszerkesztő elmagyarázta, hogy Simicska adományként adta az Indexet az Indexet működtető alapítványnak. Vagyis, ha lefordítjuk a gondolatmenetet, akkor egyszerű filantrópiából, emberbarátságból. És a sajtószabadság iránti elkötelezettségéből. Erre az a bizonyíték, hogy a főszerkesztő szerint – és most idézet jön – „Simicska kitalált egy konstrukciót, hogy ő maga ne szólhasson bele". Ezek szerint Simicska Lajos nem túlságosan jó üzletember, sőt, a világ milliárdosai közül ő lehet az egyetlen, aki a vásárolt értékét saját magától akarja megvédeni. Mintha megvenné valaki a McDonald'sot, de tudja magáról, hogy falánk, bejárkálna folyton az út menti üzletekbe, behabzsolná a vevők elől a hamburgereket, esetleg hozzányúlna a kasszához is, ezért inkább úgy veszi meg, hogy be se tehesse a lábát egyetlenegy gyorséttermébe se, és a saját pénzéhez se jusson hozzá. Logikusan hangzik. Ezt próbálja az Index elhitetni. Ebben egyébként a Magyar Narancs is segédkezik, a csütörtöki számban Bodolai is nagyjából ezt a gondolatmenetet erősíti. Erről is szólunk mindjárt.
Bodolai László személye szóba került az ATV-ben is. Őt az Index a sajtószabadság harcosaként jellemezte, sajtószabadságért küzdő médiajogászként. (Bodolai az az ügyvéd, aki irodáját a Soros-féle 444 főszerkesztőjétől bérli, irodája a 444-főszerkesztő egyik budai villájában van). Bodolai titokban intézte az egész opciólehívást. Vagyis gyakorlatilag félrevezette őket – már amennyiben igaz, hogy tényleg nem tudtak az elmúlt hónapok akcióiról. Az Index-főszerkesztő szerint ettől függetlenül lehet benne bízni, Bodolai a garancia, hogy megmarad a függetlenségük (micsodájuk???), és szerinte azért titkolózott, mert Magyarországon sok minden megtörténhet. Újabb logikus magyarázat.
Amikor arról esett szó, hogy azért furcsa, hogy Simicska emberei ott vannak az Index körüli cégek vezetésében (még egyszer: unokaöccse és legfőbb szövetsége is, utóbbi mint vezérigazgató), az volt az indexes magyarázat, hogy Simicskát nyilvánvalóan csak az érdekli, hogy – ismét idézet jön – „jól sáfárkodik-e az alapítvány", „van-e még pénze". Vagyis Simicskát egy dolog érdekli: miután emberbarátságból és a sajtószabadság védelmében az Indexnek ajándékozta az Indexet, arra azért figyel, hogy pénzük is legyen. Még egy logikus magyarázat.
Később még arról is beszéltek az ATV-n, hogy az indexesek szerint „benne volt a levegőben az opció". Benne volt? Nyáron még tagadták, amikor az Origo világosan megírta. Vagy akkor azért már talán kezdték sejteni, amikor a Jobbiknak kellett hízelegniük?
Mindenesetre briliáns ötletet találtak ki, hogy bizonyítsák, mennyire függetlenek Simicskától. Egy Simicskának teljesen indifferens, álbátor cikket írtak néhány nappal a tranzakció kiderülése után. A hihetetlenül keménynek tettetett, hogy azt ne mondjuk, indexes oknyomozó írás szerint (ne felejtsük el az Indexről, hogy ők azok az oknyomozók, akik saját magukat elfelejtették oknyomozni) a magyar közvélemény előtt egyébként alig ismert Kiss Szilárdhoz köze volt Simicskának. Ez a nagy leleplezés. Hát persze. Ezek után nyilván egyetlen milliárdos sem szeretne Simicska helyében lenni, hogy a nagylelkű adományát így köszöni meg egy független újság. Ami egyébként – ezt egy másfél héttel ezelőtti vezércikkük óta tudjuk – a magyar sajtószabadság őrkutyája is.
Milyen érdekes: az indexeseknek eszük ágában sincs felmondani. Majd csak akkor, ha valaki beleszól, majd ha elvesztik függetlenségüket, majd ha, majd ha, majd ha. Hát persze.
Bodolai László Magyar Narancs-beli szereplése még abszurdabb. Azt nem árulja el, hogy ki vonta be a Simicska-tranzakcióba, de kitartóan hajtogatja, hogy a „függetlenséget biztosító alapítványi konstrukció" az, amit most csináltak. Vagyis hogy három év után most már nyíltan megjelent Simicska. A balliberális médiumok visszatérő retorikája, pontosabban hazugsága, hogy ők függetlenek, középen állnak, semlegesek stb. – vagyis nem baloldaliak, nem ellenzékiek. Hát persze.
Bodolai az alapítványi formát azzal magyarázza, hogy egy cégbe nehéz befektetni, viszont az alapítványba könnyen befizethet bárki csak úgy, ha mondjuk megtetszik neki egy fantasztikus Index-cikk. Illetve nem bárki, hanem természetesen – idézet jön Bodolaitól – „a sajtószabadság mellett elkötelezett emberek". A Jobbik-támogató Simicska Indexét ki másnak jutna eszébe támogatni, mint aki elkötelezett a sajtószabadság mellett.
Szerencsére az indexeseknek nem kell aggódniuk a függetlenségük (még egyszer: mi???) miatt, mert – idézet – „a személyem lesz a biztosíték". Szerény mondat.
Később a Magyar Narancs-beszélgetésben szóba kerül, hogy az igazgatóságba miért került be Simicska unokaöccse, a közgépes Nagy Ajtony Csaba. Itt jön a legviccesebb magyarázat. Muszáj idézni: „kellett mellém még egy jogász". Ennyi. Más jogász nincs Magyarországon, sőt jobb jogász sincs. Simicska unokaöccse a legmegfelelőbb Simicska Indexénél. Csak hogy függetlenek legyenek Simicskától. Sőt, még egy megdönthetetlen bizonyítékkal előáll, hogy Simicska unokaöccse miért nem fogja érvényesíteni Simicska akaratát a lapban – „nincs is ilyen célja". Vagyis nem is akar ilyesmit csinálni. Hát, ha nem akar, akkor tényleg minden rendben. Tóth Marianna vezérigazgató szerepéről később egyetlen mondatban lehet olvasni: „szerepe adminisztratív feladatokra szorítkozik". Simicska leghűségesebb embere, legkipróbáltabb cégvezetője tehát csak adminisztrálni fog, beleszólni nem fog semmibe.
Az Index igazgatósági elnöke, Bodolai később azt is elmagyaráza, hogy miért vállalta az egész ügyet. (Miért vállalta ezt a szerepet, kérdezi a Magyar Narancs, tehát nem azt kérdezi, hogy miért lett Simicska strómanja, nyilván ez a kérdés nem lenne jogszerű). Azt mondja, azért, mert amikor Széles Gábor megvette a Magyar Hírlapot, és az újság irányt váltott, ez nagyon megviselte. Mennyire? Idézet jön, nem is akármilyen. „... pánikrohamot kaptam egy autóban, nem bírtam sávot váltani, annyi sok szar folyt át rajtam". Később azért arra is utal ismét csak szerényen, hogy (nem tudjuk, kik) „azt mondták, szinte az egész országban csak bennem látják azt a személyt, aki az átalakulást biztonságban le tudja vezényelni úgy, hogy bíznak is benne".
Reméljük, a sok átfolyt szar után már megtisztult, azért is bíznak benne ennyire. A Simicska/Index-tranzakció feltehetően sokat segít ebben. A megtisztulásban.