Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Azt nem lehet mondani, hogy Soros György előzékenyen keresné a nyilvánosságot, vagy hogy gyakorta beszámolna a lépéseiről, mindenesetre feltűnő, hogy a néhány éve kirobbant európai migrációs válság mintha megeresztette volna a milliárdos nyelvét, és, persze ki tudja, miért, időről időre jelentkezik egy-egy hosszabb publikációval a témában. Soros levelei szinte mindig átütik a média ingerküszöbét - elvégre mégis csak a világ 25. leggazdagabb embere szólal meg -, de az is előfordult már, hogy az írása valamilyen okból egyszerűen elkerülte a sajtó figyelmét. Éppen ilyen a tavaly április 10-én közölt dolgozata is, amelyet már-már hagyományos módon akkor is a Project-Syndicate.org oldal hozott le.
A szöveg mondhatni nulla reakciót váltott ki, ami már csak azért is különös, mert
Soros egészen durva dolgokat vetett fel benne annak kapcsán, hogy Európának miként is kellene megbirkóznia a menekültválsággal.
Először is azzal kezdi, hogy a 2016 tavaszán tető alá hozott EU-Törökország paktum úgy, ahogy van, hibás, mert azt Angela Merkel német kancellár egy személyben kényszerítette rá az unióra, ráadásul az egész megállapodás súlyosan alulfinanszírozott. Mint ismert, Brüsszel 3 milliárd eurót fizet Ankarának, hogy kvázi ott tartsa a törökországi szír menekülteket.
De Soros azt is nehezményezi, hogy az EU továbbra is a működésképtelen kötelező szétosztási kvótákkal operál, ami már csak azért is rossz, mert olyan országokba kényszeríti a migránsokat, ahová ők egyáltalán nem mennének. Kifogásolja továbbá, hogy az egyezség rácsukta a kaput Görögországra, amely az ott ragadt bevándorlókat képtelen ellátni.
Szerencsére azonban a tőzsdespekuláns tudja, mit kell tenni a kialakult helyzetben, az ötletét pedig be is dobja a közösbe.
Egy évvel korábbi kirohanásához képest (akkor éppen még milliós számokról beszélt) ezúttal azt javasolja, hogy Európa évi fix, 300 ezer és 500 ezer közötti migránst fogadjon be. A küszöböt azért szabta meg így, mert ez a szám kellően magas ahhoz, hogy a bevándorlók megértsék, előbb utóbb ők is bejutnak a kontinensre, másrészt viszont elég alacsony ahhoz - legalábbis Soros ezt vallja -, hogy befolyásolni tudja az európai társadalmi berendezkedést. "Megalapozott technikák vannak arra vonatkozóan, hogy a keresletet és a kínálatot összehangoljuk" - mondja annak kapcsán, hogy pontosan mely tagállamokba kellene irányítani a tömegeket. Soros egyfajta jutalmazási rendszert vezetne be: az, aki elfogadja a kijelölt helyet, előrébb kerül a várólistán, aki pedig ragaszkodik egy országhoz, az hátrébb csúszik.
Csakhogy Soros ötletének a kivitelezése, saját bevallása szerint is legalább 30 milliárd euróba kerülne évente.
A keretösszegbe beleértendő egy közös uniós menekülthivatal felállítása, illetve egy ugyancsak közös határőrség működtetése is, amely "érvényt szerezne" az elfogadott EU-s standardoknak a befogadás és az integráció terén. Soros nem szeretné, ha bárki is sokallná az összeget, és figyelmeztet rá, hogy a 30 milliárd euró alig 0,25 százaléka az EU (akkor még) 28-ak 16 billió eurós éves össz-GDP-jének, és fél százaléka a nemzetállamok kiadásainak. Soros megfogalmazásában
az unió minden kétséget kizáróan van olyan helyzetben, hogy előteremtse a szükséges forrást, egyedül a politikai akarat hiányzik.
Soros azon kesereg, hogy a költségvetési szabályok nem engedik meg a tagországoknak, hogy eladósodjanak, és hogy növekvő hitelfelvétellel finanszírozzák magukat. Ez az oka annak, hogy nem tudta megvalósítani a tervét.
Pedig a milliárdos szerint ezt nem lehet megúszni, előbb vagy utóbb muszáj lesz létrehozni egy különálló migrációs büdzsét, mert az nem megy, hogy "évről évre úgy kell összekaparni a szükséges pénzt". A nagyszabású finanszírozás előnyeit Soros ott látja, hogy az EU ezzel hozzájárulna a gazdasági–politikai–társadalmi dinamika megmaradásához, az idegengyűlöletet pedig visszaszorítaná. Azt ígéri, hogy ez az út mindenkinek jót hoz, "a menekültek és a befogadó államok is profitálnak majd belőle".
Így érkezünk el Soros György zseniális tervének fő mozgatórugójához, mégpedig hogy Európa vegyen fel hitelt, hogy finanszírozni tudja a bezúduló embertömegek integrálását.
Kijelenti, hogy az időzítés remek a kötvénykibocsájtáshoz, hiszen a kamatok történelmi mélyponton vannak, Európa adósbesorolása pedig a nemzetközi hitelminősítőknél AAA-s kategória, vagyis a legmegbízhatóbb. Mindez azt jelenti, hogy az unió olcsón jutna kölcsönhöz. Hitet tett amellett, hogy ez a konstrukció megtérül, minden egyes, a menekültekre fordított centnek multiplikátor hatása lesz. "Egy növekvő gazdaság megkönnyíti a betelepítést is, mindegy, hogy menekültekről vagy gazdasági bevándorlókról van szó" - szögezte le.
Soros tart attól, hogy ez a tagországoknak az eladósodás nem fog tetszeni, ezért azt szorgalmazza, hogy mindez úgy menjen végbe, hogy minél kisebb ellenállásba kelljen ütközni. Eszébe is jutott, hogy az euróválságra válaszul az EU megalkotta az ún. Európai Pénzügyi Stabilitási Mechanizmust (EFSM), amely gyorsan képes több tízmilliárd eurót folyósítani. Ez lenne a pénz egyik útja, a másik pedig a tagországokat illető pénzügyi támogatási keret,
mégpedig azért, mert ezek felhasználásához nem kell előzetesen kikérni a nemzeti parlamentek véleményét.
Azt is kiszámolta, hogy a két forrás bevonása összesen egy 110 milliárd eurós hitelfelvételi képességet teremtene meg, amely egyébként megegyezik az unió egyéves bevételeinek összegével. Ebből az irgalmatlan pénzből Soros úgy pumpálná fel az EU-n kívüli frontországokat, hogy például Jordániának, vagy Törökországnak ne kelljen visszafizetnie a segélyt. Csakhogy valakinek fizetnie kell a hitelezőket, Soros pedig arra gondolt, hogy ez a valaki miért ne lehetne az európai uniós állampolgár, vagyis mi magunk.
Soros György ugyanis arra jutott, hogy a hiteleket pluszadók kivetéséből kell fedezni. Hogy pontosan milyen adónemekre gondolt, néhányat fel is sorol: megfelelőnek tartja az áfa növelését, az üzemanyagra kivetett extraadót, esetleg a belső turizmus megsarcolását.
Szóval a milliárdos az adófizetők pénzéből fedezné az általa favorizált bevándorlás előidézte költségeket, a kérdés már csak az, hogy e mögött lesz-e politikai akarat. "Azon a véleményen vagyok, hogy a többség uniópárti, még akkor is, ha egyébként nem működik jól. A kormányok majd hallgatnak a többségre" - nyugtat meg mindenkit. Majd az írás záróbekezdésében arról győzködi az olvasót, hogy Európa történelme mindig is arról szólt, hogy amikor veszély lépett fel, a kormányok hitelt vettek fel, hogy a pénzből megvédjék az országukat.
Mikor máskor nyúljunk vissza ehhez a programhoz, ha nem akkor, amikor az EU maga kerül veszélybe?
- tette fel még utoljára a meglehetősen demagóg kérdést Soros György milliárdos.
