Történet a múltból: kalapáccsal verték agyon Soros György nagybátyját

Soros György, a bevándorláspárti spekuláns titokzatos figura, akinek a szándékai nehezen átláthatók, éppen ezért kevésbé is érthetők. Hosszú ideig a háttérben maradt, aztán a migránsválsággal egy időben egyszer csak megjelent a színen, hogy mindenki tudomására hozza: Európának egymillió bevándorlót kell befogadnia évente. A spekuláns ebben a kérdésben világosan beszél, arról viszont mélyen hallgat, hogy milyen módszerekkel dolgozik, és egyáltalán mennyire ágyazódott be azokba a folyamatokba, amelyek végső soron a világot alakítják. A sajtó időről időre előás különböző jeleneteket Soros múltjából, hogy megpróbáljon magyarázatot találni arra, hogy mit és miért tesz a világ egyik leggazdagabb embere. Soros megértéséhez adhat adalékot a mostani történet, amely annak kapcsán is jelentőséggel bírhat, hogy miért éppen Soros lett a migráció és bevándorlás legelkötelezettebb és leghatalmasabb pártolója.

Csaknem száz éve, 1931-ben egy borzalmas rablógyilkosság történt a Brüsszel és Liège közti vasútvonalon. A támadás áldozata egy magyar férfi, az elkövetője pedig egy arab bevándorló.

Schwartz Viktor kereskedő - merthogy ő halt meg azon a február 27-i napon a vonaton - Soros György nagybátyja volt.

A tragikus esetről a Nyelv és Tudomány ismeretterjesztő portál számolt be dicséretes alapossággal, néhány héttel korábban. A szokatlanul kegyetlen vasúti rablógyilkosságról annak idején a hazai sajtóban elsőként a Pesti Napló és a Népszava közölt részleteket az 1931. február 28-i számában. A tudósításokból kiderült, hogy a bűncselekményt egy nappal korábban, a Brüsszel és Liège közti vasútvonalon követték el,

amikor egy kalapáccsal agyonverték és kirabolták Schwartz Viktor 27 éves magyar kereskedőt, aki Londonból utazott a lipcsei vásárra.

Schwartz azt tervezte, hogy innen hazalátogat majd Magyarországra. A Népszava arról is beszámolt, hogy a belga rendőrség letartóztatott egy Muley Aldebuhey ben Ahmed nevű algír bevándorlót, akit azzal gyanúsítottak meg, hogy ő gyilkolt a Brüsszel-Köln gyorsvonaton. A hatóságok nemcsak Schwartz megölésével, hanem azzal is megvádolták az arab férfit, hogy pár héttel korábban ugyanezen a vonalon hasonló körülmények között egy másik rablógyilkosságot is elkövetett.

Soros György Forrás: MTI/Szigetváry Zsolt

Az algériai gyilkos és magyar áldozatának ügye valósággal lázban tartotta a magyar közvéleményt, a február 28-i, szombati rövidebb híradások után a vasárnapi lapok már hosszasan boncolgatták a történéseket.

• Az Est című újság „Az arab vasúti rabló bevallotta, hogy ő ölte meg s rabolta ki a magyar Schwarz Viktort” címmel hozta a sztorit
• Az Esti Kurir „Egy előkelő magyar kereskedőcsalád Londonban élő tagja volt a brüsszeli gyorsvonaton meggyilkolt Schwartz Viktor” szalagcímmel indult
• A Kis Újság „A brüsszeli expresszvonaton meggyilkolták Schwartz Viktor nyíregyházi származású londoni kereskedőt” cím alatt írt a gyilkosságról.

A 8 Órai Újság anyagában arról is lehetett olvasni, hogy az áldozat földi maradványait a Brüsszel és Liège közti vasútvonal egyik pályaudvarának közelében találták meg, borzalmas állapotban. A holttestet átkutatva a belga rendőrök egy Lipcsébe szóló menetjegyet, két londoni bankbetétkönyvet és 200 fontot, illetve egy névjegyet is találtak „Schwartz Viktor, Budapest” felirattal. A szerelvény átvizsgálása után más nyomok mellett megtalálták a gyilkos fegyvert is, ezután a tettes is előkerült. A Budapesti Hírlap Muley Aldebuheynek elfogásáról a következőket jelentette: a belga rendőrség birtokában volt annak az algírnak a pontos személyleírása, akit alaposan gyanúsítottak azzal, hogy még 1931. február 8-án, a kölni gyorsvonaton egy holland kereskedő ellen rablótámadást követett el. Az ugyanezen a vonaton tegnap elkövetett gyilkosság külső körülményeiből azt következtették ki, hogy

a gyilkos ezzel az algírral azonos. A lüttichi pályaudvaron szolgálatot teljesítő két titkosrendőr tegnap este egy embert figyelt meg, akire a körözött személyleírása tökéletesen ráillett. Ők kísérték be a rendőrségre.

Muley Aldebuhey azt állította, hogy Párizsból munkát keresni jött Lüttichbe, ahol egy kis hotelben szállt meg, de mivel munkát nem kapott, aznap este vissza akart térni Franciaországba. A bérelt szobájában a hatóságok rábukkantak arra a magyar újságra, amelynek néhány, vértől átázott oldala ott hevert a vasúti fülkében, ahol Schwartz Viktort megölték.

Hiába a bizonyíték, az arab férfi tagadta, hogy ő gyilkolt volna. Csakhogy a rendőrségen jelentkezett egy kávéház tulajdonosa, aki előadta, hogy valaki az elmúlt éjszaka egy bőröndöt hagyott nála megőrzésre. A bőrönd a meggyilkolt Schwartz Viktor tulajdona volt, amelynek kulcsát az algériai bevándorló szobájának egyik fiókjában meg is találták. Amikor mindez kiderült, a gyilkos megtört és mindent bevallott. Elmondta, hogy a vonaton szándékosan olyan fülkét keresett, ahol csak egyetlen utas volt.

Alvást színlelt, majd amikor észrevette, hogy útitársa elbóbiskolt, a nála lévő kalapáccsal többször lesújtott a fejére.

Szabályosan agyonverte Schwartzot, aztán magához vette az áldozat óráját és tárcáját, a holttestet pedig egyszerűen kidobta a sínekre. Morbid részlet, hogy Mulay Aldebuhey a magyar kereskedő vérét Schwartz saját pizsamájával és zsebkendőjével próbálta meg eltakarítani. A Népszava azt is közölte, hogy

a migráns hátterű gyilkos egy 26 éves munkás, aki azzal magyarázta tettét, hogy „éhes volt és nem volt pénze”.

Halálra ítélték

Az újságok természetesen megpróbáltak a nyomára akadni a bestiálisan kivégzett magyar kereskedő hazai rokonságának, amely nem volt nehéz, mivel Schwartzékat jól ismerték. Egy igen tehetős, közismert budapesti családról volt szó, nem mellesleg egy ügyvédi irodát is működtettek. A 8 Órai Újság munkatársa fel is kereste a Sas utca 27. szám alatti Schwartz irodát, ahol azt az információt kapta, hogy Schwartz Tivadar - Schwartz Viktor bátyja – az előző éjjel váratlanul Belgiumba utazott.

Mint utóbb kiderült, Schwartz Tivadar éppen a lakásában hallgatta a rádiót, amikor felfigyelt arra a híradásra, amely a brüsszel-kölni vonaton lejátszódott bűntényről számolt be. Schwartz Tivadar halálsápadtan ugrott fel a készülék mellől.

Ez Viktor volt! Viktort meggyilkolták!”

Schwartz Tivadar azonnal összecsomagolt és este 10 órakor elhagyta Budapestet. Néhány nappal később, 1931. március 5-én több magyar újság is röviden beszámolt arról, hogy az ügyvéd azonosította öccsét, Schwartz Viktort. Egy évvel a tragikus eset után, a Népszava 1932. február 28-i számában az olvasható, hogy a magyar kereskedő arab gyilkosát halálra ítélték.

Schwartzból Soros

A Budapesti Közlöny 1937. december 4-i számában jelent meg az a tájékoztatás, hogy a Budapesti Ügyvédi Kamara választmánya elrendelte dr. Schwartz Tivadar budapesti ügyvéd családi nevének Sorosra történő megváltoztatását.

Schwartz (Soros) Tivadar az édesapja Soros Györgynek. A meggyilkolt Schwartz Viktor pedig Soros György nagybátyja.

Soros György fél éves volt, amikor nagybátyja a brutális támadásban életét vesztette, ez a tragédia kétség kívül meghatározó nyomokat hagyott nemcsak az ő, hanem a család életében is. Éppen ezért tűnik megfejthetetlennek, hogy egy ilyen gyilkosság ellenére Soros miért tesz meg mégis mindent a bevándorlás legalizálásáért, és az ezt akadályozó tényezők (lásd: kerítés) kiiktatásáért. Végtére is, érthető módon gyűlölhetné a migránsokat, hiszen közülük egy ölte meg az egyik nagyon közeli rokonát.

Mégis, mi a magyarázat? Egyfelől lehet, hogy a milliárdos egyszerűen tényleg érzéketlen, akit nehezen hat meg bármi és önmagán, illetve a számításain kívül semmi sem számít neki. Erre jó példa, hogy bár tanúja, áldozata volt a holokausztnak, mégis olyan szervezeteket pénzel, amelyek tagadják Izrael állam létezését. Vagy ott van az az írása, amelyben szenvtelenül beszél arról, hogyan ajánlotta fel a saját édesanyjának, hogy átsegíti a túlvilágra. Nem látunk bele a fejébe, de könnyen lehet az is, hogy Soros reflexszerűen töröl minden olyan emléket az agyából, amelyek negatívak a számára, amelyekkel nem tud mit kezdeni és amelyeket nem tud feldolgozni. Így hiába is van egy-egy konkrét téma kapcsán (például a bevándorlás okozta társadalmi problémák) saját tapasztalata, azokon egyszerűen túllép és megpróbálja magának is bebizonyítani, hogy minden a legnagyobb rendben van.

Vagyis kompenzál, amely Soros kettős személyiségében, a milliókat tönkretevő tőzsdecápa és a nemzetközi jogvédő szerepében tetszelgő nagy adakozó, szintén megfigyelhető.

Nem tudhatjuk biztosan, egy állítás mégis megfogalmazható: Soros György magatartására nincsenek válaszok, csak a benne rejlő ellentmondások egyértelműek.