Helyreigazítás
Az internetes portálunkon 2017. október 5-én " Ott ütötték ki a Jobbikot, ahol a legjobban fáj nekik" címmel megjelent cikkben valótlanul állítottuk, hogy a 2017. márciusában Szarvason tartott időközi választáson a Jobbik Magyarországért Mozgalom kampánya során Vona Gábor krumplit osztott.
A valóság ezzel szemben az, hogy az említett időközi választáson a Jobbik Magyarországért Mozgalom kampányában bár Vona Gábor részt vett, krumplit és mást sem osztott senkinek.
Komoly átrendeződés történhetett a kelet-magyarországi politikai erőviszonyokban az időközi önkormányzati választások eredményei alapján az elmúlt egy évben. Az ország keleti felén a Fidesz-KDNP 2010-ben és 2014-ben is országos átlaga alatt szerepelt, de az elmúlt hónapok választásai azt mutatják, hogy a kormánypárt pozíciója jelentősen megerősödött az ország ezen részén. Az ellenzék, kiváltképp a Jobbik az országos trendekkel megegyezően a keleti megyékben is sok szavazót veszített.
2017-ben eddig több fontos választást is tartottak Kelet-Magyarországon, ezek pedig kiváló erőfelmérők voltak a jövő évi országgyűlési voksolás előtt. Hogy miért is fontos Kelet-Magyarország? 2014-ben az ország ezen részén a Fidesz országos átlaga alatt, míg a Jobbik és a baloldal afölött szerepelt. Éppen ezért is érdemes megnézni, hogyan is változtak az erőviszonyok azokon a településeken, ahol 2017-ben szavazhattak az emberek, mivel ez némi támpontot adhat 2018-ra, és arra is, milyen átrendeződések történhettek 2014 óta.
Az első fontos választást, ahol a Fidesz-KDNP és a Jobbik is elindult egymás ellen márciusban Szarvason tartották.
A kormánypárt jelöltje 41,18 százalékos eredménnyel győzött, míg a Jobbik jelöltje csupán 22,69 százalékot kapott, és a harmadik helyen végzett.
2014-ben ugyanebben a körzetben a Fidesz jelöltje 42,24 százalékot kapott, míg a Jobbiké 22,3-at. Az erőviszonyok tehát gyakorlatilag befagytak ebben a választókerületben, miközben a Jobbik nagyon erőteljes kampányt folytatott, Vona Gábor elnök is megjelent Szarvason, krumplit is osztott. Mindennek ellenére az ellenzéki párt semmilyen erősödést nem tudott felmutatni.
A szarvasi választás abból a szempontból is fontos tanulságokkal szolgált, hogy a baloldali pártok (MSZP, DK) 2014-ben még elindultak, míg 2017-ben már nem. Három évvel ezelőtt közösen több mint 11 százalékot szereztek. A szavazóik azonban attól függetlenül, hogy nem volt baloldali jelölt nem voksoltak a Jobbikra, mivel ennek a 11 százaléknyi szavazatmennyiség egészének, vagy legalább egy részének meg kellett volna jelennie a Jobbiknál, de ez nem történt meg. Ez is a Vona-féle néppártosodás teljes kudarcát mutatta.
Májusban Debrecenben ismételten rajthoz álltak a legnagyobb támogatottsággal rendelkező pártok. A 6-os számú választókerületben 2014-ben a Fidesz 57,74, míg a Jobbik csupán 17,9 százalékot ért el, míg harmadik helyre a DK futott be több mint 10 százalékos eredménnyel. Idén annyi változás történt, hogy a Fidesz támogatottsága 58,24 százalékra nőtt, miközben a Jobbiké 16,29 százalékra csökkent, és a DK is 10 százalék alá zuhant.
A debreceni választáson nem tudott sem a Jobbik, sem a baloldal jobb eredményt elérni, mint 2014-ben,
sőt még az akkori támogatottságukat sem sikerült megőrizni.
Májusban még egy másik kelet-magyarországi városban, Gyulán tartottak időközi választást. Ott a Fideszen kívül egyetlen parlamenti párt sem mert elindulni, az ellenzék így pedig egy civilnek beállított jelölt mögé sorakozott föl. Áttörés ott sem történt, mivel a kormánypártok jelöltje 2014-es eredményhez képest is javítani tudott, így több mint 56 százalékos eredménnyel szerezte meg a mandátumot.
A nagyvárosokban tehát sem a Jobbik, sem a baloldali pártok nem tudtak semmilyen áttörést elérni keleten, pedig 2010 előtt a baloldal, míg 2010 után a Jobbik rendelkezett ezeken a területeken az országos átlagnál nagyobb támogatottsággal. Mindez azt is jelenti, hogy az előbb említett alakulatok az időközi választások alapján egyetlen új szavazót sem tudtak szerezni 2014-hez képest, sőt némileg vissza is estek.
De mi a helyzet a falvakban? Két választást találtunk, amit érdemes tüzetesebben megnézni. Az első település a Heves megyei Domoszló, ami Vona Gábor választókerületéhez tartozott 2010-ben és 2014-ben is. A kis településen a Fidesz polgármester-jelöltje 59,1 százalékos eredménnyel győzött a júniusi választáson. Egyetlen ellenzéki párt sem állt rajthoz, de a független jelöltek közül egy se tudta megszorongatni a kormánypártokat.
Domoszló abból a szempontból nagyon érdekes, hogy 2010-ben az országgyűlési választáson a településen a Jobbik nyert. Vona Gábor pártja 41,91, míg a Fidesz 37,17 százalékot kapott. A második fordulóban az országos trenddel szemben Vona Gábor a faluban megverte a Fidesz jelöltjét. 2014-ben némileg megváltoztak az erőviszonyok, mivel a Fidesz a listás szavazatok 40,38, míg a Jobbik 38,39 százalékát szerezte meg. Az egyéni jelölti versenyt azonban még akkor is meg tudta nyerni Vona, mivel 18 vokssal kapott többet, mint a gyöngyösi választókerületet megnyerő fideszes jelölt.
A Jobbik mindennek ellenére nem állított jelöltet egy ilyen választástörténeti múlttal rendelkező faluban, sőt
a Fidesznek sikerült a korábbi támogatottsági szintjéhez képest közel 20 százalékponttal többet szereznie.
A mostani kormánypártok egyébként 1998-ban, 2002-ben és 2006-ban is sima vereséget szenvedtek Domoszlón, akkor még az MSZP-től. A szocialista bázis pedig jól kimutathatóan 2010-ben és '14-ben részben a Jobbikot erősítette. 2017-ben pedig egy részük szinte biztosan a Fideszre voksolt, különben nem tudott volna nyerni a kormánypárti jelölt.
A másik település a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Csokvaomány. Az október 1-jei időközi választáson a Fidesz és a Jobbik is állított jelöltet. Az érvényes szavazatok 40,91 százalékával a fideszes Tóth Zsuzsanna nyerte meg a választást, míg Sztrakay István Norbert, a Jobbik jelöltje 34,71 százalékkal lett a második. A Jobbiknak tehát itt sem sikerült a vágyott áttörést elérnie, pedig a Borsod megyei településen jó esélye lett volna a sikerre a korábbi évek eredményei alapján.
A 2014-es országgyűlési választáson a településen a közös baloldali lista 38,79, a Fidesz-KDNP 32,98, míg a Jobbik 20,32 százalékot ért el. Az EP-választáson a Fidesz-KDNP 38,36 százalékot szerzett, a baloldali pártok együttesen 44,03, míg a Jobbik 16,35 százalékot. Az őszi önkormányzati választáson a megyei listás voksok alapján a Fidesz 37,99, az MSZP 28,83, a Jobbik 24,71, míg a DK 8,47 százalékot kapott. Az MSZP és a DK közösen közel annyi szavazatot szerzett, mint a Fidesz.
Jól látszik, a kormánypártoknak egyik voksoláson sem sikerült 40 százalék fölé menniük, amit most az időközi választáson sikerült elérniük, sőt egy picivel meg is haladniuk. Az októberi választáson a Jobbik esélyét az is növelte, hogy a baloldalnak nem volt jelöltje, így bízhatott abban, hogy ezek a szavazók melléje állnak, és sikerül megszerezniük a polgármesteri széket.
Hogy mennyire komolyan vette a Jobbik a csokvaományi választást, jól mutatja, hogy Vona Gábor és a párt teljes vezérkara megjelent a kis településen. Ennek ellenére a számok alapján
a baloldali szavazók egy jelentős része biztosan nem a Jobbik jelöltjére szavazott,
mivel ebben az esetben az ellenzéki pártnak kellett volna nyernie. Ezzel párhuzamosan a Fidesz olyanoknak a bizalmát nyerte el, akik 2014-ben biztosan nem szavaztak a kormánypártra. Mindezt bizonyítja, hogy 2014 tavaszán a Fidesz 125 szavazatot kapott, míg most 198-at. A kormánypártok október 1-jén a 2014 őszi szavazatszámukat (166 darab) is felülmúlták.
A kelet-magyarországi időközi választások tehát azt mutatják, hogy az ellenzék 2014-hez képest nemhogy új szavazókat tudott volna megnyerni, hanem az akkori bázisukból is veszítettek. A Jobbik nem tudott profitálni abból, hogy a baloldal több választáson nem állított jelöltet, és az is jól látszik, hogy egykori szavazóik egy része a Fidesznél landolt. A választási eredményekből kirajzolódik, hogy főleg a falvakban a Fidesz nemcsak az ellenzéki pártok híveiből szerzett szavazókat, hanem olyanokat is maga mögé állított, akik korábban nem szavaztak a kormánypártra.