Trócsányi: Kettős mérce fenyeget a jogállamiság ügyében

Félő, hogy a jogállamisági mechanizmus kettős mérce alapján történő kezelése inkább Európa megosztottsághoz, nem pedig megerősítéséhez vezet - mondta Trócsányi László az Origónak. Az igazságügyi miniszter arról is beszélt, hogy egyes országoknak a „vádlottak padjára" ültetése nem igen járul hozzá az európai egység erősítéséhez. A politikus annak kapcsán nyilatkozott, hogy most jelent meg "Az alkotmányozás dilemmái - Alkotmányos identitás és európai integráció" című kötete lengyel nyelven. 

Miért most jelent meg a magyar alkotmányozásról szóló könyve lengyelül, milyen üzenete van a kiadványnak a lengyel közvéleménynek?

Lengyelországban az igazságügyi reform kapcsán politikai és szakmai vita folyik, ráadásul az Európai Bizottság, a Velencei Bizottság is vizsgálódik. Magyarország 2010-2014 között hasonló helyzetben volt, amikor a magyar Alaptörvényt és a fontosabb sarkalatos törvényeket „európai szakértői hatalmak" vizsgálták és mondtak róla véleményt. Ebben az időszakban párizsi nagykövetként élhettem át a minket érintő közjogi viták menetét.

E viták késztettek arra, hogy a mai kor egyes alkotmányjogi kihívásairól mint szemtanú összegezzem álláspontomat.

Paczolay Péter mellett, mint póttag nyolc évig tagja lehettem a Velencei Bizottságnak és számos, a magyar alkotmányozással kapcsolatos nemzetközi konferencián szólalhattam fel előadóként. Tapasztalataimat 2014-ben „Az alkotmányozás dilemmái" című, a HVG Orac által kiadott könyvben összegeztem, amelyben arra kerestem választ Magyarország példáján, hogy egy ország amennyiben alkotmányt kíván elfogadni, úgy milyen új kihívásokkal találja magát szembe. Az a tény, hogy e könyv francia fordításban, majd angolul, most pedig a varsói Institute of Justice kiadásában lengyel nyelven is megjelenhetett, azt bizonyítja számomra, hogy a magyar alkotmányozás által felvetett kérdéseknek nem csak magyar, hanem európai vetületei is vannak.

Trócsányi László: A magyar alkotmányozás által felvetett kérdéseknek nem csak magyar, hanem európai vetületei is vannak Forrás: Igazságügyi Minisztérium

Melyek könyvének legfontosabb üzenetei?

A 2011-es magyar alaptörvénnyel egy új szellemiségű alkotmány született az Európai Unióban. Ez volt az az alkotmány, amit a 2004-es bővítés után először alkottak meg az unióban. Alaptörvényünk szakít azzal, hogy neutrális dokumentum legyen.

Az Alaptörvény ugyanis egyben memoár és projekt, tükre a társadalomnak. Arra ad választ, hogy ki voltunk, vagyunk és mit akarunk.

Egyszerre politikai, jogi és irodalmi alkotás. 1989 előtt még megtagadtuk alkotmányos múltunkat, mint ahogy az akkori ideológia hirdette, a múltat végleg el kellett törölni az emlékezetből. 1989-2011 között sem kívántuk alkotmányos szintre emelni alkotmányos örökségünket, az európai standardoknak megfelelően egy semleges értékrendű alkotmány és aktív alkotmánybíráskodás felelt meg az elvárásoknak. Alkotmányos örökségünk megjelenítésére csak az Alaptörvényünk elfogadásával kerülhetett sor. Alaptörvényünk teremtette meg a múlt, a jelen és a jövő nemzedékének szövetségét.

Az Alaptörvény meghatározza alkotmányos önazonosságunkat, alkotmányos identitásunkat, amelynek elvesztésével Magyarország függetlensége is elveszne. Féltve őrzött kincseink vannak, amelyek megvédése alkotmányos kötelezettségünk. Az Alaptörvény meghatározza azon értékeket melyek iránytűt jelentek polgáraink számára

Többek között szól szellemi gyökereinkről, az egységes magyar nemzetről és az európai egységről, a családról, az egyén szabadságáról és felelősségéről.

Mindezt figyelembe véve nem lehet csodálkozni, hogy a magyar Alaptörvényről olyan sok vita folyt Európában.

Mik az eddigi tapasztalatai a lengyelországi útján? Mennyire tartja valós tényeken alapulónak az uniós testületek Lengyelország elleni jogállami kritikáit?

Csak abban az esetben tartom elfogadhatónak egy másik ország jogszabályinak kritizálását, amennyiben az közvetlen kihatással van a kritikát megfogalmazó országra. Teljesen jogosnak tartom, hogy az ukrán oktatási törvénynek a nyelvi rendelkezéseit illetően a magyar kormány a leghatározottabban fejti ki álláspontját. Ez alkotmányos kötelezettsége is,

az Alaptörvény is leszögezi, hogy Magyarország felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért.

Lengyelország esete azonban más. Az igazságügyi reform még nem zárult le, az államfő és a Szejm között vita van, de ezt lengyel belügynek tartom, amelybe egy harmadik országnak illetlenség beavatkoznia. Lengyel barátainknak kell politikai és szakmai megoldást találniuk és biztos vagyok benne, hogy erre sor is fog kerülni.

"Mintha túlságosan sok jogállamiság mechanizmus működne Európában" Forrás: Igazságügyi Minisztérium

Amit a jogállamiságot illeti, mintha túlságosan sok jogállamiság mechanizmus működne Európában. Az Európa Tanács keretében elsősorban a Parlamenti Közgyűlés, a Velencei Bizottság, és az Emberi Jogi Főbiztos azok a szervek amelyek a jogállamiságot vizsgálják. Az Európai Unió szinte valamennyi szervének van valamilyen jogosítványa a jogállamiságot illetően. Az Európai Bizottság egy 2014 tavaszán elfogadott bizottsági „Közlemény" alapján tartja magát felhatalmazottnak ilyen „eljárás" lefolytatására. Az európai szerződések a Bizottságnak a jogállamisági mechanizmus „eljárási rendjéről" szóló rendelkezéseket nem tartalmaznak, a Bizottság maga alkotta meg ennek szabályait. A Tanácsnak is van jogállamisági mechanizmusa, ennek alapján évente egyszer jogállamisági párbeszédet tart az Általános Ügyek Tanácsa (ÁÜT). Az Európai Parlament politikai alapon folytat jogállamisági vizsgálatot.

Lassan minden szerv jogállamisági vizsgálatot tart, azonban maga a jogállam fogalom sem egységes.

A jogirodalomban más tartalma van az angol „rule of law"-nak, a német „Rechsstaat"-nak vagy a francia „Etat de droit"-nak. Komoly veszélyt látok abban is, hogy kettős mérce fog kialakulni a jogállamiságot illetően. Az, hogy különbséget kell tenni régi és új demokráciák között számomra elfogadhatatlan. Ami nyugaton elfogadható, annak Európa másik féltekén is elfogadhatónak kell lennie.

Érdekes módon például senki nem kifogásolja azt például, hogy a holland Alkotmány 120 cikkelye értelmében „A Bíróságok nem bírálhatják el törvények és nemzetközi szerződések alkotmányosságát" vagy az „európai laboratóriumok" nem nehezményezik a francia Médiatanács vagy Alkotmánybíróság tagjai megválasztásának szabályait. Ezen országokat régi demokráciáknak tekintik. Hasonló szabályok Európa ezen féltekén, azonnali vizsgálattal járna és esetleg jogállamisági mechanizmussal való fenyegetést is eredményezhetne.

Félő, hogy a jogállamisági mechanizmus kettős mérce alapján történő kezelése inkább Európa megosztottságához, nem pedig megerősítéséhez vezet.

Egyes országoknak a „vádlottak padjára" ültetése nem igen járul hozzá az európai egység erősítéséhez. Ilyen – még nem jogállamiságú mechanizmus keretében – folytatott „politikai intézkedés", már 2000-ben, Ausztria esetében megmutatta, hogy megoldás helyett, az sokkal inkább nehezen begyógyuló sebek kiváltására alkalmas.

Minek tulajdonítja, hogy az Alaptörvény elfogadását követő többszöri módosítások száma a harmadik Orbán-kormány időszakában csökkentek?

Az Alaptörvény stabilitása is megköveteli a nyugalmi állapotot. Mindez nem jelenti azt, hogy amennyiben szükséges, akkor az alkotmány módosítását ne lehessen napirendre kell tűzni. 2014-2018 között csak a terrorizmus veszélye miatt került sor módosításra. Ezt a változást a migrációs válság és a nyugat-európai terrortámadások okozták. Mindezek olyan intézkedések igényeltek, amik szükségessé tették az Alaptörvény módosítását. A magam részéről azonban sajnálom, hogy az alkotmányos identitás megfogalmazásával kapcsolatos alkotmánymódosítást az ellenzéki pártok nem fogadták el.

Trócsányi: az Alaptörvény stabilitása is megköveteli a nyugalmi állapotot Forrás: Igazságügyi Minisztérium

Stumpf István alkotmánybíró legutóbb sürgette, hogy az AB ismét dönthessen gazdasági kérdésekben, lehet a jövőben változás ezen a téren?

Természetesen, mint miniszter annak örülnék, hogy

az ország gazdasága olyan erős lenne, amely fel sem vetné, hogy az Alkotmánybíróság jogkörét pénzügyi kérdésekben korlátozni kellene.

Az Alaptörvény 37. cikk (4) bekezdésében az szerepel, hogy mindaddig, amíg az államadósság a teljes hazai össztermék felét meghaladja addig az Alkotmánybíróság a központi költségvetésről, a központi adónemekről, az illetékekről, járulékokról, vámokról valamint a helyi adók központi feltételről szóló törvények alkotmányosságát csak meghatározott szempontrendszerek alapján vizsgálhatja. Bízom abban, hogy az ország gazdasági eredményei olyan dinamikusan fejlődnek, amely lehetővé fogja tenni azt, hogy az Alkotmánybíróság ismét teljes körű kontrollt gyakoroljon majd az említett törvények fölött is.