Horn előszobájából Márki-Zay városházájára

A vásárhelyi Fidesz szerdai sajtótájékoztatóján elhangzott, Horn Gyula titkárságvezetőjét alkalmazza Márki-Zay Péter. Az állításnak a Promenad.hu próbált utánajárni. Mint kiderült, Baranyi Máriát valóban felvették a vásárhelyi Polgármesteri Hivatalba a kabinetiroda felállítására és vezetésére. A portálnak több, a tegnapi fogadóórán járt vásárhelyi polgár is megerősítette, hogy Baranyi már vezetőként koordinálta a titkárságot, és irányította a polgármesterhez érkezőket.

A Promenad.hu internetes és egyéb források alapján utánajárt, ki is a titokzatos új titkárságvezető, a pályafutásának mely vonatkozásaira figyelhetett föl Márki-Zay Péter, amikor az alkalmazása mellett döntött. Egy vérbeli szocialista politikai szereplő alakja bontakozott ki előttük, aki nemcsak rajongója volt a pufajkás, kommunista múltú Horn Gyula miniszterelnöknek, de még formálni is igyekezett annak tevékenységét.

A bölcsész végzettségű Baranyi Mária diplomáciai pályára készült, és saját bevallása szerint a Horn Gyulánál betöltött titkárságvezető pozíciója előtt különféle vállalatok és intézmények nemzetközi osztályain dolgozott, és a Magyar Rádió és az MTI munkatársa is volt.

A rendszerváltás utáni első rossz emlékű MSZP–SZDSZ-kormány idején, 1994 és 1998 között a miniszterelnök titkárságának vezetője. 1995-ben Horn Gyula a Miniszterelnöki Hivatal helyettes államtitkárává nevezte ki.

Azt, hogy milyen fontos szerepe volt Horn irányításában, pontosan érzékelteti a Miniszterelnöki Hivatal sajtótitkára, Hajdú András blogbejegyzése, melyben arról panaszkodott, hogy Horn Gyulához csak kivételes esetekben, a titkárságát egomániásan vezető Baranyi Mária jóindulatával juthatott be.

Nem hallgatott ránk. Pontosabban: nem ránk hallgatott, hanem titkárságvezetőjére. A nő fanatikus híve, sőt hívője volt Hornnak. Az eredmény ismert.

Visszaemlékezések szerint a Horn-érában a „Vörös Mária", a „Rém" és a „Bakter Mari" gúnynévvel illették Baranyi Máriát. A 2010-ben „Egy előszoba titkai – Horn Gyula közelről 1994-1998" címmel megjelent kötetét olvasgatva áll össze

a kemény, ravasz, számító már-már kegyetlenül szigorú baloldali politikacsináló asszony képe, aki nem csinált titkot belőle, hogy furmányos és fondorlatos eszközökkel megpróbálta fogni a kormányfő kezét a döntéshozataloknál.

A vásárhelyi városházában mostanság szállást foglaló Baranyi Mária helyettes államtitkári minőségében politikai aktorként is definiálja önmagát. Feladatai hosszas leírása alapján az olvasóban olyan érzéseket kelt, mintha ő maga is aktív, tevőleges döntéshozó lett volna:

...a döntéshozatalokban nem vettem részt, ennek ellenére munkámmal hozzájárultam az események alakulásához. A politikai tevékenység nem tartozott a munkakörömhöz. Mégis minden tettem politikai volt. Azt is megpróbáltam jelezni, én mit tartok kívánatosnak. Olyan ügyeket mozdítottam előre, amelyekről úgy véltem, hogy felkarolásuk, megvalósításuk hozzájárul az ország fejlődéséhez, a miniszterelnök politikai sikeréhez... Azokat a lépéseit viszont igyekeztem megakadályozni vagy ellensúlyozni, amelyek számomra mindennek ellenkező hatását sugallták.

- olvasható a kötetben.

Bármennyire is igyekezett Horn és a titkársága, 1998-ban a Fidesz vezette jobboldali tömörülés elsöpörte a hatalomból. A vásárhelyi önkormányzati apparátus dolgozói számára figyelmeztető jel lehet, hogy Baranyi Mária 2010-es könyvében arról írt, a politika könyörtelensége okán egyes ügyek, projektek (területfejlesztés, regionalizmus) nem az eredeti elképzeléseknek megfelelően, illetve nem kellő időben valósultak meg a Horn-kabinet modernizációs terveiből.

Mindezért az államigazgatásban dolgozókat tette felelőssé, az ő innovációellenességükben látta e kudarcok okait, melyek aztán mozaikká összeállva elsüllyesztették a kommunizmusban edződött miniszterelnököt és kormányát.

Na és? – vonhatta meg vállát Márki-Zay Péter legújabb felfedezettje, aki a balliberális kormány bukását követő négy esztendőt a Magyarországi Régiók Brüsszeli Képviseletének helyettes vezetői pozíciójában, többek között a képviselet által kiadott hírlevél szerkesztőjeként vészelte át.

Ezt követően, Medgyessy Péter (majd Gyurcsány Ferenc) miniszterelnökségével, az MSZP és az SZDSZ visszatérését követően megint bizalmi feladatot kapott. A Külügyminisztérium diplomáciai szolgálatában folytatta munkáját, 2003 és 2006 között a Müncheni Főkonzulátus vezetője.

A főkonzulként tartott 2004. október 23-i ünnepi beszéde mély nyomot hagyott a magyarságban (nem árt, ha emlékezünk rá: néhány héttel vagyunk a szégyenletes népszavazás előtt, ahol a gyurcsányi MSZP megtorpedózta a határon túli magyarok kettős állampolgárságát!).

A nemzetietlen lelki szegénység kormányának bajorországi kiküldöttjeként a vásárhelyi materialista keresztény polgármester új embere világossá tette, hogy elkötelezett híve a Kádár-rendszernek, azaz ha tetszik, ha nem: egy közöttünk élő kommunista.

Tetszik, nem tetszik, forradalmaink kudarcot vallottak. Semmi és senki sem tudja felmenteni Kádárékat, ugyanakkor két korszakot kell megkülönböztetnem: a megtorlás, majd később a kádári reálpolitizálás korszakát

– hangoztatta büszkén Baranyi Mária. Ez ügyben azért érdekes beszélgetések várnak rá Márki-Zay Péterrel, aki – ha jól figyeltük megnyilvánulásait – kevésbé van jó véleménnyel az államszocialista rezsim működéséről.

Munkáját nagyra értékelhették balliberális elvtársai, hiszen 2006-ban a Magyar Gazdaságért Díjat vehette át Kóka János helikopterfüggő szabad demokrata minisztertől.

Talán éppen ezért is a 2006-os országgyűlési választások előtt arra számított, hogy komolyabb stratégiai munkát kap belföldön, idő előtt lemondott a főkonzulságról, amit nem vettek jó néven, így a Külügyminisztériumban egy „elfekvő helyre" került.

Baranyi Mária ezt nehezen viselte, ami miatt hamarosan felmondott, majd némiképp eltűnt a közéleti süllyesztőben, midőn az őszödi beszéd, a szemkilövetések, a vizitdíj, a kórházi napidíj és a magyar gazdaság tönkretételéig vezető súlyos korrupciós ügyek felfalták a szocialista–szabad demokrata horrorkoalíciót.

Később is visszasírta életének és pályafutásának legszebb korszakát, azokat az éveket, amikor Horn Gyula szocialista kormányfő környezetében sertepertélt. Mint fentebb említettük, 2010-ben „Egy előszoba titkai – Horn Gyula közelről 1994-1998" címmel könyvet jelentetett meg az egykori miniszterelnök mellett eltöltött éveiről. A kötettel több sajtóorgánum is foglalkozott a megjelenése évében, és érdekes elemzéseket készítettek róla.

Ezek kiemelték például, Baranyi Mária büszkén vallja, hogy munkájával tudatosan hozzájárult a Horn-kormányzat politikájának alakításához, formálásához, amennyiben minden tette politikai volt.

Nagy kérdés, írja a Promenad, hogy mire kell készülniük ennek tükrében azoknak, akik Márki-Zay Péter színe elé kívánnak járulni Vásárhelyen. A szerző ugyanis a Horn-előszobát valóságos politikai boszorkánykonyhaként (nem mellesleg a gazdasági stratégiák kidolgozásában is részt vevő kormányzati egységként) jellemzi, hiszen akként is használta, ahol ráadásul ő kavarta a kártyákat a miniszterelnök környezetében. Az előszoba őreként Baranyi Mária messianisztikus öntudattal viselte a felesleges szigorúsággal őrködő, fontoskodó Cerberus szerepét, a politikusként amúgy némiképp lelassult Horn Gyula nyugalma és munkavégzése érdekében vállalt szelekciót.

Önmaga szerepét túlértékelve hangsúlyozza, hogy e szelekció – vagyis, hogy ki mehetett be, s ki nem a miniszterelnökhöz – országos, sőt, politikatörténeti jelentőséggel bírt. Sajátos módon könyvében visszatérő motívum, hogy személyes preferenciái, szimpátiája vagy antipátiája mennyire mélyen meghatározta „beengedési" politikáját, ami megint csak súlyos kérdéseket vet fel annak kapcsán, milyen hozzáállást és viselkedést várhatnak a városházára érkező polgárok a Márki-Zay-adminisztrációtól.

Nemcsak Horn Gyulának volt hívője, de ugyanígy a nemzetnyúzó, a magyar lakosság által gyűlölt és pokolra kívánt pénzügyi megszorítások politikája (Bokros-csomag) és a privatizáció elkötelezett és feltétlen híveként is ismerték.

Ha már pénzügyi megszorítások, a Baranyi-kötet sajátos módon több ponton is érzelmileg túlfűtött részeket tartalmaz Bokros Lajosról.

Ezután csütörtök reggelenként nem kapok kézcsókot magától, én pedig nem fogok odadörgölőzni a bajuszához. Nem fogok türelmetlenül ki-kinézni a folyosóra, hogy nyílik-e már liftajtó, és feltűnik-e, megérkezik-e időben jellegzetes alakja

– írja egyebek mellett a csomagos miniszterről, akinek a bajsza ma a mérhetetlen, de nyughatatlan MoMa kampánymolinóin szurkálja a tekinteteket.

Érdekesség, hogy Baranyi Máriának a demokratikus hatalomgyakorlásról is megvolt (megvan?) a maga sajátos elképzelése a technokrata kormányzás és a mindentudó elit képzetének jegyében.

A politikai elit... ne vergődjön a közvélemény hálójában... az elitnek meg kell előznie az utca emberét

– ismerhetjük meg művéből az új vásárhelyi titkárságvezető csuklóból elitista politikai ars poeticáját. Már csak az a kérdés, hogy akkor tényleg a víz-e az úr, zárja cikkét a Promenad.