A kampányban már szóba került, hogy a választási szabályozásnak – a köznyelvben elterjedt nevén – a kamupártok indulásával foglalkozó része számos kívánnivalót hagy maga után. A legáltalánosabb kritika az volt a jogszabállyal szemben, hogy túl nagy teret adott azoknak a szervezeteknek, akik az előírt egyszázalékos küszöb megugrásának reményében gyorsan pártot gründoltak annak érdekében, hogy állami támogatáshoz jussanak. Ezeknek a túlnyomó többsége nem ugrotta meg a határt.
Egy tavaly őszi módosítás eredményeként a törvényi szabályozás már magában foglalt egyébként egy igen szigorú kritériumot, nevezetesen azt, hogy
a választáson el kellett érni egy százalékot, többek között a rossz nyelvek szerint csupán az állami pénzeket hajkurászó pártoknak is.
Ha ez sikerül, akkor nincs probléma, érkezik a számlájukra az állami támogatás, de akkor nem is annyira nevezhetőek kamupártoknak. Ha viszont nem jön össze az egy százalék, ott kezdődnek a gondok, és ott nyílnak meg a jogi ügyeskedőknek a kiskapuk. Ugyanis ebben az esetben maradéktalanul vissza kell fizetni a kampánytámogatást az államnak. A tapasztalatok szerint az volt a bevett módszer, hogy mikor törleszteni kellett volna, akkor ezek a szervezetek úgy eltűntek, mintha a föld nyelte volna el őket. Jellemző trükk volt a részükről, hogy fiktív személyekre íratták a pártot, akiken nem lehetett behajtani a tartozást, így mindenfajta felelősség nélkül bazírozhattak az állami pénzekre. A nagyobbik kormánypárt azonban ma lépett az ügyben, és az új szabályozással hadat üzent a bizniszpártoknak.
Gulyás Gergely, Bajkai István, Zsigmond Barna Pál, Kocsis Máté és Németh Szilárd nevével fémjelzett, és ma az Országgyűlésben benyújtott javaslat több fontos ponton változtat a választási szabályozáson. A módosítás szerint innentől kezdve csak akkor folyósítható támogatás egy pártnak, ha nyilatkoznak arról, hogy ha visszafizetésre kerülne sor, és a párttól nem hajtható be a tartozás,
akkor a párt vezető tisztségviselői és listán állított, valamint egyéni választókerületi jelöltjei egyetemlegesen állnak helyt a támogatás visszafizetéséért.
Ez azt jelenti, hogy a párt vezetőin és valamennyi jelöltjén, akár listán szerepel, akár egyéniben indul, be lehet hajtani a pénzt, így arccal kell vállalni a dolgot, ami közel sem mellékes. A módosítás kiemeli, hogy a felelősség egyetemleges, tehát az előbbi szereplők akármelyikétől követelni lehet a teljes tartozást, utána ők majd elrendezik egymás között. További szigorító körülmény a benyújtott javaslatban, hogy
nem jogosultak támogatásra azok a jelöltek vagy pártok, amelyek korábban nem teljesítették a visszafizetési kötelezettséget, és az a párt sem, amelynek olyan tisztségviselője van, aki korábban nem teljesített.
Nem nehéz kikövetkeztetni, mi a célja a nagyobbik kormánypártnak a kérdésben. A szabályozás legfontosabb módosítási pontjai mind egy irányba mutatnak: elrettentsék a bizniszpártokat attól, hogy pénzszerzési lehetőségként álljanak egy-egy választáshoz – mindenfajta (anyagi) felelősség nélkül.
A kamupártok egyik legismertebb története, inkább kálváriája a Juhász Péter-féle Együtté volt. A balliberális alakulat hiába ordibált nagy hanggal az április választást megelőzően, csupán 0,77 százalékot ért el. Ez ugye az jelentette, hogy Juhászéknak vissza kellett fizetniük a több mint 150 millió forintos kampánytámogatást.
A párt elnökségének a vállát nyomta a teher, akik őrületes tarhálási akcióba kezdtek, a dolog odáig fajult, hogy Juhász egy fehér dobozzal kéregetett az egyik összellenzéki tüntetésen.
A történet nem végződött jól, hiszen lassan egy hónapja sajtótájékoztató keretében jelentette be a politikus, hogy pártja megszűnt. Öröm az ürömben: többé-kevésbé sikerült annyi támogatást összegyűjteniük, mint amennyi tartozásuk keletkezett. Így tehát egy kamupárttal kevesebb színesíti (?) a magyar politikai palettát – jogszabályi módosítás nélkül is.