Amióta Vágó Istvánt eltanácsolták a kvízmesterkedéstől, valami nagyon megborult nála. Ez oda vezetett, hogy csatlakozott a Demokratikus Koalíció nevű formációhoz, amit megfelelő helynek talált ahhoz, hogy a hülyébbnél hülyébb, gonoszabbnál gonoszabb gondolatait meg tudja osztani a nyilvánossággal. Az egykori kvízmester (legalábbis magát előszeretettel nevezi így) két ismertetőjegye rajzolódott ki „műsorvezetői” és „politikai” „pályafutása” alatt:
Hogy valami nagyon nincs rendben Vágó Istvánnal, az eddig is sejthető volt, de pár nappal ezelőtti bejegyzésével saját maga oszlatta el az ezzel kapcsolatos kételyeket. A Gyurcsány-párti politikus ugyanis hirtelen felindulásból „elemezte” Orbán Viktor tusnádfürdői beszédét. „...Volt, amikor nem sikerült elkerülnünk a multikulturalizmust, bár jogunk volt megvédeni a határokat, a piacokat, a keresztény kultúrát és elutasítani a bevándorlást" – írja felütésként a DK-s politikus, tökéletesen illeszkedve pártjának központi kommunikációjához. Ami ezután következik, azzal átlépett minden létező határt, még vágói értelemben is. Ugyanis a 150 éves török megszállást vonta párhuzamba napjainkkal, és annak a korszaknak a bűneit ormótlan módon relativizálta, azt a korszakot, ahol több százezer magyar embert hurcoltak el vagy gyilkoltak meg. „150 évig volt hazánkban iszlám világ, mégis megmaradt a kultúránk, nyelvünk, többségi vallásunk” – zengi a nagyon demokrata politikus.
A politikus írására hosszabb publicisztikában reagált Bayer Zsolt, a Magyar Idők munkatársa, aki számokat hozott a török hódoltság által okozott pusztításra.
Anglia és Wels népessége a 16. század elején kevesebb, mint a Magyar Királyságé ugyanebben az időben. Csak hogy az elkövetkező évszázadban 76 százalékos népességrobbanást produkálnak! Németország pedig 80 százalékost! De még a legrosszabbul teljesítő Franciaország népességnövekedése is 16 százalékos. Nos, ezekhez az adatokhoz kell mérni a hat százalékos magyar »növekedést«. Innen kiindulva kell megértenünk, mit jelentett a magyarság számára a török hódoltság.
Bayer „soha ki nem hevert demográfiai katasztrófának” jellemezte ezt az időszakot, amiből meglátása szerint Vágó „afféle viccet” csinált.
Nem tekinthető meglepőnek ez az írás Vágótól, akinek politikai teljesítménye eddig is abban merült ki, hogy különböző társadalmi csoportokat sértegetett, vagy neki nem tetsző szervezeteket, pártokat meglehetősen nagy vehemenciával támadott. Az egykori kvízprofesszor munkásságát a legkevésbé sem a pozitív, építő jellegű gondolatok, sokkal inkább a menetrendszerűen érkező, provokatív megnyilvánulások jellemezik. Az ateista politikusnál az alap, hogy nem kíméli a kereszténységet, de céltáblájának középpontjába kerültek a kaftános zsidók is, amivel sikerült nagy megrökönyödést kiváltania a hazai közvéleményben.
Vágónak nincsen identitása, az égadta egy világon semmiben nem hisz, gondolatvilágában nincsenek értékek, csupán egyetlen kapocs van a különböző gondolati elemek között: minden jöhet, ami nem magyar.
Ezzel közel sincs egyedül a balliberális világban: több, ismert baloldali közéleti személy Vágó védelmére kelt posztja alatt. Természetesen elsőként reagált a DK-s politikus írására az a Zsohár Zsuzsanna, aki Soros György egyik kedvenc szervezetének, a Migration Aidnek volt a szóvivője, és aki Ausztriában költözött össze a bevándorlási válság kellős közepén megismert szír barátjával. A Soros-aktivista szerint a török hódoltság idején csak a nemesek voltak katolikusok, amúgy a „köznépben virágzott a protestantizmus millióegy ága”.
Sándor Erzsébet, a 168 Óra nevű szocialistaközeli hetilap és az azóta megszűnt Népszabadság egykori munkatársa is jónak találta az alkalmat arra, hogy megszólaljon. Hozzászólásában a balliberális „gondolkodó” is bulinak fogta fel a török uralmat, úgy látja, hogy ebben a korszakban „végre el kezdett fürdeni a magyar”. Más kérdés, hogy Magyarországon a fürdőkultúrát alapvetően a rómaiak honosították meg. Érdemes egy pillantást vetni Sándor „Erzsi” Facebook-borítóképére, és akkor egy fokkal érthetőbbé válik, miért is írogat ilyeneket:
A képhez a következő szöveget társította a Népszabadság egykori munkatársa: „Berlin-Európa – én így szeretlek.” Ez így együtt nem igényel különösebb magyarázatot.