Egy asszony élettársával együtt Szabadszálláson élt, kapcsolatukból 2005 februárjában egy kisfiú született. A pár kapcsolata megromlott. A férfi többször is el- és visszaköltözött, majd megszaporodtak a veszekedések, ezért 2015 novemberében végleg elhagyta élettársát, de anyagilag támogatta volt családját.
Az asszony nem tudott belenyugodni a szakításba, és mivel a szétköltözés után nem vállalt rendszeres munkát, anyagi gondok is terhelték. 2016 májusától a labilissá váló nőnél már a gyermeknevelésben is gondok jelentkeztek, a kisfiú nem rendszeresen járt iskolába, és emiatt a kormányhivatal eljárást is indított, majd felmerült annak lehetősége, hogy
a gyereket kiemelhetik a családból.
Ekkor az asszony már kilátástalannak látta a helyzetét, ezért vallomása szerint 2016. november 30-án hajnalban úgy döntött, hogy öngyilkosságot követ el. Hogy kisfia ne maradjon magára, úgy döntött,
előbb megöli őt, és utána végez magával.
Az asszony a közösen használt franciaágyban alvó 11 éves fiát
mellkason szúrta, majd – már véletlenül – a nyakát is elvágta.
A kisfiú saját maga hívott mentőt, és hogy mielőbb kórházba kerüljön, elindult. A gyerek életveszélyes sérüléseit ellátták, élete
csak a véletlenen és saját lélekjelenlétén múlt.
A gyerek távozása után a nő megpróbált öngyilkos lenni, de a rendőrök mentőt hívtak hozzá.
De ettől még büntethető. A bíróság 14-ik életévét be nem töltött, védekezésre képtelen személy sérelmére elkövetett gyilkossági kísérletben bűnösnek mondta ki a szabadszállási asszonyt, és megszüntette szülői felügyeleti jogát, de megkötésekkel engedélyezte neki, hogy kapcsolatban maradjon a fiával.
A Szegedi Ítélőtábla helyben hagyta az első fokon eljáró Kecskeméti Törvényszék ítéletét.