A 2018-as választás éjszakája végképp összetörte az addig dédelgetett hiú ellenzéki ábrándokat, és visszahozta a hataloméhségébe belebetegedett pártvezéreket a földre.
Ugyanis azt hitték ezek a fiúk és lányok, hogy a választópolgárok értékelni fogják azt a kutyakomédiát, amit hónapokon keresztül előadtak. Ez pedig arról szólt, hogy ki kivel és hogyan, és mennyire fog összefogni, ki kinek a javára fog visszalépni. Természetesen időközben előjöttek a régi ellentétek, és összefogás helyett inkább azzal voltak elfoglalva, hogy ki, hogyan döfi hátba a másikat.
Nos, a magyar emberek ezt nem értékelték, és kinyilvánították, hogy sokkal inkább megbízzák újra a Fidesz-KDNP-t a kormányzással, minthogy ezt a csélcsap, viszálykodó bandát támogassák.
A döntés egyértelmű, elsöprő erejű, egészen pontosan kétharmados erejű volt.
Ennek már a választás éjszakáján meglett a következménye, mivel az MSZP teljes elnöksége lemondott. De tartotta a szavát, és visszalépett a politikától Vona Gábor, a Jobbik elnöke is, aki azóta videobloggerként zaklatja a jobboldali újságírókat.
A kisebb pártok közül az Együtt megszűnt, a Momentum elnöksége pedig, mivel nem jutottak be a Parlamentbe, szintén elbúcsúzott.
Ekkor még viszonylag egységesnek tűnt az LMP is, azonban hamarosan kiderült, hogy a mélyben bizony kibékíthetetlen ellentétek húzódnak, amik hamarosan olyannyira eszkalálódtak, hogy lassan a párt létét veszélyeztetik.
A már-már követhetetlen egyezkedést - és hát Botka közös erővel történő jégre tételét - követően jutott el az MSZP-Párbeszéd szövetség a választásokig, amely nem hozott túl szép eredményt a pártnak, az MSZP-Párbeszéd szövetség épphogy bejutott a maga 11,91 százalékával a parlamentbe.
És jó baloldali párthoz híven, nem tanulva a választás eredményéből, az új parlament felállásával ugyanott folytatták, ahol a választások előtt abbahagyták: maguk építése helyett egymás legyilkolásával voltak elfoglalva.
Emlékezetes, hogy alig pár nappal az után, hogy megalakult az MSZP új szövetségesének, a Párbeszédnek a frakciója, máris távozott Bősz Anett, a frakció egyik tagja, ami miatt - ha a független és mindenre kész Mellár Tamás nem menti meg őket - már az első héten megszűnhetett volna a Párbeszéd-frakció.
Az ok az volt, hogy az amúgy a Fodor Gábor által fémjelzett liberálisokhoz tartozó Bősz Anett
nem látott garanciát a liberális értékek érvényesülésére.
A háttérben azonban csúnyább dolgok is húzódtak, hiszen kiderült, hogy Molnár Gyula, Karácsony Gergely és Fodor Gábor fű alatt megegyeztek,
hogy az MSZP évi 60 millió forinttal támogatja a mérhetetlen Liberálisokat.
Persze erről az MSZP elnökségét, vezető testületeit elfelejtették tájékoztatni.
Nos a szocik ebben, a nem túl rózsás hangulatban mentek neki a júniusi tisztújításnak, ahol további érdekességek is borzolták a kedélyeket.
Eredetileg három elnökjelölt volt:
Meg persze Szanyi Tibor negyedikként, aki jól megmondta a magáét, aztán mégsem indult el az elnökségért.
No, eddig minden szép és jó lenne, azonban a párton belül népszerű Kunhalmi valamilyen rejtélyes – talán csak szocialista logikával érthető – oknál fogva az utolsó pillanatban visszalépett.
Azonban a szociknak ezt sem sikerült szépen csinálni,
hiszen Kunhalmi egyik jelöltet sem támogatta visszalépésével, hanem rábízta a mögötte álló küldöttekre a döntést.
Végül a belháborúból Tóth Bertalan frakcióvezető jött ki győztesen, a hírek szerint nem túl nagy arányban, így nem kell nagy szakértőnek lenni, hogy megállapíthassuk, hogy mekkora az egység a szocialisták háza táján.
Ezután viszonylagos nyugalom volt az MSZP-nél egészen szeptember közepéig, amikor a párt korábbi középvezetője, a győri szervezet volt alelnöke kilépett a pártból, mivel nem értett egyet azzal,
hogy az MSZP hazaáruló EP-képviselői megszavazták hazánk megbüntetését, a Soros-Sargentini-jelentést.
A párt támogatottsága pedig időközben újabb mélypontot ért el, hiszen a legutóbbi közvélemény-kutatások szerint az egymás gyilkolásával elfoglalt MSZP-Párbeszéd szövetség jelen állás szerint be sem jutna már a Parlamentbe.
A Jobbik háza táján sem volt konfliktusmentes a Vona lemondását követő tisztújítás. Két ellentétes csoport csapott itt egymásnak és harcolt az elnökségért: a Vona Gábor bábjaként funkcionáló, és a pártelnök baloldali fordulatát mindenben kiszolgáló Sneider-Gyöngyösi duó, valamint a Toroczkai László alelnök és Dúró Dóra által képviselt radikális jobboldali irányvonal.
Végül Sneider Tamás 298–256-ra győzte le Toroczkait, tehát itt sem volt meggyőző többség a Vona féle, nevezzük így, Spinozás irányzat mögött.
Mint utóbb kiderült, a delegáltak mozgósítása sem volt éppen tisztességes, hiszen kiszivárgott egy hangfelvétel,
amelyben Tóth Péter, a Jobbik Csongrád megyei elnöke pénzt is ajánlott, hogy támogassák a küldöttek Sneidert.
Nos, ezek után azt gondolta volna az ember, hogy nyugvópontra jutnak a dolgok, és megkezdik a közös munkát az ellenérdekű felek. Ehelyett nem épp ez történt. Toroczkai és Dúró Dóra egy párton belüli platformot kívánt létrehozni, amelyet a párt új, a vloggerként újságírókat zaklató Vona meghosszabbított kezeként funkcionáló vezetése alapszabály-ellenesnek minősített - holott korábban volt már platform a pártban -, és kizárta Toroczkait a pártból, Dúrót pedig a Jobbik frakciójából.
Az új vezetés véres leszámolása azonban nem maradt következmény nélkül. Dúró és Toroczkai, kiegészülve a korábban kiebrudalt Novák Előddel, pártot alapított Mi Hazánk néven, ahova tömegesen léptek és lépnek a mai napig át komplett alapszervezetek, Jobbikos tisztségviselők.
Akiknek elegük van az egykor jobboldali párt cikkcakkjaiból, és a liberálisok felé tett egyre gyakoribb gesztusaiból.
Ekkor újra azt gondoltuk, hogy a Simicskának és Vonának köszönhetően morálisan és anyagilag is csődbe juttatott a Jobbik, elérte a mélypontot, és innen már csak felfele lehet elindulni,
azonban az elmúlt napok eseményei bebizonyították, hogy még mindig van lejjebb.
Ahogy arról elsőként az Origo számolt be, néhány napja Vona keresztfia, Szotyori-Lázár Zoltán szolnoki jobbikos képviselő lényegében felvázolta a baloldallal való összefogás hétpontos forgatókönyvét az önkormányzati választásokra.
Szotyori keresztapját megszégyenítő gerinctelenséggel odáig jutott eszmefuttatásában, hogy nekik kellenek a Gyurcsány-párti – hordópüfölő – szavazatok is, de az LMP-vel és a Momentummal való teljes összeborulást ki is emelte.
Ha azt gondolhattuk volna, hogy ez valami vicc, a néhány napja a birtokunkba jutott levél igazolta, hogy a helyzet nagyon is komoly. Ebben Volner János a párt alelnöke a választókerületi elnökökhöz szól, és kezdeményezi a párt elnökségének feloszlatását és tisztújító kongresszus összehívását.
Ennek oka pedig az volt, hogy Volner erősen kifogásolta az LMP-vel való fúzió tervét, valamint felemelte a szavát az ellen is, hogy a fővárosban a DK-s jelöltet támogatta a párt.
A helyzet tehát véresen komoly.
Hamar megjött a teljesen eszeveszett, és a baloldali fordulat irányába úgy tűnik, maximálisan elkötelezett frakcióvezetés válasza, és
pénteken kizárták a frakcióból Volner Jánost,
akit másik két jobbikos képviselő, Apáti István és Fülöp Erik is követett.
Hogy mi lesz ennek a következménye, azt még senki sem látja pontosan előre, de vélhetően a Volner mögött álló erők is faképnél hagyják a már végletekig kifordult, és lassan már mindenkinek lefekvő, teljesen gallyra vágott pártot.
A zöldpárt háza táján is talán csak egy fokkal rózsásabb a helyzet. Alig zajlott le az áprilisi választás, máris nekiláttak egymás kinyírásának a párt tagjai. A hóhér szerepét pedig a párt Etikai Bizottsága játszotta, aki először Hadházy Ákost büntette meg, amely következtében Hadházy otthagyta a pártot, megelőzve a borítékolható kizárását.
De a párt másik társelnökét is elővették, Szél Bernadett is súlyos büntetéseket kapott az Etikai Bizottságtól, amely olyan faramuci helyzetbe juttatta a párt korábbi miniszterelnök-jelöltjét, hogy augusztusban inkább lemondott a párt elnökségéről.
Majd miután újabb eljárást kezdeményeztek vele szemben, néhány napja kilépett a pártból is.
Az LMP-ben uralkodó "kiváló" hangulatról már beszámoltunk, és az kiderült Sallai Róbert Benedek múlt héten kiszivárgott leveléből. Sallai a maga szokott stílusában válaszolta meg a párttársai vele szembeni kritikáját, és úgy fogalmazott:
Idióták és gyüttmentek leveleire/kérdéseire nem válaszolnék.
Majd végezetül a folytonos szivárogtatáson feldühödve kifejtette: „aki rendszeresen szivárogtat, az az anyukáját ejtse teherbe apukája ravatalán".
Sallainak azért estek neki a párttársai, mert ő volt, aki újabb etikai eljárást kezdeményezett Szél Bernadettel szemben. Tehát nagy lehet a "szerelem" köztük..
Sallai története is szép, mivel őt, szintén az Etikai Bizottság döntése alapján kizárták a pártból,
mert korábban összeverekedett Hadházy Ákossal, majd mégis visszavették a pártba. Szép kis csapat ez is.
Így megállapítható, hogy az ellenzék "kiváló" állapotban vág neki a közelgő európai parlamenti választásoknak, és nagy szerencséje Magyarországnak és a magyar embereknek, hogy nem ők vezetik az országot, mivel még magukat sem tudják.
A DK-ról azért nem ejtünk szót, mivel az egy egyszemélyes párt, amelyben pont emiatt nehéz lenne elképzelni belviszályokat, de lehetséges, hogy Gyurcsány Ferencnek még ez is sikerülhet.