Az antiszemita botránya ellenére
Szávay István, a Jobbik képviselője megtartja képviselői mandátumát.
Bár a politikus álszent módon lemondott a parlamenti jegyzőségről és a frakcióvezető-helyettesi tisztségéről, de az igazi konzekvenciát nem vonta le, és nem adja vissza a képviselői megbízatását. Szávayról szerdán jelent meg egy hangfelvétel, amiben azzal dicsekedett párttársainak a májusi tisztújító kongresszuson, hogy egy szórakozóhelyen leütött egy zsidó nőt, mert az kritizálta őt. A jobbikos képviselő később elismerte, hogy valóban mondta, ami a felvételen hallható, de gyakorlatilag azzal védekezett, hogy hazudott, csak gyáván hencegett, azzal, amit nem is csinált (ez is mutatja, milyen párt a Jobbik, lehet antiszemita támadásokkal hencegni).A durván antiszemita kirohanását azonban erősen relativizálva egyszerűen minősíthetetlen hangnemnek titulálta.
A Szávay-botrány ismét rávilágított arra, hogy a Jobbik a balliberálisokhoz való kölcsönös dörgölőzés ellenére ugyanaz az antiszemita párt, mint korábban. Jellemző, hogy a Jobbik elnöke, Sneider Tamás közösségi oldalán szinte percenként osztja meg a nagyközönséggel magvas gondolatait,
az antiszemita botrány nyilvánosságra kerülése óta mélyen hallgat.
Mindez egyáltalán nem véletlen, mivel Sneider egyik legfőbb szövetségeseként beszélnek Szávayról.
Sneidertől egyébként sem állnak távol a szélsőséges gondolatok, mivel korábban ő maga is szkinhedként tevékenykedett. Az 1972-ben született Sneider önéletrajzában is említi, hogy a „kilencvenes évek elején vezetője voltam az első csonkaországi nemzeti ifjúsági szervezetnek, a Nemzeti Ifjak Egyesületének”. Az egyesület valójában szkinhedcsoport volt. „A nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején az úgynevezett szkinhed mozgalom volt a nemzeti radikalizmus külső megnyilvánulási formája.
Ebben az egriek mind fizikai, mind szellemi tekintetben az élen jártak”
– nyilatkozta erről a korszakról.
Sneider „Roy” néven volt ismert a szkinhedek közt, ő volt a bandavezér a kilencvenes évek eleji egri cigányellenes szkinhedtámadások idején. 1992-ben vádat is emeltek ellene, mert leütött egy cigány férfit, akit társaival összerugdostak.
A Szávay-ügy abból a szempontból is újdonságot hozott a hazai közéletben, hogy a teljes balliberális propagandasajtó egészen addig mélyen hallgatott az antiszemita botrányról, amíg Szávay nem nyílvánult meg a közösségi oldalán, ahol egyértelműen elismerte, hogy ő beszél a felvételen (kénytelen volt). Majd pedig, miután Szávay bejelentette, hogy megtartja a mandátumát, olyan címekkel közölték a jobbikos politikus lépését, miszerint megvallotta bűneit, és több posztról is lemondott. Kimondhatjuk, hogy
mostanra a balliberális sajtó elsőszámú kedvence lett az antiszemita párt.
A pártban továbbra is fontos pozícióban vannak azok, akik a korábbi években antiszemita kijelentéseikről váltak ismertté. Gyöngyösi Márton, aki jelenleg a parlamenti képviselőcsoport vezetője,
2012-ben nemzetbiztonsági kockázatnak nevezte a zsidókat, és listázta volna azokat a parlamenti képviselőket, akik izraeli állampolgársággal is rendelkeztek.
A frakció munkatársa pedig az a Kulcsár Gergely, aki beleköpött a holokauszt áldozatainak emléket állító Duna-parti cipőkbe.
Kulcsárnak jutott például eszébe az is, hogy egy valódi horogkereszt-installációval kívánjon minden jót újév alkalmából a Jobbik vezetőségének.
Mivel Kulcsár egy XXI. századi párt tagja, a köszöntését nem képeslapon, hanem e-mailben juttatta el az eszmetársainak. Szerencsére, mivel így fennmaradt a bizonyíték arról, milyen mintaképviselő is Kulcsár Gergely.
Tavaly novemberben került elő az a hangfelvétel, amin Magvasi Adrián, a jobbikos Alfahír főszerkesztője, a Jobbik XIII. kerületi országgyűlési képviselőjelöltje azt mondja: a nemzeti radikalizmusból csak golyóval lehet kilépni, miközben több beszélgetőtársa folyamatosan zsidózott, de ő erre egyáltalán nem reagált. 2017 márciusában pedig a Jobbik egyik fővárosi szervezete aláírásgyűjtésbe kezdett a 2019-es budapesti Maccabi Játékok ellen. Arra szólítottak fel, hogy minél többen írják alá a „zsidó olimpia” elutasításáról szóló nyilatkozatot.
2015-ben Benke László XIII. kerületi önkormányzati képviselő egy önkormányzati testületi ülésen, amikor a 92 éves korában meghalt Schweitzer Józsefre emlékeztek,
egyedüliként ülve maradt a teremben, egyértelművé téve, hogy neki nincs miért fejet hajtania egy országos főrabbi, mellesleg Széchenyi-díjas tudós emléke előtt.
Vona Gábor megvédte Benkét, azt mondta, csupán a magánvéleményének adott hangot, és egyébként is, a hazai zsidók meg a magyarokat gyűlölik. Benke a mai napig a helyi Jobbik-irodában tartja a fogadóóráit a XIII. kerület hivatalos honlapja szerint.
Országos botrány lett abból is, hogy Janiczak Dávid, Ózd jobbikos polgármestere egy Hitler-hasonmással fotózkodott. A városvezető azzal hárította el a bírálatot, hogy
ha egy Elvis Presley- vagy egy George Bush-hasonmással fut össze, velük is fotózkodik.
2012 novemberében Vona Gábor a budapesti izraeli nagykövetség előtt a következőket ordította bele a kamerába: „A Jobbik a kormánytagok és az országgyűlési képviselők nemzetbiztonsági átvilágítását követeli, hogy kiderüljön vannak-e izraeli állampolgárok közöttük, és ha igen, azok mondjanak le.” A Jobbik elnöke ezt tudta fokozni, a következő mondata már arról szól, hogy
az Országgyűlés készítsen leltárt az izraeli tőke magyarországi jelenlétéről, azt pedig tárja a nyilvánosság elé.
Vona arról is tájékoztatta akkor az összegyűlteket, hogy szerinte Orbán Viktor Lengyelországgal és Németországgal együtt olyan szerződést írt alá, amely értelmében 500 ezer izraeli állampolgárral áraszthatják el Magyarországot. Vona ezután kissé vérben forgó szemekkel felszólította a magyar kormányt, hogy azonnal mondják fel a paktumot. Ami egyébként természetesen nem létezik.
A Jobbik antiszemitizmusáról még 2017-ben írt a Tett és Védelem Alapítvány. Akkor megállapították, hogy a Jobbik retorikája, külső megjelenése, szóhasználata megváltozott ugyan az elmúlt években, a pártra azonban továbbra is jellemző az antiszemitizmus. Nem elszigetelt, ritka esetekről van szó, és
még a pártelnöki megnyilvánulások sem mentesek a zsidóellenességtől.
Kétséget kizáróan kimutatható, hogy a Jobbik vezetése a tagságot egyfajta taktikai képmutatásra sarkallja. Ennek azonban tényleges hatása alig kimutatható a kutatásokban: a Jobbik tagságának 60 százaléka továbbra is antiszemita.
Mindezek a példák is világosan bizonyítják: a Jobbik látszatra álbaloldali fordulattal kísérletezik, de valójában ugyanaz a rasszista, antiszemita Jobbik maradt, mint volt mindig is.