Hétfőn elfogadták a marokkói Marrakeshben megrendezett kétnapos ENSZ-konferencia keretében a „Globális megállapodás a biztonságos, rendezett és szabályos migrációról szóló egyezményt", amely nem kisebb ambíciókat tűzött ki maga elé, minthogy totálisan átrajzolja a világnak a migrációhoz való viszonyát. Az álmok azonban szertefoszlottak, és a tagállamok sorozatos tiltakozása, majd az előkészítő folyamatból való kilépésük miatt egy legitimációjában erősen megkérdőjelezett dokumentumot fogadtak el a résztvevők. Érdemes megnézni, mi motiválta a bevándorláspárti politikai elitet, honnan indultak, hová jutottak, és a felszín mögött mi volt a valódi céljuk.
Az ENSZ migrációs csomagjának ötlete 2016 szeptemberében pattant ki az ENSZ tagállamainak magas rangú vezetőinek fejéből, akik megegyeztek egy globális migrációs egyezmény létrehozásának szükségességében, és el kezdték előkészíteni azt. A bürokraták eltökéltségét jól mutatta, hogy egy nappal később megismételték az összejövetelt, egy hasonló témájú konferenciát rendeztek meg. Ezeknek a találkozóknak az eredményeként született meg a New York-i Deklaráció, amelynek az az ars poeticája, hogy a menekültek, a migránsok, azok, akik támogatják őket, a befogadóországok és közösségek – mind jól járnak a bevándorlással. Az ENSZ számos elvet fektetett le ennek keretében, többek között fontosnak tartották kiemelni a
migránsok és menekültek emberi jogainak minden területre kiterjedő védelmét.
Lényeg, ami lényeg: a globális szervezet vezetői igyekeztek a New York-i megállapodás mentén egy globális migrációs paktumot megalkotni, így a kérdésről elkezdtek tárgyalni a tagállamokkal, később pedig kormányközi egyeztetésekre került sor. A folyamat egyik legfontosabb szereplője a 2016-ban ENSZ-főtitkárrá választott António Guterres, aki a globális szervezet vezetőjeként nemegyszer nyilvánvalóvá tette: Európának kell a migráció.
„Nem szabad engedni a félelemnek és a migráció kérdését övező hamis narratíváknak, számos hazugságot terjesztettek a most jóváhagyott migrációs csomaggal kapcsolatban. Pedig az egyezmény nem más, mint a szenvedés és a káosz megelőzését szolgáló úti terv" – ezekkel a szép szavakkal konferálta fel a portugál bürokrata hétfőn, hogy elfogadásra került a migrációs paktum. Gondolatai nem előzmény nélküliek, hiszen korábban többször is erősen bevándorláspárti álláspontra helyezkedett. Idén januárban a The Guardian című brit lapban arról számolt be, hogy a migráció mennyire jó dolog, és éppen ezért miért kellene elfogadnia a tagországoknak az ENSZ migrációs csomagját.
Az ebben az évben létrejövő globális megállapodás mérföldkő lehet azon az úton, amelynek végén a migráció mindannyiunk számára hasznos lehet
– tette nyilvánvalóvá a politikus, mire is megy ki a játék. Ilyen további tételmondatok fértek el a brit napilap hasábjain:
Kicsit olyan érzése van az embernek, mintha személyesen Soros György írta volna ezt a migránsvarázslatot. Akinek ez ugrott be az ENSZ-főtitkár szavait olvasva, nem járt túl messze az igazságtól.
Az elfogadási folyamat fontos állomása volt, hogy február 5-én az ENSZ kiadta az úgynevezett vitaindító anyagát. A dokumentum elfogadása során kikérték Guterres véleményét, akinek a nevében Louise Arbour, a migrációért felelős különleges képviselő készített egy anyagot. Már a cím is jelzésértékűre sikeredett:
Tegyük a migrációt mindenkinek hasznossá!
A tartalom azonban ennél is erősebb lett, a politikus többek között arról írt, hogy népszerűsíteni kell a migrációt, hangsúlyozni kell a pozitív hatásait, valamint segíteni kell a migránsok családegyesítését. Nem véletlenek ezek a hangok: a kanadai születésű Arbour korábban a Soros György által pénzelt brüsszeli székhelyű Nemzetközi Kríziscsoport vezérigazgatója volt. A szervezet tevékenysége több szempontból is aggályos: pénzügyi hátterét pedig a Nyílt Társadalom Alapítvány biztosítja, Soros jelenleg is igazgatósági tag, fia, Alexander pedig a kuratórium tagja. Arbourról sok mindent elmond, hogy egy 2015-ös interjújában amellett érvelt, hogy a kanadai állam minél több burkát viselő muszlim nőt kell alkalmazzon a közszférában.
Az előzményeket ismerve nem meglepő, hogy milyen sarokpontok kerültek bele az ENSZ hétfőn elfogadott bevándorláspárti egyezményébe, ezek a következők:
A globális szervezet honlapján elolvasható a teljes verzió.
"Magyarország a továbbiakban nem vesz részt az ENSZ migrációs csomagjának az előkészítésében, és ha az ENSZ-közgyűlés elé kerül a dokumentum, akkor nemmel szavaznak majd" - ezekkel a szavakkal jelezte Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter júliusban, hogy Magyarország kilép az elfogadási folyamatból. A tárcavezető azzal indokolta meg a döntést, hogy
az elfogadott csomag ellentétes a magyar érdekekkel, hiszen az egy migrációt ösztönző dokumentum, aminek az az alapállása, hogy a migráció jó és kivédhetetlen jelenség.
A magyar diplomácia álláspontja a tárgyalóasztaltól való felállást követően sem változott, novemberben Szijjártó Péter úgy fogalmazott, hogy
az ENSZ globális migrációs csomagja Európa elárulása.
Magyarország az elsők között jelezte, hogy nem vesz részt az ENSZ menekültügyi paktumának előkészítésében, és nem is fogadják el azt. Magyarországhoz csatlakozott az Egyesült Államok és Ausztrália is, később pedig Ausztria, Dánia, Svájc, Csehország, Horvátország és Lengyelország, Izrael, Olaszország, Szlovákia, Bulgária és Lettország is a migrációs csomag elutasításáról döntött. A belga kormány pedig a kérdésben kialakult nézeteltérés miatt bontotta fel a koalíciót.