Közzétette a Soros-birodalom, azaz az Open Society Foundations (a továbbiakban: OSF) a 2018-as költségvetését, amelyből számos érdekesség kiderül.
Az egyik fontos érdekesség, hogy az alapítványbirodalom a tavalyi évben elérte az 1 milliárd dolláros költségvetési álomhatárt.
Erre eddig még egy évben sem került sor. A kiadások megemelkedésének fő oka az lehet, hogy a szervezetet és annak politikai-gazdasági disznóságai egyre több országban kerülnek napfényre, így a bevándorláspárti spekuláns is ellentámadásba lépett, és még erőteljesebben, még több pénz és álcivil katona bevetésével igyekszik áterőltetni a korlátlan bevándorlás politikáját.
A teljes költségvetéssel párhuzamosan egyre nő a szervezet világszerte migrációs politikára költött kiadásainak összege is.
Így hiába győzködi a hazai ellenzék a közvéleményt arról, hogy nem létezik semmiféle Soros-terv, a valóság ehhez képest az, hogy
a Soros-birodalom láthatóan nagyon komolyan veszi a bevándorlás ipari szintre kapcsolását, és azt, hogy Európa etnikai átrajzolását a gyakorlatban is megvalósítsa.
Míg 2017-ben „csak" 34,4 millió dollárt költött ilyen célokra a szervezet, 2018-ban már 63,3 millió dollárt. Tehát olyannyira létezik a Soros-terv, és olyan szinten veszélyben érzi ennek megvalósulását a spekuláns, hogy érdemesnek találta megduplázni a költségvetés erre kiadott összegét.
Ami megdöbbentő, hogy bár a hazai ellenzék évek óta arról beszél, hogy nem létezik olyan, hogy „Soros-terv", ilyet a spekuláns soha nem mondott,
az Open Society a saját dokumentumaiban is így nevezi Soros 2016-ban kijelentett vérlázító, és Európát romba dönteni szándékozó javaslatait.
Több helyen a jelenlegi költségvetésben „the plan announced by George Soros" néven hivatkoznak a Soros által az Európai Uniónak és a Bizottságnak tollba mondott pontjaira. Hát erről ennyit.
Fontos megemlíteni azt is, hogy az OSI Magyarországra szánt kiadásai egyre jobban nőttek az elmúlt években.
A tavalyi költségvetés szerint 81 millió dollárt költöttek „mindössze" Európában, ami az 1000 millió dollárt meghaladó költségvetésnek mindössze a 8 százaléka. Ezzel szemben a Magyarországra szánt pénzek folyamatosan növekedtek az elmúlt években. Nem véletlenül, Brüsszelben és Európa rengeteg országában már pozícióban vannak Soros emberei.
Az OSI számításai szerint hazánkban eddig összesen 400 millió dollárt költöttek el a hazai álcivil katonák etetésére. Véleményünk szerint ebben nincs benne a CEU alapításának és fenntartásának a költsége.
A növekedés pedig Magyarország tekintetében igazán jelentős mértékű, mivel a 2006-os adat szerint még csak 600 ezer dollárt szántak a hazai szervezetekre Sorosék, 2016-ban, a legutolsó ismert adat szerint pedig 3,6 millió dollárt költött már el a spekuláns házi alapítványa hazánkban. Azaz 10 év alatt hatszorosára növelték a hazánkra szánt költéseket Sorosék.
De sok mindent elárul az OSF öntörvényűségéről és sajátos igazságérzetéről, hogy míg maguk a szervezeteiken, például az Amnesty Internationalon vagy a Transparency Internationalon keresztül maximálisan elvárják az átláthatóságot a kormányoktól és az állami szervektől,
addig ők 2016 óta nem teszik közzé, hogy mennyi pénzt is költöttek el Magyarországon.
Sorosék honlapján – elrejtve ugyan, de - elérhetőek különböző földrajzi bontásban, az egyes országokra, vagy épp kontinensekre vonatkozó adatok is, amiben kifejtik, hogy az adott területen milyen eredményeket értek el, és mire a legbüszkébbek, illetve hogy mennyi pénzt herdáltak el az ottani projektjeikre.
Európa tekintetében kiemelik, hogy a polgári szabadságjogok megvédése érdekében az alapítvány több tucat emberi jogi "watchdog" szervezetet támogat, valamint a berlini székhelyű Civil Liberties Union for Europe – amelynek egy magyar TASZ-os, Dénes Balázs volt a vezetője - nevű szervezetet, ami egységes megjelenést biztosít a nemzeti tagszervezeteinek az európai vitákban,
azaz ernyőként funkcionál a tagállami szervezetek felett, és az egységes felszólalás miatt jól fel tudja erősíteni Sorosék hangját.
De természetesen a listában szerepelnek Sorosék örökzöld slágertémái azaz a diszkrimináció, megkülönböztetés elleni tevékenységek, és a migránsok jogainak védelme is.
Kiemelik, hogy szerintük a spanyol, holland és brit rendőrök még mindig faji alapon igazoltatnak, ezért ezeket fel akarják számolni.
De az OSF „büszkeséglistájában" helyet kapott az is, hogy támogatást nyújtanak a tagállamokban azoknak a helyi álcivileknek, akik migráns csoportokkal foglalkoznak és támogatják a migránsok sikeres integrációját a fogadó országban.
Más néven pénzelik a társadalom "érzékenyítését", amit már a Soros-tervben is kiemeltek.
De természetesen ehhez szorosan kapcsolódik, hogy az OSF a diszkrimináció elleni küzdelem jegyében támogat olyan csoportokat is, akik rasszista támadásokat monitoroznak Olaszországban és Görögországban, vagyis tegyük gyorsan hozzá, a migráció által leginkább sújtott két országban. De büszkék arra is, hogy kampányokat folytatnak a nők jogai és a nemi egyenlőség érdekében Írországtól Lengyelországig - vagyis a mélyen katolikus országokban.
Arról is írnak, hogy támogatják a „független" – no, persze - újságírást, az emberi jogvédőket, a kiszivárogtatókat és az antikorrupciós aktivistákat stb.
De az OSF készített országokra lebontott beszámolókat és listákat is, ahol az adott országban felhúzott sablonbirodalom legfontosabb „eredményeit" írták meg. Nagy meglepetésekre azért itt sem kell számítani.
Ezek között a pontok között kiemelik, hogy Európa-szerte támogattak olyan csoportokat, amelyek helyi lakosokat mobilizáltak azért, hogy segítséget nyújtsanak a migráns családoknak.
De azt is írják, hogy Olaszországban a Refugees Welcome Italia támogatja azon migránsok integrációját, akiket olasz családoknál helyeztek el..
De szintén beválogatták a büszkeségi pontjaik közé, hogy az OSF támogatja a Ventimigliában, a francia határnál található közpark helyreállítását, az európai migrációs útvonalon lévő közösségek támogatásának részeként. Vagyis a parkot azért kell helyreállítani, hogy a migránsok odaköltözzenek.
Sorosnak eszébe juthatott volna persze a genovai híd helyreállítása is, amelynek leomlása 42 olasz ember életét követelte tavaly, köztük gyerekekét is. De nem az jutott eszébe.
Németországgal kapcsolatban kiemelik Sorosék, hogy „áldásos" tevékenységük kiterjedt arra, hogy támogatják a berlini oktatási vezetés és a migráns hátterű gyerekek szülei közötti kapcsolatok javítását.
Idilli kép. Nagyon kíváncsiak lennénk a gyakorlati tapasztalatokra is.
Kiemelt pont az is a listán, hogy a „Mediendienst-Integration" nevű szervezetet is patronálja az OSF, ami azzal foglalkozik, hogy a migráció témájában ideológiailag megfelelő anyagokkal lássa el a német médiát.
Az OSF természetesen Franciaországban is csak csupa hasznosat csinált, és büszkén beszélnek is róla.
Kiemelik, hogy az OSF Franciaországban a 2000-es évek elején kezdett dolgozni az ország muszlim közösségével annak a szélesebb körű erőfeszítésnek a keretében, hogy pozitívan járuljon hozzá az európai integráció politikájához.
Látjuk milyen sikeres volt az integráció, mutatja a számos franciaországi terrortámadás és a lassan élhetetlen állapotok a nagyvárosok egyes részeiben.
De megemlékeztek arról is a kiadványban, hogy 2007-ben Soros jogi szakértői készítettek egy áttörő tanulmányt a Statisztikai Hivatallal a Párizs környéki pályaudvarokon lefolytatott igazoltatások állítólagos faji hátteréről.
Később az OSF folytatta a pereskedés és a közösségszervezés támogatását annak érdekében, hogy véget vessenek ennek a gyakorlatnak, ami szerintük - persze ok nélkül - megmérgezte a francia rendőrség és a kisebbségek közötti kapcsolatot. A hibát persze nem a gyújtogató migránsokban, hanem a rendőrökben keresték.
Spanyolország, és azon belül Barcelona kiemelt fontosságú az OSF számára, mivel 2013-ban regionális irodát hoztak létre itt, ahol néhány tucat munkatárs dolgozik egész Európára kiterjedő alapok elosztásán.
Szintén aktívan részt vállaltak Spanyolországban is a migrációellenesség elleni küzdelemben.
De további, szintén nélkülözhetetlen tevékenységgel is büszkélkedhetnek, hiszen leírják, hogy igyekeznek segíteni az innovatív gondolkodást olyan témákban, amik kihívások elé állítják Európát, mint pl. a migránsok integrációját, a digitális szabadságjogokat, és a szexmunkásokkal, valamint a drogfogyasztókkal való bánásmódot.
Hogy mennyire létezik és működik már a gyakorlatban is Soros terve, azt a legjobban a Görögországról készült ugyanilyen összeállítás igazolja.
Az OSF megalapította a SolidarityNOW nevű szervezetet, ami segítséget nyújtott helyi közösségeknek és migránsoknak, ha szükséges volt. A szervezet ma már önálló, az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága, az Európai Bizottság és mások támogatják. Hát így térül meg Soros befektetése.
De arról is beszámolnak Sorosék, hogy Leszbosz szigetén újjáépítési és revitalizációs projekteket indítottak, a helyi Starfish Alapítvány segítségével Moria faluban, annak érdekében, hogy támogassák a migráció által leginkább érintett közösségeket.
Magyarul igyekeznek itt is lenyomni a közvélemény torkán a töménytelen emberáradatot, és az élhetetlenné váló körülményeket.
A tesszaloniki önkormányzattal való szoros együttműködés keretében az OSF támogatja a Diadrasi gyermekközpontot, ahol görög és menekült gyerekek együtt lehetnek iskola után, játszanak, és házi feladatot csinálnak.