Ma is kiderült: nagyon erőlködik a szakszervezet, de a kormánytisztviselőknek eszébe sincs sztrájkolni

Ma is kiderült, hogy csak kampánylufi a közszolgálati sztrájk. Még csak nem is egy kipukkadt kampánylufi, hanem fel se tudják fújni ezt a lufit. A mára összehívott Közszolgálati Érdekegyeztető Fórumon megint kiderült, hogy semmiféle támogatás nincs a szakszervezetnek egy kormánytisztviselői sztrájkhoz.

Hónapok óta erőlködik a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezete (MKKSZ), hogy összehozzon valamiféle sztrájkot többek között a kormánytisztviselőknél, de mindhiába. A zéróval egyenlő a kormánytisztviselői sztrájk támogatása, ez legutóbb március 14-én is kiderült, amikor teljes kudarccal végződött a szakszervezeti akció:

egyetlen kormánytisztviselő sem sztrájkolt.

Furcsa is lenne, hiszen épp most érkezik az átlagosan 30 százalékos béremelés a minisztériumi kormánytisztviselőkhöz.

A szakszervezet ráadásul erősen csúsztat, amikor folyamatosan sztrájktárgyalásról beszél a sajtónak, ugyanis semmiféle sztrájktárgyalás nincs, és nem is lehet, mert annak törvényi feltételeit a szakszervezet messze nem teljesíti. A törvény szerint ugyanis a sztrájktárgyalásokhoz a kormánytisztviselők több mint felének támogatása lenne szükséges, de ilyen támogatással az MKKSZ messze nem rendelkezik. A kormány többször kérte tőlük, hogy mutassák fel, hány kormánytisztviselő támogatja a sztrájkot, de soha nem tudták igazolni.

A kormány és a szakszervezetek közötti tárgyalások törvényes kerete egyébként a Közszolgálati Érdekegyeztető Fórum (KÉF) és Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanács (OKÉT), ahol a kormány minden negyedévben egyeztet a szakszervezetekkel. Erre a mai napon is sor került. A szakszervezet azonban eddig sem tudta igazolni, hogy meglenne a szükséges támogatása a sztrájktárgyalások megkezdéséhez, nemhogy a sztrájkhoz.

A szakszervezet erőlködése már csak azért is érthetetlen, mert valamit nagyon elnézhettek, amikor úgy érezték, hogy épp most sztrájkba tudják hívni a kormánytisztviselőket. A központi közigazgatásban dolgozó kormánytisztviselők bére ugyanis ezekben a hetekben átlagosan 30 százalékkal emelkedik. Az érintettek most márciusban kapták meg az új illetményükről szóló tájékoztatást. Az első idei megemelt bér (a visszamenőleges januári és február az illetménykülönbözettel együtt) a márciusi fizetéssel (április elején) érkezik.

A béremelés összesen 25 ezer kormánytisztviselőt érint, amelyre idén 40 milliárd forintot fordít a kormány.

Ráadásul a kormánytisztviselők hosszú évek gyakorlatával szemben, március elején egy összegben megkapták a fel nem használt szabadságaik megváltását, ami átlagosan 2 havi fizetésnek felel meg.

A kormány csak erre 10 milliárdot fizetett ki.

Egyébként nemcsak a kormánytisztviselők nincsenek sztrájkhangulatban, de az önkormányzati tisztviselők sem. Ez a március 14-i akciónál is kiderült, amikor a szakszervezet csak olyan önkormányzatokat tudott bevonni a látszólagos „országos” sztrájkhoz, ahol ellenzéki vezetésű a polgármesteri hivatal. Sokat mond, hogy a médiának aznap a 15. kerületi „sztrájkoló” polgármesteri hivatalt mutogatták, ahol a polgármestert az MSZP-DK adja, a jegyző pedig a szocialista Lamperth Mónika.

A szakszervezet akciói és nyilatkozatai tehát igencsak kampányszagúak. Úgy tűnik, hogy az MKKSZ nagyon igyekszik megfelelni a baloldal politikai megrendelésének, ami valószínűleg a „sztrájkcsináló” szerepet osztotta rájuk az európai parlamenti választási kampány hajrájában. Azt, hogy politikai motiváció áll a szakszervezet akciói mögött, az is erősíti, hogy március 14-én Boros Péterné, az MKKSZ elnöke a Kossuth téri sajtótájékoztatóján egyenesen Brüsszelből kapott erősítést, Klaus Heeger, a Független Szakszervezetek Európai Szövetségének (CESI) főtitkára személyesen jött Budapestre, hogy segítse az MKKSZ-t. Klaus Heegert és a CESI-t a bevándorláspárti brüsszeli politika használja előszeretettel, a CESI már migránspárti javaslatot is megfogalmazott: nyíltan a gazdasági bevándorlás legalizálásért küzd szerte Európában.