Lovász László és Ioan-Aurel Pop a találkozóról kiadott közlemény szerint a két intézmény közötti együttműködésről és az eddigi megállapodások „pozitív aspektusairól" beszélgetett – írja a Demokrata és a Transindex.
Természetesen
a két tudós szót sem ejtett a történettudomány tényeinek meghamisításán alapuló úzvölgyi román térfoglalásról a magyar katonai temetőben,
és nem került terítékre a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem nevének titokban történt románosítása sem (ahogy az Origo is beszámolt róla, az intézmény múlt hét óta Emil Palade román származású amerikai sejtbiológus nevét viseli.)
A közlemény alapján Lovász László azt sem hozta szóba, hogy 2017 áprilisában a Román Tudományos Akadémia olyan csoportot (Laborator pentru Analiza Războiului Informațional și Comunicare Strategică-LARICS, magyarul Információs Háború és Stratégiai Kommunikáció Elemzésének Laboratóriuma) hozott létre,
melynek feladata többek között a „románellenes magyar információs hadviselés" elleni fellépés.
Ennek legbuzgóbb szorgalmazója történetesen Lovász barátja volt, aki – akkor még mint a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem rektora – hosszas előadásban fejtegette, hogy
Magyarország >>különleges főosztályt<< hozott létre a tavalyi román centenárium aláásására, tagadva Erdély román identitását.
Ioan-Aurel Pop félelmei alaptalanok voltak, ellenben az általa „különleges főosztálynak" titulált testület történetesen az MTA Lendület Trianon 100 kutatócsoportja, melynek tevékenysége – finoman szólva – a legkevésbé sem mondható konfrontatívnak.
Ezért indokolt lett volna Lovász László részéről némi udvarias szemrehányás.
A budapesti vendég ehelyett megköszönte Ioan-Aurel Popnak, hogy a Román Tudományos Akadémia az MTA és a magyar kormány szakmai vitájában az előző mellé állt.
Lovász László tehát annak a román akadémiai elnöknek hálálkodott minap Kolozsváron, aki légből kapott víziókkal küzdve beletörölte a lábát Magyarországba és a Magyar Tudományos Akadémiába.
Annak a Popnak, aki
akadémiai elnökként szemérmetlenül letagadta az 1918-as gyulafehérvári nyilatkozatban az erdélyi nemzeti közösségeknek adott ígéreteket.
Annak, aki az Erdély Románia általi megszállását ünneplő tavalyi centenárium kapcsán azt
üzente Kelemen Hunor RMDSZ-elnöknek (és személyén keresztül a magyar közösségnek), hogy „ha nem ismered el a nemzeti ünnepet, nem élhetsz ebben az országban",
és aki tavaly márciusban az Adevărul című napilapnak azt nyilatkozta, „az RMDSZ és más romániai magyar szervezetek vezetőinek tudniuk kell, hogy a nemzeti ünnep megtisztelése bármelyik ország polgára számára kötelesség. Itt nem arról van szó, hogy valakinek örömre vagy bánatra van-e oka, hanem közjogi és állampolgári kötelességről."
Ioan-Aurel Pop 1985-ben Aristotel Stamatoiu tábornok, az akkori Külügyi Hírszerző Központ (Serviciul de Informații Externe) vezetője parancsára naprakészen összeállított névsor szerint
szorgalmasan együttműködött a hírhedt román kommunista állambiztonsági szolgálat, a Securitate 0225-ös egységével, mely az emigráns románokat figyelte meg.
Nem csoda tehát, hogy gyűlöli és rágalmazza Magyarországot, illetve fenyegeti az erdélyi magyarokat, akikkel kötelezően megünnepeltetné saját gyarmatosításukat.
Sajtóinformáció alapján Ioan-Aurel Pop egyébként jelölteti magát az év végén esedékes romániai köztársaságielnök-választásokon, a Szociáldemokrata Párt (PSD) részéről.