Megrázó vallomások – Ezt látták a szemtanúk a dunai hajótragédia után

dav

Két héten át, amíg a május 29-i tragédia után a Hableány a Duna mélyén pihent, folyamatosan hallgatták ki a rendőrök a tanúkat, akik aznap a közelben voltak. A Viking személyzete és utasai mellett kikérdezték a közelben lévő hajók kapitányait, matrózait, de még a parton álló szemtanúkat is. A tanúvallomások több mint 300 oldalas leiratából szerzett meg részleteket a Ripost.

A baleset idején a Viking Sigyn fedélzetén több turista is nézelődött. Épp akkor haladtak el a Parlament előtt, fotózkodtak, videókat készítettek. Jana U. a sógorával, William B.-vel gyönyörködött a budapesti panorámában, amikor felfigyeltek a Hableányra.

Láttuk, hogy a hajónk mellett szinte párhuzamosan jött egy kis hajó. Közeledett hozzánk. Én azt hittem, hogy összeütközünk, aztán lepattan rólunk. Ám az ütközés után a kis hajó oldalra billent, aztán azonnal a nagy hajó alá került. Én sikítottam egyet, és hátrarohantam a kapitányért

– emlékezett vissza a vallomásában.

A sógornőm először csak a kapitányig rohant el, ő szólt neki, hogy elütöttek egy hajót

– vallotta William B.

Forrás: Origo

Többen beszámoltak róla, hogy látták, ahogy a Viking maga alá gyűri a Hableányt: a kis hajó a monstrum egyik oldalán eltűnt a vízben, majd a másik oldalán előbukkant, mielőtt a Duna mélyére süllyedt volna.

Láttam, hogy egy személyt visz, sodor a víz.

Ugyanebben a pillanatban F. Sándor matróz épp a kabinjában öltözött át, mivel a munkaruhája vizes lett az indulásnál. A kabinja ablaka 30-40 centire volt a víz felszínétől, és amikor kipillantott, embert látott a vízben.

Láttam, hogy egy személyt visz, sodor a víz, hallottam, hogy sikoltozik. Ezek után csak egy nadrágot rántottam magamra, és azonnal mentem a mentőcsónakhoz, hogy vízre tegyem. Futás közben kiabáltam, hogy »Ember a vízben!« A két gépész kollégám segített leereszteni a csónakot, hoztunk mentőmellényt, és ekkorra már a matróz kollégám is megérkezett

– mondta a férfi a vallomásában.

Forrás: Origo

A két matróz úgy kezdte el menteni a vízből az embereket, hogy fogalmuk se volt arról, hogy az ő hajójuk sodorta bele őket.

A környéken lévő összes hajó legénysége mentésbe kezdett. A rossz időjárási viszonyok miatt életveszélyt vállaltak: volt olyan kapitány, aki jegyzőkönyvbe mondta, hogy egy idő után felhagyott a kereséssel, mert nem akarta tovább kockáztatni a matrózai életét.

De olyan megrázó esetekről is beszámolnak, amikor hiába próbálták, csak a saját életük veszélyeztetése vagy egy újabb ütközés árán tudták volna megközelíteni a Dunába esetteket, így tehetetlenül kellett nézniük a vízben sodródó, még élő embereket.

Volt, akinek szerencséje volt, például annak az asszonynak, akit a Halászbástya hajó mellé sodort a víz. Őt könnyen ki tudták húzni, a mellette mentőmellényben úszó, alélt ember viszont elsodródott.

Levettük róla a ruháit és próbáltuk megnyugtatni. Sokáig sokkos állapotban volt, sírdogált. Érdekes angolsággal a húgát és az unokatestvérét kereste, akikkel együtt estek bele az egyik pillanatról a másikra a vízbe

– mondta egy szemtanú.