A Publik Ligájának az első fordulójában Kovács András a Magyar Nemzet és a HírTV egyik munkatársával, Apáti Bencével méri össze a tudását. Szavazni itt lehet.
A 888 szerint az Origo újságírója is a verseny egyik esélyese.
Alább változtatás nélkül közöljük munkatársunknak a cikkét, amit az első fordulóban írt.
Jó reggelt kívánunk minden kedves hallgatónknak. A pontos idő hét óra, ma 2025. szeptember 27-e van, Adalbert napja. Kellemes őszi időre lehet számítani az egész országban, a hőmérséklet 14 és 20 fok között alakul, esőre sehol sem várható. Most pedig híreket mondunk.
Na, ebből elég lesz – kiáltott fel Péter, majd teljes erejével a sarokba vágta régi rádióját. Péter egy vidéki kisvárosban él születésétől fogva. Mérnökként végzett és egy mezőgazdasági feldolgozó vállalatnál dolgozott egészen 2023. július 1-ig. Azóta alkalmi munkákból él, és a segélyesek népes csapatát alkotja. Péter, mint minden nap, most is a helyi munkaügyi központ felé veszi az irányt, ahol már nagy tömeg várakozik, hogy igazolják a megjelenésüket, és így később jogosultak legyenek a segélyre. Abban senki sem reménykedik, hogy bármilyen állást kapjon.
Pedig nem ezt ígérték három évvel ezelőtt, amikor utoljára volt választás az országban – morfondírozott el magában Péter. Arról volt szó, hogy ha minden jól megy, akkor nem 250 ezer, hanem 350 ezer forintot fogok keresni, bővíteni fogják a családtámogatási rendszert, a gazdagok lényegesen többet fognak fizetni, mint az azt megelőző években, és a szegényeknek is több jut majd. Azt mondták, hogy tovább csökkentik majd a gáz, a villany és a víz árát, aki nehéz helyzetbe kerül, annak pedig alapjövedelemmel segítenek. Minden olyan szépnek és biztatónak tűnt 2022 tavaszán, mivel addigra az ország valóban nagyon szépen fejlődött, és minden adva volt a további felemelkedéshez. Miért gondoltam, hogy ezek a szép ígéretek teljesülnek? – tette fel magának a kérdést Péter.
Amint kora délelőtt teljesen értelmetlenül bandukolt hazafelé, látta, hogy a városban szinte senki sem dolgozik. Mindenki az utcán ücsörgött, egy csoport hangosan zenét hallgatott, míg mások valamilyen értelmezhetetlen színű löttyöt ittak a járdán fetrengve, így próbálva enyhíteni keserű sorsukon.
„Pedig 2022 elején minden olyan szép volt, már a családalapításon gondolkoztam, de az új ötpárti kormány amint hatalomra került minden családtámogatási rendszert megszüntetett arra hivatkozva, hogy nagyon rossz a gazdasági helyzet, és határokon várakozó több tízezernyi bevándorló ellátásra kell a pénzt, mert ezt követelik Brüsszelben" – emlékezett vissza Péter a nem is olyan régen történtekre. Emiatt inkább egyedül maradt, és bízott abban, hogy idővel változik a helyzet. Azóta pedig minden csak rosszabb lett.
Péter délelőtt fél tizenegyre már otthon is volt, leheveredett kanapéjára és rágyújtott. Amíg volt munkája, addig soha nem dohányzott és nem is ivott. Alkoholra már régen nincsen pénze, a dohányt pedig a haveroktól szerzi be, biztosan valami csempészáru lehet, de arra jó, hogy legalább teljen az idő, és egy kicsit könnyebb legyen elviselni nehéz sorsát.
„És volt pofájuk azt mondani, hogy valóban jobb lesz az egészségügy, az oktatás, a közlekedés, egyszóval minden, ahogyan 2022 előtt volt" – kiáltott fel Péter. Mára csak az jut be egy kórházba, akinek hiper-szuper magánbiztosítása van, a többieknek csak a meghalás jut egy-egy teljesen leromlott kórházban. Persze a migránsokat azonnal ellátják, amint valami bajuk van – zsörtölődött Péter. A jó iskolákban csak azoknak jut hely, akik képesek kifizetni a 100-150 ezer forintos havi tandíjakat, míg másoknak csak a túlzsúfolt intézmények jutnak, de mivel se ingyenes tankönyv, se ingyenes étkezés nincsen már, így a szülők gyakorlatilag belerokkanak az iskoláztatásba. A közlekedést meg hagyjuk, többszörösére emelkedtek az árak, most pedig mindent eladtak – idézte fel az elmúlt évek történéseit Péter.
„Lassan ebédelni kéne, de mivel üres a hűtőm és hó vége van, így marad a megmaradt dohány, az legalább csillapítja az éhséget." Hogy hihettem ezeknek a mocskoknak – dühöngött megint Péter, miközben elment az áram a lakásában. Ez van már két éve, amióta bezárták a Paksi Atomerőművet. Rendszeressé váltak az áramszünetek az országban. Van olyan, hogy naponta több órára is elmegy az áram a fővárosban, így többször kellett kimenteni az embereket az alagútban ragadt metrószerelvényekből.
„Úgy fogtok élni, mint Nyugat-Európában"; „Jólét és szabadság lesz"; Gazdagodás, erősödés, és biztonság" – ezeket a jelszavakat hallhattuk és olvashattuk három és fél évvel ezelőtt mindenütt. Mára ebből közel 20 százalékos munkanélküliség, 15 százalék körüli drágulás, folyamatosan csökkenő bérek, elszegényedés és a közbiztonság teljes összeomlása lett. A kormányon lévő öt párt szinte minden nap összeveszik azon, hogy ki tudna több pénzt elvenni az emberektől, és mára ott tartunk, hogy a magyarok nagy része Bulgáriába és Albániába menekül a jobb élet reményében. Látva a teljes magyar gazdasági csődöt, a nyugat-európai országok úgy döntöttek, hogy jelentősen szigorítják a munkaerőpiacukat a magyarok előtt, és egy olyan megállapodást kötöttek, hogy csak a befogadott illegális bevándorlók arányában fogadnak hazai dolgozókat. A kormány persze mindenféle ellenállás nélkül belement ebbe.
„Hogy lehettem ennyire ostoba, hogy hittem ezeknek 2022-ben". „Tényleg minden olyan szépen alakult, csak egy picivel akartam többet, és erre ezt a csődtömeget kaptam a nyakamba" – csattant fel Péter, miután már ötödszörre is egy nagyot kordult a gyomra. Barátaim egy része már akkor is figyelmeztetett, hogy az én szavazatomon is múlik, hogy az ország 2022 után is stabil, de kiszámítható pályán maradjon. Leintettem őket, hogy az én szavazatom úgysem számít – emlékezett az akkor történtekre Péter.
Április 10-én tartották a kilencedik szabad választást Magyarország történetében. Hűvös, szeles, nagyon kellemetlen idő volt, Péter sokáig töprengett azon, hogy elmenjen szavazni. Elfogyasztotta vasárnapi háromfogásos ebédjét, lepihent, és rövid szunyókálás után erőt vett magán és elment voksolni. Bár korábban többször is arról beszélt, hogy nem számít a szavazata. A voksok esti összeszámlálása után kiderült, hogy abban a választókerületben, ahol ő él, pontosan egy szavazattal győzött az ellenzék jelöltje, így pedig pont többséget tudott szerezni az ötpárti koalíció az Országgyűlésben.
„Azóta már tudom, minden szavazat számít!"; majd pedig korgó gyomorral elaludt Péter.