A férfi és K. Judit házassága 2011-re teljesen megromlott. A nő el akart válni, 2012-ben el is költözött otthonról, mert N. János gyakran viselkedett vele erőszakosan.
Rengeteget vitatkoztak a vagyonuk elosztásán és azon is, hogy kinél helyezzék el a közös gyereküket.
A vád szerint a férfi 2014 májusában megvárta a nőt a mosonmagyaróvári munkahelye előtt, és megölte. A holttestet betette az autója csomagtartójába, majd hazament. Megvárta, hogy a gyerekük elaludjon, aztán a holttestet bevitte a házukban kialakított húsfeldolgozóba és feldarabolta.
A maradványokat elégette, a hamvakat pedig szétszórta a mezőn. A feldaraboláshoz használt eszközöket sósavval kezelte, hogy ne hagyjon maga után nyomot.
A bíróság először 2016 decemberében mentette fel a férfit, mert nem volt elég bizonyíték a gyilkosságra. N. János 29 hónapnyi előzetes letartóztatás után szabadlábra került. Ezután a Győri Ítélőtábla a felmentő ítéletet megalapozatlanság és az indoklás hiánya miatt visszavonta, és új eljárásra kötelezte a Tatabányai Törvényszéket. Idén márciusban a bíróság másodszor is felmentette a férfit, ismét arra hivatkozva, hogy nincs elég bizonyíték semmilyen gyilkosságra, így a férfi ellen sem.
Most a Győri Ítélőtábla testi sértésben mondta ki bűnösnek N. Jánost, és 7 év börtönbüntetésre ítélte.
Az ítélőtábla a döntésével megváltoztatta a Tatabányai Törvényszék elsőfokú ítéletét, ami felmentette a férfit.
Kovács Tamás, a bírói tanács elnöke több mint másfél órás indoklásában elmondta, a bíróság helyt adott a Győri Fellebbviteli Főügyészség indítványának, hogy
gyilkosság helyett testi sértésre változtassa meg a minősítést, mert az előbbi nem bizonyítható, az utóbbi azonban igen.
Kiemelte, hogy ahhoz a bizonyítéksorhoz, amit az elsőfokú bíróság bizonyított és elfogadott, semmit sem tettek hozzá, és semmit sem vettek el belőle, a bizonyítékok illeszkednek egymáshoz. Hozzátette, hogy a Tatabányai Törvényszék eljárási hibát nem követett el, mulasztás nem történt.
A bíró kitért arra, hogy
N. János végig tagadta, hogy köze lenne felesége meggyilkolásához, a bizonyítás során azonban kiderült, hogy hazudott, amikor azt mondta, bizonyos időkben máshol tartózkodott.
Feltette a kérdést, hogy ha nem volt köze felesége meggyilkolásához, akkor miért követte el azokat a cselekményeket, amiket a bíróság bizonyítottnak tekint. Mindezek ellenére azonban a gyilkosságot nem lehet bizonyítani. Elmondta azt is, hogy azért kapott hét év büntetést N. János, mert bizonyított tettét próbaidő alatt követte el - korábban a Mosonmagyaróvári Járásbíróság könnyű testi sértés miatt ítélte el - így a halmazati szabályok szerint jártak el.
Az ítélet nem jogerős, az ügyész súlyosításért, a vádlott és védője felmentésért nyújtott be fellebbezést, amiről a Kúria dönt majd.
Kovács Tamás tanácsa a tárgyalás végén elutasította az ügyész letartóztatási javaslatát. Arra hivatkoztak, hogy
a hét év letöltendő börtönbüntetésbe beleszámít az a 29 hónap, amit a férfi előzetes letartóztatásban töltött, így pedig a ténylegesen letöltendő szabadságvesztésének ideje öt év alá csökken,
és korábban mutatott magatartása sem indokolja letartóztatását.