A zalai törvényszéknek közleménye szerint a vádlottak 2016-ban két hónapon át Magyarországon tartózkodó migránsokat szállítottak gépkocsival az osztrák-magyar és a szlovén-magyar határ közelébe. A menekülteket jellemzően Budapestről és a bicskei táborból közvetítették hozzájuk.
A férfiak bizonyíthatóan 62 ember külföldre szállítását bonyolították le, fejenként legalább 150 euróért.
Az utazáshoz nagyméretű családi autókat, valamint egy kistehergépkocsit használtak, ez utóbbi rakterében sem ülőhelyek, sem ablakok nem voltak.
A másodrendű afgán vádlott feladata volt általában a migránsok toborzása, míg marokkói társa, az elsőrendű vádlott az autókat biztosította, a negyedrendű vádlott, a tunéziai pedig a szállítást végezte.
Egy alkalommal egyszerre 33 embert próbáltak meg átcsempészni a kisteherautóval az országhatáron, de még a budapesti indulást követően defekt miatt egy benzinkúton meg kellett állniuk.
A hatóságok a szétszéledt menekülteket a környéken találták meg az afgán vádlottal együtt.
A marokkói és a tunéziai férfi részben beismerő vallomást tett, de azt mindketten tagadták, hogy a 20-30 tagú csoportok szállításáról tudtak volna, a felelősséget afgán társukra hárították, aki viszont mindent tagad.
Az ő esetében a bíróság nem fogadta el azt az állítását, hogy munkát keresni érkezett Magyarországra, de ellopták az iratait, és ő is csak egy volt a menekültek közül.
A Zalaegerszegi Törvényszék a vádlottakat folytatólagosan, társtettesként elkövetett embercsempészésben találta bűnösnek, harmadrendű, egyiptomi társuk esetében azonban bizonyítottság hiányában ejtette a társtettesként ellene emelt vádat. A bíróság a marokkói vádlottat hét, az afgán és a tunéziai férfit hat-hat év börtönbüntetésre ítélte - utóbbi esetében jogerősen -, illetve mindhármukat tíz évre kiutasította Magyarország területéről.