Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A per előzménye, hogy két bangladesi férfi 2015. szeptember 15-én menedékkérelmet nyújtott be Magyarország déli határán, majd a hatóságok több mint három héten keresztül a röszkei tranzitzónában őrizetben tartották őket úgy, hogy nem tudtak továbbmenni Magyarország irányában Nyugat-Európa felé, majd 2015. október 8-án Szerbia irányában hagyták el a tranzitzónát.
A legfőbb különbség a két döntés között: a Nagytanács által az Emberi Jogok Európai Egyezményének 5. cikke (szabadsághoz és biztonsághoz való jog) alapján tett megállapítás. Az elsőfok ugyanis még úgy ítélte meg, hogy Magyarország megsértette az egyezmény 5. cikke (1) és (4) bekezdését, mivel a kérelmezőnek a Szerbia és Magyarország határán lévő röszkei átmeneti övezetben történő elzárását szabadságmegvonásnak tekintették, és hogy hivatalos határozat formájában nem született döntés, amely a hatósági intézkedés indokait közölte volna, vagy a bíróságok általi bármilyen felülvizsgálat jogát biztosította volna.
Most azonban Strasbourg a magyar félnek adott igazat: döntésében megállapította, hogy az egyezmény 5. cikke nem vonatkozik a felperesek helyzetére.
A döntés súlyos csapás a Nyílt Társadalom Alapítványok által támogatott, politikai faltörő kosként is működő jogvédőhálózatnak,
a felpereseket képviselő Helsinki Bizottság képtelen is tudomásul venni a strasbourgi bíróság döntését.
A strasbourgi ügy előzménye, hogy Ilias és Ahmed, két bangladesi férfi, 2015. szeptember 15-én menedékkérelmet nyújtott be Magyarország déli határán. A magyar hatóságok a röszkei tranzitzónában helyezték el őket úgy, hogy Magyarországon át nem tudtak tovább haladni. Október 8-án a két férfi Szerbia irányában elhagyta a tranzitzónát.
Az érintetteket ügyfélként
a Soros György amerikai üzletember Nyílt Társadalom Alapítványai által pénzügyileg is kiemelten támogatott liberális jogvédő szervezet, a Magyar Helsinki Bizottság képviselte Strasbourgban,
ami a Bíróság ismert gyakorlatát tekintve különös súlyt ad a döntésnek.
A Bíróság héttagú kamarája által 2017. március 14-én hozott ítélet elsőfokon a menedékkérő felpereseknek adott igazat, és kimondta, hogy szabadságvesztéssel ért fel az elzárásuk. A magyar kormány azonban fellebbezett, az ügyet így a másodfokú fórumként működő Nagykamara elé utalták.
A legfőbb különbség a Nagytanács által az emberi jogokról szóló európai egyezmény 5. cikke (szabadsághoz és biztonsághoz való jog) alapján tett megállapítás.
Az elsőfokú döntésben úgy ítélte meg a Bíróság, hogy megsértették az egyezmény 5. cikke (1) és (4) bekezdését, mivel a kérelmezőknek a Szerbia határán lévő röszkei átmeneti övezetben történő elzárását szabadságmegvonásnak tekintették, és a 2017-es ítélet megállapítása szerint olyan hivatalos határozatot nem kaptak az érintettek, amely az intézkedés indokait, vagy a bíróságok általi bármilyen felülvizsgálat jogát tartalmazta volna.
Most a Nagytanács megállapította, hogy az 5. cikk nem vonatkozik a felperesek helyzetére, vagyis
nem történt jogellenes fogva tartás a magyar hatóságok részéről.
A Nagykamara csütörtökön született fontos döntése az Emberi Jogok Európai Egyezményével összeegyeztethetőnek találta a tranzitzónában történt őrizetet, vagyis mégsem fogadta el azt az érvelést, amely szerint az érintettek nem tudták szabadon elhagyni a tranzitzónát, amiként
nem áll meg az az érv sem, hogy a bangladesi menedékkérők saját személyes szabadságukat csak annak árán nyerhették vissza, ha lemondanak egy másik alapvető emberi jogukról, a menedékjogról.
A tranzitzónából Magyarország irányába ugyan nem léphettek ki, ez azonban önmagában nem jelent jogellenes fogva tartást.
A Nagykamara döntése most azoknak szolgáltat részben szakmai igazságot, akik szerint a menedékkérők szabályszerű menedékügyi eljárás keretében való távoltartása Magyarország területéről még nem jelent sanyargatást, indokolatlan fogságban tartást, csupán az eljárás nyugodt lefolytatását és a magyar polgárok biztonságát kívánja egyszerre szavatolni.
A fentiek fényében tömeges jogellenes fogva tartásokról sem beszélhetünk, és a csütörtöki döntés jogi iránytűként szolgálhat. A Nagykamara másodfokú döntése lezárta Ilias és Ahmed ügyét, az őket képviselő, Soros-támogatott Magyar Helsinki Bizottság azonban képtelen tudomásul venni az ítéletet, és a döntés megszületésének napján így reagált honlapján:
A mai ítélet tovább sarkall minket, hogy minden lehetséges jogi eszközt felhasználva küzdjünk a tranzitzónás fogva tartás ellen. Jelenleg mintegy 180 gyereket tartanak fogva, két év alatt pedig több mint 1700-an voltak 18 év alattiak tranzitzónás őrizetben, olykor egy éven is túl.
Továbbá azt is írják, hogy 2015 óta azonban sokat romlott a helyzet, és a tranzitzónákban nagy többségében gyerekeket és szüleiket tartják fogva a teljes menekültügyi eljárás idejére. Ez szerintük nem összeegyeztethető a nemzetközi, uniós és alkotmányos szinten biztosított alapjogokkal, és ártatlan gyerekek a többi közt „önkényesen történő bebörtönzését" emlegetik. Egyszerre emlegetik fel a szerintük Szerbiában uralkodó állapotokat, ugyanakkor mégis azt kifogásolják, hogy mégsem volt valódi lehetőség a Szerbia irányába történő távozásra.
Itt elsőként érdemes rögzíteni: a magyar menekültügyi szabályozásban a tranzitzónák szerepe, hogy itt a menedékkérelmet benyújtók tartózkodhatnak, mindaddig, ameddig kérelmük ügyében jogerős és végrehajtható döntés nem születik, tehát azonnal senki nem kerülhet visszaküldésre.
A tranzitzónákban tartózkodók nem állnak személyi szabadság korlátozása alatt, a tranzit szálláshely Szerbia irányába nyitott.
Másodszor, a Magyar Helsinki Bizottságnak a strasbourgi ítélet kapcsán előadott, a gyerekekre vonatkozó érvelése is erősen sántít: a magyar hatóságok ugyanis éppen azt az alapvető szempontot követik, hogy a beléptetés során előnyben részesülnek a sérülékeny csoporthoz tartozók, a kisgyermekes családok vagy például az idős, beteg, magatehetetlen emberek. A sérülékeny csoporthoz tartozók esetében a határon történő eljárás eleve nem is alkalmazható, így a regisztrációt és a részletes meghallgatást követően őket átszállítják valamelyik befogadó intézménybe, ahol ügyükben az általános szabályok szerint történik az eljárás. Ami pedig a kísérő nélküli kiskorúakat illeti: ha a menedékkérő a 18. életévét még nem töltötte be és kísérő nélkül érkezett Magyarországra, akkor a gyámhatóság gyermekvédelmi gyámot rendel ki, aki az eljárás ideje alatt segíteni fogja a menedékkérőt. Mindazon 18 év alattiak esetében, akiknél a fenti feltételek nem állnak fenn, a tranzitzónában az alapszabályozásban említett módon történő (akár huzamos ideig eltartó) őrizet a jogszerű eljárások részeként értékelhető. A tranzitzóna szabályozott, ellenőrzött körülmények között ad lehetőséget az ország területére való legális belépéshez, illetve a menekültügyi eljárás elindításához.
Az Emberi Jogok Európai Bírósága Nagykamarájának november 21-én meghozott döntése alapján a tranzitzónában való tartózkodás nem számít jogellenes fogva tartásnak, és a Magyar Helsinki Bizottság és más Soros-támogatott NGO-k, jogvédők minden utólagos értelmezésével szemben a tranzitzónában a magyar hatóságok által történő elhelyezés körülményei nem ütköznek az embertelen bánásmód tilalmába - olvasható a Századvég Alapítvány elemzésében.
