Az új projekt célja, hogy olyan nemzetközi-globális kérdésekkel foglalkozzon, amelyek hosszú távon jelentősen meghatározzák egész Európa és Magyarország sorsát is.
A következő időszak kulcskérdése az lesz, hogy kinél van a főhatalom,
ki lesz birtokában annak az erőnek és befolyásnak, amellyel alapvető társadalomszervezési elveket lehet meghatározni, ez pedig az államiság, a szuverenitás témájához vezet el.
Szánthó Miklós ismertette, hogy a kutatás egyik főtémája az a külső politikai, intézményi, ideológiai és jogi behatás, amellyel
a nemzetközi szervezetek „megpróbálják kiszervezni a döntéshozatalt állami kézből".
Ezeket a jogkörelvonásokat pedig úgy próbálják megindokolni, hogy univerzális elvekre hivatkoznak, illetve korábbi szerződések tartalmára az eredetitől eltérő - saját szájízük szerinti - tágító értelmezéseket adnak. Viszont olyan jogköröket akarnak elvonni, amelyek eredetileg, a szerződések szerint tagállami hatáskörnek minősülnek.
Magyarország azonban nem a szuverenitását, hanem abból fakadó egyes hatásköröket adott át az Európai Uniónak.
A második súlypont a nemzetközi szervezetek és gazdasági mechanizmusok állami szuverenitásra gyakorolt hatása. Ezek egyre gyakrabban próbálnak úgy befolyást gyakorolni nemzeti kormányokra, hogy ideológiai feltételekhez kötik például források, támogatások megadását.
A kutatás harmadik fő témája az információtechnológiai cégek „digitális szuverenitása".
Az IT óriások digitális szuverenitása az állami szuverenitással már-már vetekedő hatalom kialakulását jelenti.
Ezt a hatalmat pedig az emberektől begyűjtött óriási adatmennyiség biztosítja ezeknek a vállalatoknak. Szánthó Miklós kiemelte, ha ezek a cégek többet tudnak a polgárokról, mint az állam, akkor felmerül a kérdés, hogy valójában kié is a főhatalom. Az igazgató megjegyezte, hogy a demokratikus politikai rendszer minden koncepciója egyetért abban, hogy
a legitim hatalomgyakorlás alapja a választáson alapuló népszuverenitás.
A választáson szerzett jogosítványoktól viszont nagyon távol áll az, mikor egy technológiai óriás szabályait hallgatólagosan elfogadva igénybe veszünk egy szolgáltatást.
Tehát a Központ összegzése alapján a tendenciák arra mutatnak, hogy a különböző politikai, jogi, ideológiai és technológiai folyamatok felőrlik az állami hatalomgyakorlás magját, hogy a társadalomszervezés egy transznacionális entitás kezében összpontosuljon. Ebben a folyamatban pedig tetemes részt vállalnak azok az ellenzéki EP-képviselők, akik arra törekednek, hogy elgáncsolják a Kormány nemzeti érdekérvényesítését az EP-ben.
Szóval felmerül a kérdés, hogy
mi jogon kántálja az ellenzék, hogy "Semmit rólunk nélkülünk"?