Miért érdemes egy diáknak a Nemzeti Közszolgálati Egyetemet (NKE) választania?
Egyrészt általánosságban bátorítanék mindenkit arra, hogy jelentkezzen valamelyik felsőoktatási intézménybe! A kormány minél több lehetőséget kíván biztosítani a pályaválasztók számára, és azon dolgozunk, hogy minden felsőoktatási intézményben 21. századi, modern körülmények fogadják a diákokat. Másrészt, s ebben az ügyben nem vagyok semleges: a lehető legtöbb jelentkezőt arra biztatnám, hogy a Ludovikát válassza! A Nemzeti Közszolgálati Egyetem sokoldalú, hiszen a jövő közigazgatási, honvédelmi, rendvédelmi, vízügyi szakembereit és diplomatáit képezi.
Az NKE mellett szól nyilván az, hogy a felvételizőket egy 21. századi színvonalú campus fogadja, vagy az, hogy az államilag támogatott képzések száma rendkívül magas, és a hallgatók többségének ingyenes kollégiumi férőhelyeket biztosítunk.
Ugyanakkor a legfontosabb érv a Ludovika mellett, hogy az ide járó fiataloknak később olyan munkájuk lehet, amely hasznos a társadalom számára. Én azt tapasztalom, hogy a mostani generáció azt keresi, hogy hogyan tud valami hasznosat tenni, hogyan tud olyan foglalkozást választani, amelynek van értelme s kézzel fogható eredménye. Nem munkát, hanem hivatást keresnek. Egyre több fiatal ismeri fel, hogy bizonyos munkahelyeken ma már sokat lehet utazni, és hogy viszonylag jól is lehet keresni, de ezeknek a munkáknak a legtöbbje leginkább bizony magánérdeket szolgál. Aki viszont az NKE-re jelentkezik, az olyan hasznos munkát végez majd, ami a Magyarországon élőkön segít. Ez egy igazán jó perspektíva.
Honnan hová jutott el az NKE 2011-es alapítása óta?
Nagyon komoly fejlődési utat járt be, mivel három, teljesen eltérő szervezeti kultúrával bíró főiskolai intézményből jött létre az NKE. Ez alatt az évtized alatt főiskolai létesítményből egy integrált, egyetemi oktatási központtá fejlődött. Mostanra sikerült elérni, hogy bár nagyon különböző területek oktatása zajlik ezen az egyetemen, mégis kezd egy közös ludovikás gondolkodás kialakulni. Ez identitásképzővé is vált.
Nagyon nagy eredmény, hogy a belvárosban létrejött egy modern, de komoly hagyományokra épülő egyetemi campus, ahol a kollégiumi elhelyezéstől a sportolásig minden elérhető egy helyen a diákok számára.
Az elmúlt két év meghatározó volt az intézmény számára, hiszen az Országgyűlés 70 százalékkal megemelte az egyetem költségvetését, új kutatóintézetek jöttek létre, felpezsdült a szakkollégiumi élet, a campus folyamatosan nemzetközi sportrendezvényeknek ad otthont, valamint megkezdődik a diplomaták képzése és az uniós intézményekben munkát vállalók felkészítése is.
Mennyiben tud a kormányzat az NKE falai közül kikerülőkre támaszkodni?
A számokból egyértelműen látszik, hogy 2010 után egyfajta fiatalítás zajlott a közigazgatásban. A fiatalság ugyan nem érdem, hanem múló állapot, viszont kétségtelen, hogy az ezt megelőző időszakban a magyar közigazgatás szenvedett a megcsontosodott struktúráktól, és ezt csak fiatalítással lehetett orvosolni. Bízom benne, hogy a fiatalítás folytatódni fog mind a központi igazgatásban, ahol tavaly emeltünk bért, mind a területi közigazgatásban, ahol jelenleg is zajlik egy jelentős bérfejlesztés.
Fontos, hogy versenyképesek tudjunk maradni a magánszektorral összehasonlítva. Ezenfelül van egy speciális közigazgatási ösztöndíjprogramunk is – a Magyar Közigazgatási Ösztöndíjprogram -, amely évről évre többszörös túljelentkezéssel működik, és szintén hozzájárul a fiatalítási folyamathoz.
Ebben az ösztöndíjprogramban hagyományosan felülreprezentáltak az NKE tanulói, és azt tapasztalom, hogy a közigazgatás személyi állományában is jelentősen nőtt az NKE-n végzettek száma.
Van-e pozitív diszkrimináció a közigazgatási felvételnél azokkal kapcsolatban, akik a közszolgálati egyetemen végeztek?
A legfontosabb kiválasztási kritérium a szakmai felkészültség. Az NKE oktatási struktúrája megerősödött, ennek köszönhetően a közszolgálati egyetem hallgatói szerencsére egyre inkább megfelelnek a minőségi követelményeknek. Éppen ezért semmilyen pozitív diszkriminációra nincs szükség.
Hogyan tud tovább növekedni az egyetem?
Jelenleg 1200 oktató és 9000 hallgató van az egyetemen, a 2019-es felvételi eljárás során 17 alapképzési szakot és 16 mesterképzési szakot hirdettünk meg. A tavalyi évben több mint 9000 hallgató jelentkezett, és a mostani felvételi eljárás során is több száz diák nyerhet felvételt. Jelenleg is zajlanak felújítások például a szárnyépületben, ahol a diplomáciai képzés zajlik majd, és folyik egy fejlesztés a katasztrófavédelmi intézetnél is.
Aki a jövő egyetemét építi, az soha nem mondhatja, hogy véget ért a fejlesztés, - sem szellemi, sem infrastrukturális értelemben.
A hallgatói vélemények becsatornázására is nagyon egyedi módozatokat használunk, ez sem minden egyetemen van így.
Az ellenzék horthysta restaurációnak tartja a ludovikás szellemet.
Nem kell komolyan venni ezeket a kritikákat. Ez nem egy párthoz kötődő egyetem, hanem egy olyan intézmény, amely a magyar állam érdekét az „államrezont" képviseli.
A hallgatókkal és az oktatókkal szemben az az elvárás, hogy képesnek kell lenniük felismerni és képviselni a magyar állam érdekeit.
A tudományos szabadság pedig mindeközben maradéktalanul érvényesül. Bár minden hazai felsőoktatási intézményben olyan szabadon lehetne a fontos közéleti kérdésekről gondolkodni, mint az NKE-n.
Valóban versenyképesek a megemelt bérek a közigazgatásban a magánszférával szemben?
Érdemes kettéválasztani a területeket. Az elmúlt esztendőben a központi közigazgatás területén átlagosan 30 százalékos béremelés zajlott, és most folyik a területi közigazgatásban is szintén egy átlagos 30 százalékos bérfejlesztés. A tavalyi jogviszony-átalakítás, béremelés és bürokráciacsökkentés révén létrejövő központi közigazgatási állomány, vagyis a minisztériumokban közigazgatási szakemberként dolgozók jogviszonya és bérstruktúrája versenyképes a magánszektorban dolgozókéval.
A területi közigazgatás esete azért némileg más, mert ott nagyon különböző az a szaktudás, ami rendelkezésre áll, és természetesen más a szakmai elvárás is. 2016-ban itt is egy átlagosan 30 százalékos béremelés zajlott, de a kormány úgy látta, hogy ez nem volt elegendő, ezért volt szükség további lépésekre.
Azért is volt fontos a bérek rendezése ezen a területen is, mert az állampolgárok területi szinten találkoznak elsődlegesen államigazgatásban dolgozókkal, és nagyon nem mindegy, hogy mik a tapasztalataik. A területi közigazgatás bérrendezése az adott megyék szellemi foglalkoztatási átlagbéreihez igazodik majd. A differenciált béremelés azt jelenti, hogy valahol 30 százalék felett, valahol ez alatt lesz az emelés mértéke.
2022-ig várható-e újabb béremelés ezen a területen?
A kormány alapállása, hogy minden bérigényt jogosnak tart. Ezért először a tavaly elfogadott, idei évre vonatkozó költségvetésben különített el innovatív módon egy olyan összeget, amely kifejezetten közszektor béremelésére szán. Ennek az összegnek a szektorok közötti szétosztásáról az elemzések és az egyeztetések alapján most születik döntés. Ebből jutott idén a területi igazgatás bérfejlesztésére is.
Beszéljünk egy másik aktualitásról! Elegendő a börtönbiznisz leállítására a január 21-én meghozott kormányrendelet?
Sajnos azt látjuk, hogy az elmúlt időszakban történt néhány, az igazságszolgáltatásba vetett bizalmat romboló esemény. Ilyen volt a győri gyermekgyilkosság vagy éppen a Szeviép-ügy korrupciógyanús esete. És itt van ez az évek óta velünk lévő probléma, amit börtönbiznisznek is nevezhetünk. Évekkel ezelőtt az elítéltek és a Soros-hálózathoz kötődő ügyvédek rájöttek, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága rendkívül megengedő a börtönbüntetésre ítélt személyek fogvatartás-körülményeivel kapcsolatban.
Ezután az elítéltek sorra adtak be a magyar állam ellen kereseteket, a strasbourgi bíróság folyamatosan - mechanikus módon - kezdte megítélni ezeket a milliós kártérítéseket. A kormány először 2016-17-ben lépett, amikor egy olyan jogintézményt hozott létre, amely ezeket az ügyeket nem Strasbourgra, hanem egy magyar bíróságra bízta.
Azzal a nem titkolt céllal, hogy alacsonyabb kártérítési összegeket határozzon meg, és mérsékelje az ilyen perek számát. Ennek ellenére újabb és újabb üzleti modellek épültek a börtönbizniszre, miközben a kártérítési összeg csak 10 százaléka jutott vissza az áldozatokhoz. Ez tarthatatlan! A Kormány most gyorsan lépett, és behúzta a féket. Át kell gondolni, hogy mi a teendő, ugyanis, ahogy eddig volt, nem maradhat ugyanúgy. Nem az elítéltek emberi jogait kell túlhangsúlyozni, hanem inkább az áldozatokat kell segíteni. A börtönzsúfoltságot csökkenteni kell, de a társadalom igazságérzetével semmilyen módon nem találkozik az, hogy egy elítélt és az erre szakosodott ügyvédi körök a magyar börtönhelyzeten nyerészkedjenek.
Végül lehet, hogy kilépünk az Emberi Jogok Európai Bíróságából?
Az biztos, hogy egy olyan rendszer, ami ilyen igazságtalan helyzeteket generál, nem szolgálja az emberi jogok ügyét. Érdemes felvállalni a konfliktusokat, és komoly lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy változásokat érjünk el. Reményeink szerint idáig nem fajul a dolog.
Lát-e esélyt arra, hogy Gyöngyöspatán egy mindkét fél számára elfogadható helyzet alakuljon ki?
Szerintem itt is az a helyzet, hogy jogszerű, de nem igazságos bírói döntés született. Érthető a társadalom ebből következő felháborodása. A kedélyeket viszont hűteni kell.
2010 óta látszik, hogy az Orbán-kormány képes volt valódi eredményeket elérni a cigány felzárkóztatás területén. Mind a foglalkoztatás, mind az iskolázás területén, vegyük csak például azt, hogy 2013 és 2017 között a cigányok körében 39,5 százalékról a felére, 18,5 százalékra csökkent a munkanélküliek aránya.
A gyöngyöspatai iskolában is 2010 után szűnt meg az iskolai szegregáció, ami a balliberális kormányzás alatt zavartalanul folyt.
A 2010 előtti balliberális kormány idején több éven át fizikailag is elkülönítve tanították a cigány és nem cigány gyerekeket. 2010 után, amikor az állam átvette az iskolák fenntartását, megszüntette ezt az állapotot az iskolában, és az akkori szegregáció miatt indított perben a bíróság végül kimondta, hogy az államnak és az önkormányzatnak 100 millió forintos kártérítést kell fizetni a cigány családoknak. A filozófiai kérdés viszont az: vajon minden tőlünk telhetőt megtettünk-e a cigány fiatalok felzárkóztatásának ügyében – azzal, hogy berakjuk őket egy olyan osztályba, ahova nem csak cigány gyerekek járnak, vagy ennél többet kell tennünk?
A jogvédő Soros-hálózat emberei és a magyar bíróság is úgy gondolta, hogyha előírja, a cigány gyerekeket kötelező a nem cigány gyerekek közé berakni, akkor majd minden probléma megoldódik, és a felzárkóztatás kötelezettségének ezzel eleget tesznek. Szerintem ez nincs így, konkrét, speciális felzárkóztatási és oktatási programokat kell indítanunk számukra.
Én azt gondolom, hogy az a helyes hozzáállás, hogy pozitívan meg kell különböztetni a cigány diákokat azért, hogy segíteni tudjunk. Oly módon, hogy ez kifejezetten előnyös legyen számukra, nem pedig hátrányos, és ez szolgálja a felzárkóztatásukat.
Nem az oktatási intézmények megbüntetésére és százmilliós kártérítések osztogatására van szükség, hanem hogy a hátrányos helyzetükön javítsunk. A liberális megközelítés csak olaj a tűzre.