Soros György legutóbbi könyve csupán globális káoszkampányának egyik újabb állomása

Hungarian-born US investor and philanthropist George Soros delivers a speech on the sideline of the World Economic Forum (WEF) annual meeting, on January 24, 2019 in Davos, eastern Switzerland. - Billionaire investor George Soros said, on January 24, 2019 that Chinese President Xi Jinping was "the most dangerous enemy" of free societies for presiding over a high-tech surveillance regime. (Photo by Fabrice COFFRINI / AFP)

2019. december 20-án az alábbi hosszabb eszmefuttatás jelent meg Soros György egyik közösségi oldalán: új könyvében, amely a Nyílt Társadalom Védelmében címet viseli, Soros György (természetszerűleg) számos fontos és időszerű témával foglalkozik. Mindenekelőtt azokkal a veszélyekkel, amelyeket a mesterséges intelligencia és a gépies módon történő tanulás által létrehozott ellenőrző eszközök a nyitott társadalmak számára jelentenek; mit jelent továbbá Soros számára a „politikai jótékonykodás", illetve miért tartja az általa megalapított Közép-európai Egyetemet az akadémiai szabadság egyik legfontosabb bástyájának a világon? A kötet emellett érinti a pénzügyi piacok fellendülésének/összeomlásának elméletét, és annak politikai következményeit, és végül, de a legkevésbé sem utolsó sorban hosszasan boncolgatja azt a jelenséget, amit ő az Európai Unió tragédiájaként aposztrofál.

A bejegyzés az alábbi idézetet emeli ki tőle:

azt hiszem, hogy egy forradalmi pillanat tanúi lehetünk, amelyből bármi fakadhat, hiszen a gyarlóság a legfelsőbb szinteken van jelen.

A befolyásos és világszerte ismert amerikai milliárdos, A nyílt társadalom védelmében (In Defence of Open Society) címmel tehát új könyvet jelentetett meg. Művében azokkal a jelenségekkel foglakozik, amelyeket különösen veszélyesnek, fenyegetőnek tekint a mai globális társadalmak működésére nézve; ilyenek például a mesterséges intelligencia, a nacionalizmus, az úgynevezett maffiaállamok, a diktatúrák, de az Európai Unió más belső problémáit, vagy a nukleáris háború kérdését is boncolgatja a kötet szerzője. A sajátos nézőpontú írásműből annak olvasója bepillantást nyerhet Soros György általános politikai-filozófiai elképzeléseibe, világról alkotott felfogásába is.

A kötet mottója lehetne: repetitio est mater studiorum.

A tartalomjegyzék nyomán elvileg a kötet által megismerhetjük a filantróp-üzletember sajátos szellemi know-howját, betekintést nyerhetünk a már érintett politikai filantrópia, illetve a CEU mint a társadalmi felelősséget és elveket komolyan értékelő felsőoktatási intézmény jövőjébe, továbbá közelről átélhetjük azt a „példátlan veszélyt" amely a nyílt társadalom vízióját fenyegeti, többek között Kína, és annak vezetője, Xi Jinping részéről.

(Biztos, ami biztos, említsük meg, hogy ez az előzmény nélküli helyzet közel negyven esztendeje gyakorlatilag fennáll.) Hasonlóan visszatérő elem az Európai Unió haláltusáját felfestő narratíva, amely ezúttal is több általánosságra, mint konkrétumra támaszkodik.

Soros könyvének koncepciója egy forradalmi alaphelyzet pozíciójából bontakoztatja ki azt a megállapító véleményt, hogy manapság forradalmi időket él az emberiség. Az ilyen jellegű és gyorsaságú, radikális politikai rendszerváltoztatásokat már nagyon korán, a második világháború idején gyermekként megtapasztaló Soros részben saját életélményéből meríti (az 1944-es felfordulás német, majd szovjet megszállással, a holokauszttal és a háború általános borzalmával), amelyet követően Angliába emigrált. Felfogásában a nyílt társadalom eszméjének legnagyobb ellenségei a totalitárius és autokratikus diktatúrák, míg annak legtisztább megvalósulási formája napjainkban az Európai Unió. A szerző meglátása szerint az európai integráció fejlődése 2008-ig jó és helyes irányban haladt, ekkor azonban beütött a világrendi átrendeződést fokozó, a globális közösséget alapjaiban megrengető pénzügyi krízis, amit 2016-ban a Brexit politikai ténye, valamint Donald Trump amerikai elnökké történő megválasztása tetőzött be.

Soros változatlanul úgy látja: az Európai Uniót ma súlyos egzisztenciális válság fenyegeti, és az elmúlt évek eseményei mind rossz irányba mutatnak.

A világháború után a kontinens békéjének megteremtésére létrejött integrációs szervezet, a közös piac mára egy szociális és demográfiai válság szélére sodródott, és a fölmerülő szociális-társadalmi feszültségek a nacionalisták, a populisták malmára hajtják a vizet. Ők a nyílt társadalom valódi ellenségei. A szerző szerint fontos a fenyegetés mértékének felismerése, az uniós közösség mellett a második, az Európán kívüli „alvó többség" felébresztése és mozgósítása is az Unió alapját jelentő értékek védelméért. Miközben tehát forradalmi pillanatot tapasztalunk meg, és elvileg a lehetőségek is szélesek lennének, az érintettek mintha mégsem éreznék annak súlyát, az esetleges politikai eredmény pedig nagyon bizonytalan.

A szerző azonban rossz diagnózist állít fel, és valójában nem is kíván szembenézni a lehetséges valódi okokkal.

Európa mai gondjait ugyanis jórészt éppen a szuverén- és államellenes, a globális kapitalizmusban az államok és állami szabályozás helyett a globalizáció kínálta parttalan piaci szabadságban hívő ideológia, valamint a nyílt társadalom bevándorláspárti – a tömeges irreguláris migrációt bátorító – ideológusai és szervezeti, politikai segítői okozták.

Soros György Nyílt Társadalmának koncepcionális alapja azonban tudományos, tudományfilozófiai szemszögből nézve is erősen vitatható. Ahogy a neves amerikai gondolkodó, a morál- és politikai filozófus John Rawls írta híres művében, Az igazságosság elméletében a szabadság, a demokrácia és a tolerancia vonatkozásában: „a szabadság csak a szabadság érdekében korlátozható". Vagyis fölmerül a kérdés: kell-e tolerálnunk itt, Európában azokat is, akik a demokrácia vagy a tolerancia kapcsán semmiben sem értenek velünk egyet? Alá kell-e vessük mindennapi életünket a nyílt társadalom hamis és önsorsrontó ideológiája jegyében, például a politikai iszlámnak vagy a törvényesen megválasztott, legitim nemzetállami kormányok demokratikus uralmát soha el nem ismerő, kétes hátterű NGO-hálózatok akaratának? Hol az a határ, ahol már egyértelműen gátat kell vetni a nemzetállamok vagy egyes társadalmi csoportok (pl. a nők, nemzetiségi kisebbségek stb.) szabadságát nyíltan fenyegető egyes ideológiák, irányzatok előretörésének? És az ezt nyíltan bátorító, „a Nyílt Társadalom védelmében" fellépő politikai és gazdasági aktoroknak?

Soros György Forrás: AFP/Fabrice Coffrini

John Rawls meglátása alapján: ahol az alkotmány szilárd, ott nincsen ok arra, hogy az intoleránstól megtagadjuk a szabadságot. Azonban a liberális Rawls is azt vallja: a toleránsaknak igenis joguk van fellépni ellenük akkor, amikor „őszintén és alapos okkal vélhetik, hogy az intoleranciára saját biztonságuk érdekében szükség van". Az igazságosságot – vagyis azt, ami neki jár – úgy adhatjuk meg mindenkinek, ha azt adjuk meg neki(k), ami őt (őket) egymáshoz viszonyítva is megilleti, s ha Arisztotelész alapján a hasonlót hasonlóan, a különbözőt pedig különbözően (vagyis arányosan különbözően, az eltérés mértéke szerint) kezeljük. Rawls szerint ez jelentheti az igazságosság legalapvetőbb mércéjét. (Tóth J. Zoltán: John Rawls igazságosság-elmélete (recenzió). Jogelméleti Szemle 1, 2005.)

A politikában a humanitárius szemlélet jelenléte és az (esély)egyenlőség, a politikai szabadság eszméjének tiszta érvényesülése ideális esetben – elméleti szinten nézve – a nyitott társadalom alapvető jellemzői. Ezt történeti keretbe téve, az ókori görög szónok és államférfi, az államfői minőségig is eljutó Periklész akként fejtette ki (az athéni demokrácia kapcsán) híres temetési beszédében, hogy szerinte a közéleti haladás úgy lehetséges, ha az osztálymegfontolások nem befolyásolják az érdemeket, s ha a szegénység nem akadályozza azoknak az útját, akik valóban képesek az állami célok szolgálatára. A szabadság, amelyet a demokratikus kormányzásunkban is kell, hogy élvezzünk, a köznapi, szokásos életünkre is kiterjed. (Thuküdidész: A peloponnészoszi háború története, II. könyv: Periklész temetési beszéde.)

Soros György legújabb kötete nagyvonalúan megkerüli azt a tényt, hogy mi is a demokrácia.

Ugyanis az ókori Hellászból megszülető, néhány évezredes gyökerekkel bíró demokrácia egy olyan politikai rendszer, amely csakis a népnek a közügyekben való részvételére épülhet.

A demokrácia valódi tiszta formájában mindig népuralom és egyenjogúság; az a politikai rendszer, amelyben a népé a hatalom. Egy ilyen rendszerre pedig kívülről rákényszeríteni a nyílt társadalom eszméjét, úgy, hogy azt a nép többsége sohasem kívánja, mert politikailag nem akarja – a demokrácia valódi megcsúfolására tett kísérlet.

Soros György nem bír a választópolgári felhatalmazás biztosította legitimitással, őt és szervezeteit ugyanis nem választotta meg senki.

Egy klasszikus demokráciában így elvileg nem is lehetne olyan hatalma, befolyása, amellyel alapjaiban változtathatja meg a polgárok életét, mindennapjait.

Azonban azt tapasztalhatjuk, hogy neki és hálózatának mégis van ilyen hatalma, nem is kevés – egyszerűen azért, mert rengeteg pénzt, vagyont halmozott föl. Ezt ráadásul morális szempontból is aggályos módon tette, hiszen még maga is kérkedik azzal, hogy az üzletben semmilyen erkölcsi gátat nem ismer; temérdek pénzének egy jelentős részét pedig politikai befolyásszerzésbe fekteti szisztematikusan, évtizedek óta. Gyakorlatilag politikai befolyást és hatalmat vásárol magának, csakhogy a pénzen vásárolt hatalom – a pénz hatalmát plutokráciának hívják – éppen ellentéte a demokráciának.

Soros globális hatalmi törekvésének a demokratikusan választott államok/kormányok azért ma még képesek valamennyire útját állni, bár a nyitott társadalom gondolata olyan szépen hangzó mézesmadzag, hatásos politikai marketingtermék lett, hogy sokan túlzott jóhiszeműségből is hajlamosak nyitottnak mutatkozni iránta, mondván, hogy valóban még nyitottabbnak kellene lenniük a társadalmaknak. Ennek a megtévesztő folyamatnak azonban minden mozzanatát annak érdekében kívánják fel- és kihasználni, hogy később a demokratikusan választott kormányok se tudjanak gátat szabni annak, hogy a Soros-féle, demokratikus felhatalmazással nem rendelkező emberek és érdekcsoportok akadálytalanul szerezhessenek politikai befolyást és hatalmat minden országban, minden társadalomban, ahol csak érdekük úgy kívánja. Vagyis valójában a nyitott társadalom látszatdemokratikus köntösébe csomagolt ideológia a legnyilvánvalóbb támadás a demokratikus berendezkedés, és általában a demokrácia eszméje ellen. A valóban megvalósuló „nyitott társadalom" pedig csak egy védtelen, a globális pénztőke számára kiszolgáltatott társadalmat fog jelenteni.

Sorosnak az Európai Unióra vonatkozó önellentmondásos megállapítása az új könyv egyik legnagyobb hazugsága.

Azt állítja ugyanis, hogy az EU 2008-ig nagyszerűen működött. Ha valami nagyszerűen működik, akkor nem zuhanhat egyik napról a másikra olyan válságokba, amelyekkel azóta is nagyon nehezen tud kezdeni valamit. Ha az EU ma olyan súlyos állapotban van, mint Soros állítja (ami önmagában igaz), akkor már húsz éve sem működött jól, sőt éppenséggel csak az okozhatta a válságát, amiért Soros lelkesedik.

Soros György könyve tehát nem több mint helytelen diagnózis és rossz terápiás javaslat a demokratikus Európa és a világ számára, és globális káoszkampányának egyik újabb állomása.