Meghalt Tandori Ágnes író, műfordító
![](https://cdn.origo.hu/2023/12/IJa4yMomZk--VJGt20GAlp3X8FNNeIsWuEDqU0I_vhQ/fill/1347/758/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50LzA0ODNjYjY4MTY0NjQxZTliMjBkNmM0MWE2ZDNlMTk2.webp)
Tandori Ágnes 1942. október 28-án, Pécsett született Nagy Ágnesként. Gyermekkorát Erdélyben, Vácon töltötte szülei és húgai körében, majd a család 1950-es években való Budapestre költözése után a fővárosban szerzett francia-német idegennyelvű levelezői diplomát. 1967-ben házasodott össze Tandori Dezsővel.
Az elmúlt évtizedekben Tandori Ágnes neve számos alkalommal jelent meg Tandori Dezső neve mellett társfordítóként: egyik legrangosabb, közösen jegyzett munkájuk Arthur Schopenhauer A világ mint akarat és képzet című filozófiai főművének magyarítása, melyért 1992-ben Az Év Könyve jutalmat vehették át. Több kiadást megért, nevezetes fordításaik közé tartozik Lénárd Sándor A római konyha című kötete, R. D. Laing Bölcsek, balgák, bolondok című munkája, vagy Edmond Rostand Don Juan utolsó éjszakája című drámája, továbbá együtt fordították a magyar nyelven is nagy sikert aratott Edward Rice Burroughs Tarzan-regényeket is az 1980-as években.
A házas- és írópár egyetlen közösen írt kötete a Natura kiadásában 1985-ben megjelent Madárnak születni kell..!, mely madártartásra vállalkozóknak szóló tanácsadó funkciója mellett az egyik első magyar etológiai érdeklődésű könyvnek tekinthető.
Tandori Ágnes emlékezetes önálló közleményei közt tarthatjuk számon a Pipike című írást, mely a címben megnevezett vak verebük emlékére íródott, és Tandori 1998-as A Semmi Kéz című reprezentatív válogatáskötetében jelent meg először, majd újra helyt kapott az író Szellem és félálom című 2013-as könyvében.
Tandori Ágnes 2020. január 1-jén halt meg.