Magyarországon meglehetősen népes vaddisznó-populáció él,
a számuk évtizedek óta meghaladja a százezer példányt.
A faj úgynevezett generalista, vagyis nagyon sokféle élőhelyen jól érzi magát, ráadásul a táplálkozását tekintve is mindenevő. Ezért gyakran találkozhatunk vele a települések közelében. Ha elegendő táplálékot talál, nem zavarják a zajok, és a fények sem.
Még nagyvárosok szélén is előfordulnak az élelem után kutató vaddisznók összetéveszthetetlen nyomai a kiskertekben, elhagyott, gazos telkeken.
Az akár több mázsásra megnövő állatokat sokan félelmetesnek találják, pedig alapvetően békés természetűek, az embert inkább elkerülik. Egy beszélgető kirándulócsoport elől már jó előre messzire ki fognak térni.
A vaddisznók számára a kora tavasz kulcsfontosságú időszak, ilyenkor ellenek ugyanis közel négy hónap vemhesség után a kocák.
Egyszerre többnyire 5-8 csíkos hátú malac látja meg a napvilágot, de idősebb egyedeknél 10-11 utód is előfordulhat. A kicsinyek szinte azonnal lábra állnak és onnantól elválaszthatatlanul követik anyjukat élelemszerző útjain. A kocák ilyenkor készek meglehetősen harciasan védelmezni a kicsinyeiket a vélt, vagy valós fenyegetésekkel szemben.
A jelenlegi korlátozások miatt azonban sok turista keres ritkán járt területeket kirándulásra, sportolásra vagy kutyasétáltatásra, így megnő a nem kívánt találkozások esélye a malacokkal.
Ha váratlanul toppan elénk egy disznócsalád, akkor a legjobb megállni és óvatosan elhátrálni.
Ne közelítsünk feléjük, és ne próbáljuk meg elijeszteni őket, mert ezt támadásnak érezhetik. Erdős, bozótos, disznójárta területen kutyát csak pórázon ajánlott sétáltatni, mert ha kiszagolja a vadat, akkor támadással, ugatással felbőszítheti.
Az erdészek azt tanácsolják az erdőjáróknak, hogy csak a kijelölt turistautakat használják, és kerüljék a nagyon sűrű, bozótos területeket.