A szakemberek szerint az emberek egy része enyhe tünetekkel vagy teljesen tünetmentesen vészeli át a fertőzést. Azt lehet tudni, hogy körülbelül az emberek hány százaléka lehet fertőzött tünetmentesen?
Korábban úgy gondoltuk, hogy az esetek 10%-ában gyakorlatilag panaszmentes a betegség.
Úgy esnek át az emberek a fertőzésen, hogy semmilyen - hangsúlyozom, semmilyen - klinikai tünetük nincsen. Nem lázasak, még csak hőemelkedésük sincs, nem köhögnek, nem fulladnak, tehát semmi nem utal a koronavírus fertőzésének lehetőségére.
Az újabb kutatások szerint ez az arány akár a 30%-ot is elérheti. Ez azt jelenti, hogy az emberek 30%-a úgy esik át a fertőzésen, hogy ugyan nincs semmilyen panasza, de esetleg fertőzhet másokat. Ez riasztó a fertőzés terjedése szempontjából.
A tünetmentes emberek ugyanúgy fertőzhetnek, mint azok, akiknek súlyosabb tüneteik vannak?
A tünetmentes fertőzöttek jóval kevésbé fertőznek, mint azok, akik köhögnek, tüsszögnek, és több méterre is át tudják adni a vírust a környezetükben. De a fertőzés lehetősége fennáll azoknál is, akiknél semmilyen tünet nincs, vagy enyhe tünetekkel rendelkeznek. Mivel ez a fertőzés a légutakon keresztül történik, mindenképpen szükséges valamilyen cseppfertőzés, de tárgyak érintésével is átadhatja a vírust a fertőzött. Nem kell annyira félni a tünetmentes emberektől, de nem zárható ki, hogy a fertőzés rajtuk keresztül is terjedhet.
Mitől függ az, hogy valaki tünetmentesen vészeli át a fertőzést, vagy súlyos beteg lesz?
Egyelőre annyit tudunk, hogy minél fiatalabb valaki, annál valószínűbb, hogy tünetmentesen zajlik le a betegség. A gyerekek nagyon gyakran teljesen tünetmentesen átvészelik a fertőzést. Minél idősebb az ember, annál valószínűbb, hogy súlyos lesz a kórképe. Ez gyakorlatilag a 60 év feletti korosztálynál gyorsul be, 70-80-90 éves betegeknél nagyon gyakori a súlyos kimenetelű fertőzés, és náluk gyakoribb a halál is.
Azt senki nem tudja megmondani, hogy valaki miért esik át a fertőzésen tünetmentesen, vagy miért lesz lázas, miért alakul ki tüdőgyulladás.
Az immunológiai eljárások egyelőre nem tudják meghatározni, hogy előre megmondjuk, valaki súlyos beteg lesz-e, vagy enyhe tünetekkel vészeli át a fertőzést.
Azt hogyan tudhatja meg az ember, hogy esetleg tünetmentesen átesett-e már a fertőzésen?
A fertőző betegségek nagy részénél az emberi szervezetben maradnak olyan antitestek, amelyek igazolják, hogy valaki átesett már a betegségen. Így van ez a koronavírusok esetében is. Bár, aki nagyon enyhe tünetekkel vészelte át a fertőzést, nála ezeknek az antitesteknek a mennyisége jóval alacsonyabb, mint azoknál, akinél súlyos tüdőgyulladás alakult ki, esetleg kórházban kezelték őket. Ezeket az antitesteket különböző módszerekkel lehet mérni. A gyorstesztek, amelyek ma már rendelkezésre állnak szerte az országban, bizonyos esetekben meg tudják határozni azokat az antitesteket, amelyek igazolják, hogy valaki átesett a fertőzésen. De ezeknek a teszteknek a megbízhatósága nem teljesen megfelelő – különösen azért, mert a tünetmentes vagy enyhe tünetekkel rendelkező fertőzöttben kevés lehet az antitest.
Ha valaki gyanítja, hogy átesett már a fertőzésen, akkor is be kell-e tartani továbbra is a szabályokat?
A járványnak ebben a szakában valószínűleg nem tudják magukról megmondani az emberek, hogy átestek-e rajta, vagy sem. Esetleg gyaníthatják. Ha így van, hogy betegek voltak, és nem telt el a gyógyulást követően még két hét, akkor jobban teszik, ha két hétig még otthon maradnak és vigyáznak másokra.
Kimutatták ugyanis, hogy a gyógyult esetek egy részében egy-két hétig még maradhat vírus a torokváladékban és a légcsőben.
Bizonyos esetekben ezek az emberek még fertőzhetnek. De ha otthon maradnak, akkor biztonsággal nem tudnak másokat megfertőzni.
Ha azt gyanítja valaki, hogy már átesett a betegségen, vagy épp benne van, szólnia kell azoknak az embereknek, akikkel az előző napokban kapcsolatban volt?
Én úgy gondolom, hogy ezt a betegséget diagnosztizálni kell. Csak akkor aggódjunk, ha kiderült rólunk, hogy fertőzöttek vagyunk, és a megelőző néhány napban közeli kapcsolatba kerültünk más emberekkel. Ilyenkor mindenképpen érdemes járványügyi megfigyelést, kontaktkutatást végezni. Ha csak úgy gondoljuk magunkról, hogy esetleg megfertőződtünk, akkor véleményem szerint nem kell ijesztgetni a hozzánk közel állókat.
Arra van-e biztos kutatási eredmény, hogy aki már igazoltan túl van rajta, újra megfertőződhet-e?
A távol-keleti példák szerint vannak olyan esetek, ha valaki enyhe tünetekkel vészelte át a betegséget, újra megfertőződhet. Jelenleg ezeket az eseteket vizsgálják. De a tudósok szerint nem zárható ki, hogy ezzel a betegséggel az emberiség újra megfertőződhet majd a következő szezonban vagy évben.
Valószínű, hogy ennek a járványnak a megoldása is a védőoltás lesz.
Nagy remények vannak, hogy talán már ezen a télen az emberiség rendelkezésére áll majd a vakcina.