A koronavírus-járvány elleni védekezés szempontjából különösen fontosak a kellő időben meghozott, hatékony intézkedések, amelyek nem képzelhetők el a megfelelő jogi környezet megteremtése nélkül. Ennek érdekében a magyar kormány az Alaptörvényben biztosított jogával élve veszélyhelyzetet hirdetett (amely explicit alkotmányos korlátok között lehetőséget ad a rendeleti kormányzásra), majd az Országgyűlés a koronavírus-törvény elfogadásával jogi alapot teremtett a korábban meghozott rendkívüli intézkedések fenntartására, illetve a további szükséges lépések gyors bevezetésének lehetőségére. A nemzetállamok leépítését és a nyílt társadalom koncepcióját képviselő, külföldről finanszírozott NGO-k azonban ezúttal sem hagyták szó nélkül a magyar jogi megoldást.
Soros György zászlóshajója, az Open Society Foundations, már a szóban forgó jogszabály elfogadásának napján kifejezte aggodalmait (amelyeket a hazai balliberális pártok is kritikátlanul osztanak), továbbá a nemzetközi közösség és az Európai Unió fellépését sürgette, ugyanis álláspontjuk szerint a koronavírus-törvény megfosztja a magyar állampolgárokat demokratikus jogaiktól, határozatlan ideig ruházza fel a magyar miniszterelnököt rendkívüli jogkörökkel, illetve megnyirbálja a média szabadságát. A Soros-hálózathoz tartozó, berlini székhelyű Liberties (melynek hazai tagszervezete a TASZ) sem késlekedett sokat: kiáltványukban úgy vélekednek, hogy az említett jogszabály megteremti az újságírók bebörtönzésének lehetőségét, szükségesnek tartják az Európai Bizottság hazánkkal szembeni határozottabb fellépését, és nem utolsó sorban az uniós testülettől több anyagi forrást várnak a kormánnyal szembeni küzdelemhez. E megnyilvánulások két problémakört vetnek fel: az álhírek és a legitimitás kérdését.
Egyfelől megállapítható, hogy az említett NGO-k a hazai baloldali erőkkel kiegészülve a valóságnak nem megfelelő jellemzőkkel ruházzák fel a Magyarországon jelenleg érvényesülő különleges jogrendi időszakot. A Büntető Törvénykönyv módosítása a valótlan tények, illetve az elferdített való tények állítására, híresztelésére vonatkozik, a nem elferdített való tények közzétételének természetesen ezek után sem lesz akadálya, arról nem is beszélve, hogy a szóban forgó bűncselekmény elkövetője nem csak újságíró lehet. Szintén nem állja meg a helyét a határozatlan időre szóló felhatalmazás vádja, hiszen az Alaptörvény illetve a koronavírus-törvény is egyértelműen tartalmazza végső határidőként, hogy a bevezetett rendkívüli intézkedések legfeljebb a veszélyhelyzet végéig (tehát jelen esetben a járvány elmúltáig) maradhatnak hatályban, ráadásul az utóbbi jogszabály a veszélyhelyzet megszűnése előtt is lehetővé teszi az Országgyűlés számára a felhatalmazás visszavonását. Mindezek mellett további alkotmányos rendelkezések cáfolják a Soros Györgyhöz köthető NGO-k által kiáltott jogfosztottságot (bizonyos alapvető jogok gyakorlása különleges jogrendi időszakban sem függeszthető fel, az Alkotmánybíróság működése nem korlátozható, illetve az Alaptörvény alkalmazása sem mellőzhető).
Másodsorban nem szabad elfelejtenünk, hogy a szóban forgó NGO-k a civilség leple alatt úgy folytatnak aktív politikai (jelen esetben kormánybuktatásra irányuló) tevékenységet, hogy választói felhatalmazással nem rendelkeznek: miután politikai választásokon nem indulnak, így nem is elszámoltathatók a választópolgárok által. Nem világos, hogy finanszírozóik pontosan milyen elvárásokat támasztanak e szervezetekkel szemben az anyagi források ellentételezéseként, mint ahogyan az sem, hogy pontosan kiket képviselnek. Ezen felül kérdésként merülhet fel, hogy az egyes Soros-szervezetek politikai lobbitevékenysége és külföldi háttere mennyiben egyeztethető össze bizonyos nemzetbiztonsági szempontokkal?
Ugyancsak említést érdemel, hogy a nyugati országokkal ellentétben a közép-európai államokat már felkészültebben érte a világjárvány, amely a regisztrált fertőzöttek számán is megmutatkozik: míg Spanyolországban több mint 184 ezer beteget tartanak nyilván, addig például Horvátországban és Magyarországon továbbra is 2000 fő alatt mozog a nyilvántartott esetek száma. Ez elválaszthatatlan attól a ténytől, hogy az utóbbi térség országai késlekedés nélkül meghozták a szükséges – és olykor szigorú, illetve hétköznapi kellemetlenségekkel is járó – lépéseket.
Összegezve elmondható, hogy a régió nemzetállamainak a továbbiakban is a megkezdett, fegyelmezett úton kell tovább haladniuk, méghozzá abban az esetben is, ha bizonyos közéleti aktorok – akár a hazai, akár a nemzetközi politikai térben – álhírek és félinformációk alapján próbálják megkérdőjelezni a hatékony védekezéshez szükséges intézkedések létjogosultságát.
Erdős Gergely, a Századvég Alapítvány belpolitikai elemzője