Hihetetlen történeteket meséltek Szilágyi Istvánról művésztársai

Tegnap gyilkolta meg, a gyanú szerint a fia Szilágyi István színművészt az otthonában. Egykori kollégái beszéltek az ország Lópici Gáspárjáról, aki 2016-ig volt tagja a Győri Nemzeti Színház társulatának, ahol nagyon szerették.

A volt színházigazgató azt mesélte a Blikknek, hogy

Mint „Lópici Gáspárt" ismertem meg, mert fiatal amatőr színészként én is benne voltam a Keménykalap és krumpliorr című filmben. Később az esküvőmön már vendég volt Pityi, nagyon szerettük egymást. Kilencvenötben megszűnt a státusza a filmgyárban, ekkor hívtam el Győrbe az „Egerek és emberek" bemutatójára, és az öreg Candyként vált a színházam állandó tagjává.

Korcsmáros György azt mondja, hogy Szilágyi István „merevlemezes" színész volt, aki magába égette az eljátszott karaktert.

Viszont nem volt repertoárszínész, nem tudott egyszerre több darabban játszani, emiatt egyébként meg is felelt neki az évente két, legfeljebb három szerep. Mert azokat úgy élte át, zseniálisan, ahogyan volt

– mondta a lapnak Korcsmáros.

Szilágyi István, Lópici Gáspárként a Keménykalap és krumpliorr című filmben Forrás: YouTube

Elmondta, hogy anno elkövetett egy hibát, amikor engedte, hogy a művész több szerepet is játsszon egy darabon belül:

Hatvanévesen játszotta a nyolcvanvalahány esztendős Firsz inast a „Cseresznyéskertben", és – emlékszem - még kint a folyosón is lépésről lépésre botorkált, a falat tapogatva

- emlékezett vissza.

Engedtem, hogy a Padlásszínházban több szerepet valósítson meg egy darabon belül, amibe szinte belezavarodott, és életében először súgógépre volt szüksége. Az egész ország ismerte őt, nemcsak az fáj, a barátjaként, hogy meghalt, hanem az is, hogy nem lehetett a „Nemzet Színésze", amikor még aktív volt.

Szilágyi István a Gondnok szerepében játszik a Gézengúzok című ifjúsági tévéfilmsorozat forgatásán Forrás: MTI/Kallos Bea

Nagy Balázs szerint az egész társulat maga alatt van Szilágyi István halála miatt. Elmesélte kedvenc történetét a lapnak, amit a művész magáról mesélt neki.

A kedvencem az volt tőle, amikor diákkorában hazafelé tekert a töltésen, a biciklin ülve elaludt és a kukoricásban ébredt

- mesélte Nagy Balázs, és elmondta azt is, hogy barátok voltak Szilágyi Istvánnal, aki imádott sztorizni.

Legendásan híres volt erről, már léptem volna kifelé a művészbejárón, amikor szemből ő nyitotta az ajtót, elkezdett egy történetet, én felnéztem az órára, és negyven perccel később még mindig ugyanabban a pózban álltunk, és ő ugyanazt a sztorit mesélte.

A végén hozzátette, hogy:

Az „Aranycsapatban" a Népstadion szotyolaárusát alakította, és a fél társulat őt nézte a takarásból. Amikor bejött a színpadra, az egész közönségen érezni lehetett a szeretetet. Sokat gondolkodtam: miért maradt ő az ország „Lópici Gáspárja". Azt hiszem, azért, mert olyan volt, mint a figura: aki optimizmussal telve kiáltja ki a világnak: hogy ő Lópici Gáspár, az utca hírmondója.