Szocializmusok, ha találkoznak

Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ igazgatójának beszéde a „Kié a (fő)hatalom? – szuverenitásharcok tegnap, ma és holnapután – új globális szuverének születnek a digitális térben?” című konferencián.

Nem hiábavaló megállapítás, hogy a konzervativizmusnak nem a liberális, hanem a radikális az igazi ellentéte - írja a Magyar Nemzetben publikált cikkében az Alapjogokért Központ igazgatója. Szánthó Miklós úgy véli, hogy mielőtt azt hinnénk, hogy a történelem nem ismétli önmagát, mielőtt elhinnénk, hogy az valóban mindig valami új és jobb felé halad, elég, ha körbenézünk hazánkban: az ellenzéki oldalon csak radikális pártok találhatók a Jobbiktól a DK-n át a Momentumig. 

Csókolom, ez már a kommunizmus vagy lesz még rosszabb is?

– szólt a vicc az ötvenes években, és ma már tudjuk, hogy lett. Pontosabban már előtte is tudtuk, tudták, hogy van rosszabb: az, amikor a szocialisztikus irányzatok összeérnek, amikor a szélsőjobb és a szélsőbal össze- és egymásba csimpaszkodik. Nemcsak akkor, amikor személyi állományukban találkoznak – gondoljunk csak a Molotov–Ribbentrop-paktumra, a szovjet és náci katonák ölelkezésére lengyel városokban, vagy a nyilas keretlegényekből lett ÁVH-s verőemberekre –, hanem amikor politikai céljaikban, ideológiailag is megegyeznek - írja Szánthó Miklós.

Az Alapjogokért Központ igazgatója úgy véli: nem hiába nevezték jobb körökben már a harmincas évektől kezdve Magyarországon a nyilaskeresztes mozgalmat „zöld bolsevizmusnak" (a csalatkozás elkerülése végett: nem környezetvédelemről, hanem a hungarista egyenruha színéről volt szó), és nem hiába írta a '86-os német történészvitát kirobbantó Ernst Nolte A fasizmus korszaka című könyvében, hogy

marxizmus nélkül nincs fasizmus.

Valóban nem lehet tagadni, nemzeti és nemzetközi szocializmusnak közös a gyökere, közösek a vonásai: istentagadás; a polgári status quo ledöntése valamiféle utópisztikus „testvériségben" megvalósuló világ kimérnökösködéséért; birodalmi gondolat; faji vagy osztályalapon szervezett harccal fűszerezett egyenlőségelvűsdi; kollektivista materializmus és végtelenül teleologikus történelemszemlélet – a világ folyása egy adott irányba halad, abba kell hogy haladjon, mégpedig a kijelölt forradalmi élcsapat vezetésével.

Szélsőjobb és szélsőbal újra összeér

Mindezek fényében az sem hiábavaló megállapítás, hogy a konzervativizmusnak valójában nem is a liberális, hanem a radikális az igazi ellentéte (és az már a sors furcsa fintora, hogy mára a liberalizmus is szobor- és boltgyújtogató radikalizmussá vált). És mielőtt azt hinnénk, hogy a történelem nem ismétli önmagát, mielőtt elhinnénk, hogy az valóban mindig valami új és jobb felé halad, elég, ha körbenézünk hazánkban:

az ellenzéki oldalon csak radikális pártok találhatók a Jobbiktól a DK-n át a Momentumig

- írja Szánthó Miklós.

Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ igazgatója Forrás: Polyák Attila

Szélsőjobb és szélsőbal újra összeért, ők alkotják ma „Orbán ellenzékét". Egyféle politikai Transformers ez: az álcák alakváltása, miközben az egyes részegységek valójában mindig is össze voltak kapcsolva, de hosszú évek után mostanra vált igazán láthatóvá az ellenzéki robot a maga teljes valójában. A Jobbik megindulása a baloldal felé persze nem teljesen új keletű jelenség, ahogy baloldali-liberális politikusok

antiszemita vagy nácikat mentegető kiszólásai sem a ma vagy a tegnap szülöttei.

Az Alapjogokért Központ igazgatója emlékeztet: az idősebbek még emlékezhetnek arra, amikor a ma már Gyurcsányékkal és a szocialistákkal együtt menetelő-tüntető párt vezetői az Iráni Forradalmi Gárdát akarták behívni a magyar választások felügyeletére; amikor élő adásban küldték el a köztévé műsorvezetőjét Izraelbe, vagy amikor arról szónokoltak, hogy „Salamonéktól" gárdista nyelvbiztosok előtt letett nyelvvizsgát követelnek. Apropó, gárda. Igen, ez volt az a párt, amely hosszú évtizedek után először hozott létre Magyarországon paramilitáris egységeket, amely utána cigánysorokon masírozott, és amelynek uniformisában ugyanezen párt képviselői tették le a parlamenti esküjüket.

Szánthó Miklós többek között felidézte azt is, hogy nem volt olyan régen az sem, amikor a Jobbik korábbi frakcióvezetője, mai EP-képviselője az Országgyűlésben követelte a zsidó származású képviselők és kormánytagok összeírását.

Hányszor rémisztgettek a „fehérterrorral", hogy a Horthy Miklós újratemetésén megjelenő Antall-kormány tagjai valójában a „bitang úri rend" felélesztésén dolgoznak, hogy a Csurka Istvánnal „összekacsintó" első Orbán-kormány szélsőjobbos puccsot fontolgat. Hányszor és hányszor írták le, kürtölték tele azzal a nemzetközi sajtót (is), hogy a Fidesz majd a Jobbikkal fog kokettálni; hogy valójában a Jobbik politikáját valósítja meg. Hogy hogyan rohantak tüntetni „Én is cigány vagyok!" táblákkal a nyakukban egy „rasszistának" kikiáltott jobboldali újságíró cikke után, vagy hogy hányszor vádolták a jelenlegi kormányt „szélsőséges diktatúraépítéssel" - idézi fel Szánthó Miklós.

És lám-lám, már minimum jó két éve mást sem látunk, csak azt, hogy valóban összejött az „ellenzéki egység", jobbikostul, gyurcsányostul, szabótímeástul.

Egy hihetetlen, de mégis ismert történelmi modul alkalmazásával megvalósult, hogy a korábban zsidózók-cigányozók összefogtak a progresszió antiszemitizmus és rasszizmus ellen küzdő „hőseivel". Hogy visszanyúljunk a történelmi képekhez: kicsit olyan ez, mintha a húszas évek végén Bethlen István ellen összefogtak volna Héjjas Ivánék meg a protonyilas erők az illegális kommunistákkal.

A mai magyarországi szélsőjobb és szélsőbal koalíciókötésének és (az elképzelt) történelmi párhuzamoknak persze van közös képlete: mégpedig az, hogy az erkölcsöt és büszkeséget hírből sem ismerők a

saját maguk által művileg kreált standardokat sem tartják be

– ugyanis egyre elviselhetetlenebbé kezd számukra válni a hatalmon kívüli lét.

Médiájuk partner a mosdatásban

Szánthó Miklós szerint, ami még durvább, hogy a mitizált szakmaiságra mindig oly sokat adó „intellektuális udvartartás" abszolút partner az alakváltó szellemi gimnasztikában. A magát független-objektívnak beállító média ugyanis teljesen természetesnek állítja be, hogy ma már a Jobbik, a DK, az MSZP és a Momentum, meg a nem tudom kicsodák „együtt" alkotják a „rendszer ellenzékét" – és hogy ez milyen jó, és hogy csak így, közös miniszterelnök-jelölttel, közös listával, közös képviselőjelöltekkel dönthető meg ez a csúnya, autoriter rezsim - írja. Az Alapjogokért Központ igazgatója szerint ez maga a hírhedt és sokat emlegetett kettős mérce.