Demeter Szilárd: Miért kellene szabályozni a Facebookot

A legnagyobb közösségi oldal, a Facebook letiltotta egyik posztomat. Már ez is probléma önmagában, mert többszörösen visszaigazolt tapasztalat, hogy a szólásszabadság alapjoga a jobboldalra nem vonatkozik. De ami abszurd a jelenlegi gondolatrendőri intézkedésben, az az, hogy egy olyan posztot tiltott le, amelyben jeleztem, hogy a függetlenobjektív-ellenzéki újságírás csúcsa, a Magyar Narancs névtelen cikkben, hogy is mondjam, homoerotikus vonzalmakat inszinuált Megadja Gábor és énközöttem. Magyarul: lebuziztak, ráadásul azt, hogy a Narancs buzizik, nem is én tettem szóvá először (nem olvasok ilyen médiumokat), hanem Jámbor András, erre figyeltem fel (pontosabban: szóltak, Jámbort sem olvasom), mert vele nagyon nem egy oldalon állunk.

Szóval a Narancs lebuzizott, én megírtam egy képernyőmentés fölé, hogy a Magyar Narancs lebuzizott, a Facebook letiltotta az én posztomat. A Magyar Narancs eredeti cikkének facebookos kisajánlója azóta is ott virít az oldalukon címmel együtt:

Demeter Szilárd, Facebook Forrás: Origo

A letiltásról képernyőmentést készítettem, azt is kitettem a Facebookra, mire

a serény cenzorok 35 percen belül a letiltásról szóló képernyőmentést is letiltották.

(A letiltás letiltásáról készített képernyőmentés már egy órája kint van a falamon, bár valószínűleg mire ez a kis szösszenet megjelenik, már azt is le fogják szedni.)

Demeter Szilárd, Facebook Forrás: Demeter Szilárd

Mindez több okból is problémás, és nem csak a szólásszabadságról szól.

1. Hogy mi sértő, és mi nem egy közösség tagjaira nézvést, azt aligha lehet objektíven az egész világra érvényes módon megállapítani. Példának okáért mi, székelyek a legnagyobb sértésnek vesszük, ha lerománoznak bennünket. Ehhez képest ezerrel megy a románozás különböző oldalakon és kommentfolyamokban mindenfajta gondolatrendőri beavatkozás nélkül. Vagy – ez az egyik kedvencem – amikor meglátogatott a PIM-ben Szörényi Levente és Bródy János, akkor az egyik haladó liberális olyan megjegyzéssel osztotta tovább a képet, mely szerint „mit keres Bródy egy ilyen lény mellett"? Neki szabadott emberi méltóságomat sérteni. Ha mondjuk Megadja Gábor tett volna ki ilyen megjegyzéssel fotót, akkor legkevesebb 30 napra letiltották volna a gondolatrendőrök.
2. A gondolatrendőrség ráadásul még abban is hazudik, hogy „sértő" szavakat iktatna ki az általuk biztosított felületről. Egyszeri kereséssel megtaláltam a nagyjából 600 tagot számláló „Buzi újhullám" nevű FB-közösséget, valószínűleg nem tiltják nekik a szóhasználatot, nagyon helyesen. Vagyis nem a szavak, vagy a jelentésük a mérvadó, hanem az, aki használja.

Demeter Szilárd, Facebook Forrás: Origo

Mindez már túlmutat egy vállalkozás keretein. Ezzel a Facebook politikai terepre lép:

akárcsak Dr. Mengele, megítéli a bevagonírozott embereket, és ránézésre, önkényes döntés következtében egyeseket a gázkamrába küld.

Még mielőtt azzal vádolnának, hogy túldramatizálom a helyzetet: ha egy nagyvállalat gumiszabályokat hoz annak megállapítására, hogy éppen mi minősül gyűlöletbeszédnek, akkor könnyen előfordulhat, hogy ma ugyan a jobboldaliakat vegzálják, de holnap a keresztényeket, holnapután a fehéreket, vagy mindazokat, akik Bach zenéjét értéknek tartják. Teljesen szabad a pálya.

A Facebook és más multik értékrelativizmusa onnan adódik, hogy mivel nagyvállalatok, ezért csak a profit érdekli őket, üzleti érdekeiknek megfelelően alakítják a regulákat. És egyszerű a matek:

a fehér lakosság elöregedőben, fogyatkozunk, a harmadik világban viszont demográfiai robbanás zajlik éppen, az ott felnövők többek között a Facebooknak köszönhetően szinte valós időben hamis képet kapnak a jóléti társadalomról, és érthető módon szeretnék azt az életet élni, amit mi kiépítettünk magunknak.

Lehetőleg minél hamarább.

A Facebook és társai döntéshozói irodáiból nézve teljesen mindegy, hogy a jóléti társadalomnak a gyarmatok kifosztása volt-e az egyik lába (mint egyes nyugati országokban), vagy kemény munkával teremtettük meg magunknak a lehetőséget (Közép-Európában). Hideg üzleti racionalitással vizsgálva a kérdést, egyértelmű:

a következő fizetőképesnek tekinthető nagyobb fogyasztói csoport nem a nyugati kultúrkörből érkezik.

És mivel az ilyen multik nem ötven-százéves távlatokban gondolkodnak, hanem minél hamarább akarnak a pénzü(n)khöz jutni, ezért helyzetbe kell hozniuk azokat, akiknek további termékeket tudnak eladni. Érdemes ilyen szemmel is megnézni, hogy éppen mely „üldözött" csoportok mellett állnak ki.

Az összes álfilantróp nagyvállalati kezdeményezésnek ilyen a belső logikája. Ezt egyébként a saját bőrünkön is tapasztalhattuk:

az ún. „uniós pénzek" jelentős részét nyugati cégek viszik vissza Közép-Kelet-Európából. És még elvárják, hogy meg is köszönjük nekik.

Hogy még az új nemzedék tagjai is értsék: a Facebook úgy viselkedik, mint az a legnagyobb kőolaj-kitermelő vállalat, amely látványosan aggódik a természeti környezetünkért. De hogy mi okoz kárt, vagy mi nem, azt nem a tudósok, hanem a cég vezetése dönti el.