Miért támadják meg a fiatalok a tanáraikat?

Gyerekeink lelki fejlődése volt a téma az M5: Ez itt a kérdés című műsorában október 21-én

Egyre többször fordul elő, hogy egy gyerek annyira agresszíven viselkedik az iskolában, hogy rátámad egy tanárra, de arról is hallani, hogy végez magával, mert öngyilkosságra buzdították a közösségi oldalon. Az M5: Ez itt a kérdés című műsorának október 21-i adásában szakértők igyekeztek felvázolni azokat a társadalmi szituációkat, amelyek hatással vannak gyermekeink lelki fejlődésére, és megoldásokat kerestek a kialakult krízishelyzetekre.

A közmédia kulturális csatornáján hétköznaponként 20 órától parázs vitákat láthatnak a nézők: az Ez itt a kérdésben olyan aktuális kultúrpolitikai, tudománypolitikai és társadalmi témák kerülnek terítékre, amelyek nagy vihart kavarnak a közéletben. Szerda este Pécsi Rita neveléskutatóval, dr. Buda László pszichiáterrel, Helstáb Laura pszichológus és meseterapeutával, valamint dr. Mészáros Gergely gyermekpszichiáterrel beszélgetett Gulyás István a legfiatalabb generációk lelki egészségéről.

Vajon hogyan és miért alakult ki egy ilyen probléma a 21. századra? - tette fel a kérdést a műsorvezető. Pécsi Rita szerint ennek összetett oka van.

Család, család, család. A család megingása, összeroppanása. Nagyon erőteljesnek látom azt az iskolai környezetet, amelyik nem képes, vagy sok esetben talán nem is akarja a törődő nevelést folytatni. Ha nincsenek meg a kapcsolódási lehetőségek, a ventillálásnak a lehetőségei, a mély kötődések kialakításának a lehetőségei, az információk feldolgozásának a mélysége, akkor az iskolának valamilyen értelemben helyt kellene állnia, de ez sincs a helyén"

- mondta, majd hozzátette, hogy egyrészt rendkívül telítettek az intézmények, másrészt nagyon erőteljesen, több mint 90 százalékban az IQ fejlődésére koncentrálnak az iskolákban.

Ő abban látja a probléma gyökerét, hogy már az óvodában is a jövőbeli iskolai feladatsorokra készítik fel a kicsiket, tehát sehol sem az érzelmi intelligenciára koncentrálnak.

Ez agressziót, idült szorongásokat, depressziót eredményez. Erre nagymértékben rájátszik a digitális világgal való szoros, napi több órányi kapcsolódás, ami sem az idegrendszernek, sem a kötődésképesség kialakulásának nem kedvez"

- vetette fel. Erre Helstáb Laura úgy reagált, hogy valóban olyan tempóban érik az információk a legkisebbeket, annyi mindent kell feldolgozniuk, hogy „nagy zavar van a gyerekek fejében", miközben a saját identitásukat kellene megtalálniuk.

Gyerekeink lelki fejlődése volt a téma az M5: Ez itt a kérdés című műsorában október 21-én Forrás: MTVA

Aztán arról beszélt, hogy ma még a felnőttek is nehezen tudják megállapítani, mi az értékes, mit adjanak át a kicsiknek. Pécsi Rita úgy látja, ha keressük, akkor megtaláljuk az értékeket, bár szerinte abban igaza van Helstáb Laurának, hogy nem biztos, hogy meg merjük mondani. Buda László arról beszélt, hogy a mai felnőtt generációval sincs minden rendben. Szerinte azt, hogy mentálisan egészségesek vagyunk-e vagy sem, sokféle nézőpontból lehet vitatni, de azt már nem, hogy a generációk között állandóan jelen van egy értetlenség, szorongás.

Az idősebbek pedig mindig hajlamosabbak voltak aggódni a fiatalabbakért.

Ekkor a műsorba meghívott gyermekpszichiáter elárulta, hogy sok olyan helyzettel találkozott már, amelyben szülők és kamaszok nehezen tudnak egymáshoz kapcsolódni, ami szerinte univerzális jelenség, és a történelemben ez mindig így volt. Aztán arról beszélt, hogy a lázadás a serdülőkor természetes velejárója, amit mindig valamivel szemben határozunk meg. Ez pedig először a szüleink értékrendjét jelenti. Azzal egyetértett, hogy

sokféle hatás ér minket és nehéz ebben a világban fogódzókat találni,

akkor pedig különösen, ha még egy kamasszal is meg kell találni a hangot. Aztán szóba került, hogy a szülői tekintély attól lesz hiteles, ha kapcsolódik a gyerekhez, és a felnőtt még azt is elbírja, amikor az, akit szeret, lázad ellene.

Ezután szóba került a minőségi, együtt töltött idő hiánya, majd arra keresték a választ, hogy mit lehet tenni ez ellen. Az ellen, hogy nincs ideje a szülőknek a gyerekekre és a gyerekeknek sem a szüleikre. Pécsi Rita szerint át kellene gondolnunk, hogy a napirendünkben mindenre szükség van-e vagy sem, és néha fel kell áldoznunk valamit a családért. Abban mindenki egyetértett,

hogy időre lenne szükségünk, de abból van a legkevesebb abban az információdömpingben,

amiben ma élünk. Mészáros Gergely úgy látja, a kamaszoknak, akik ebbe nőttek bele, ez természetes, ugyanakkor lehet ezt normális keretek között kezelni, ha azokkal, akikkel az online térben kommunikálnak a gyerekek, offline kapcsolatuk is van. Kiemelte, hogy a digitális világnak vannak előnyei is.

Ezután arról beszélgettek, hogy a kamaszok 60 százalékát éri zaklatás, amit Gulyás István vérfagyasztónak nevezett, amivel Mészáros Gergely is egyetértett.

A szakember szerint sokkal könnyebb online bántani valakit,

mert személyesen könnyebben bekapcsol az ember empátiája, ha a saját szemével látja, hogy az áldozata szenved. De vajon hogyan lehet észrevenni, hogy depressziós a gyerek? – kérdezte Gulyás István, amire Buda László úgy reagált, hogy ez egy szakmai kategória, és vannak jelei, amelyeket lehet látni.

Majd szóba hozta, hogy az egész helyzet azért vérfagyasztó, mert mára az internetes zaklatás „állapottá vált", amellett, hogy közben megváltoztak a viselkedési normáink.

Példaként arról beszélt, hogy az idősebb generációk tagjai még az utcán bandáztak, a mai fiatalok csetben kommunikálnak. Pécsi Rita ehhez hozzátette, hogy a közösség nagysága is számít, mert régen kisebb csapatokban nőttek fel a gyerekek. Egy bandában öt ember volt, és nem ötezer, ma viszont „tömeg ömlik a gyerekre", úgyhogy szerinte ma különösen fontos a nevelésük.

Aztán szóba került, hogy a közösségi oldalakon a kommentelés kultúrája sem alakult ki, a névtelenség pedig gátlástalanságba torkollik.

Mészáros Gergely kimondta, hogy nincs vitakultúránk. Egyesek, ha nem értenek egyet valakivel, rögtön a másik embert minősítik. Ezt látják a fiatalok is, azt gondolják, így kell, ez a helyes, és ebben a felnőtteket felelősség terheli. Végül szóba került, hogy a depresszió, vagy az ingerlékenység elvezetheti a gyerekeket arra, hogy rátámadjanak egy felnőttre, például egy tanárra. Buda László szerint

a rohanó világunkban is meg kell oldanunk, hogy figyeljünk a gyerekeinkre,

nem diagnosztizálni kell őket, csak észrevenni, ha feszültek, vagy valami nincs velük rendben.