Emmanuel Macron francia köztársasági elnök – megkésve bár – de a hivatali ideje alatt elkövetett 35, túlnyomó többségében muszlim kötődésű terrortámadás kapcsán – tőle szokatlan módon – az utóbbi hetekben határozott kritikát fogalmazott meg az iszlámmal szemben, sürgetve a laicitás gondolatának meghonosítását a franciaországi muszlimok körében, a köztársasági eszme több mint két évszázados hagyományainak megfelelően.
Oktatási minisztere, Jean-Michel Blanquer ennél keményebben fogalmazott, és
nyíltan elítélte azon baloldali tanárokat, kutatókat, akik kiállnak az iszlamizmus mellett, iszlamo-baloldaliaknak minősítve őket.
Emellett az egyébként Macron liberális pártjában (La République En Marche!) tevékenykedő politikus kötelezné a franciaországi tanárokat arra, hogy az egyház és az állam szétválasztását hirdető, köztársasági értékek mentén oktassanak, amelyek szintén nem új keletűek, hiszen a francia politikában erre az 1789-es forradalom óta komoly törekvések vannak,
1905-ben pedig hivatalosan is kimondták az egyház és az állam radikális szétválasztását, azóta tehát a Francia Köztársaság egy laikus, szekuláris állam.
A téma kapcsán kvázi konszenzus alakult ki Franciaországban, bár az utóbbi években a laikus, szekuláris berendezkedést a muszlim és a muszlimokat támogató baloldali politikusok elkezdték támadni. Ebben a tekintetben
az iszlamo-baloldali tábor kettős mércét gyakorol, hiszen azzal egyetért, hogy a katolikus egyházat már több mint 100 éve kizárták a közéletből és a belpolitikából, azzal viszont nem, hogy ez az iszlámra is vonatkozik.
Ennek az oka végtelenül egyszerű:
a baloldalnak szüksége van az egyre gyarapodó muszlim közösség szavazataira, hiszen a franciák (függetlenül attól, hogy keresztények, ateisták vagy agnosztikusok) elfordulnak tőlük.
Jean-Michel Blanquer oktatási miniszter utasítása ellen nyílt levélben tiltakoznak francia baloldali, muszlim és muszlimokat támogató tanárok, kutatók, politikusok, médiaszemélyiségek, újabban külföldiek is. Ezt a nyílt levelet írta alá Karácsony Gergely főpolgármester párttársa, a párbeszédes Erőss Gábor, aki Józsefváros egyik alpolgármestere.
A magyar adófizetők pénzéből fizetett politikus az LMP-közeli Azonnalinak nyilatkozva fejtette ki, hogy
miért állt ki az iszlamo-baloldal mellett.
Erőss álláspontja a következő: a Francia Köztársaság értékei melletti kiállás „egy kisebbség pellengérre állítása, bűnbakképzés, s ennek örvén a demokrácia leépítése".
A kisebbség alatt természetesen a muszlimoknak azon részét érti, akik nem hajlandóak elfogadni a francia republikánus értékeket, sőt még ki is áll az integrálódni nem akarok mellett.
Szerinte most nem arról van szó, mint 1905-ban, amikor a „nagyhatalmú katolikus klérus világi hatalmát visszanyesték", hanem „egy kisebbség elleni uszításról". Magyarán:
Karácsony párttársának véleménye alapján helyes a katolikusok kirekesztése a közéletből, de ha muszlimokról van szó, akkor már nem.
Azaz: a katolicizmusnak nincs helye Franciaországban, de az iszlámnak, igen, mert az egy „kisebbség".
Erőss Gábor okfejtése alapján
az iszlám kritizálása és a laikus oktatási modell „píszi rasszizmus", hiszen egy kisebbség elleni lépésként értelmezhető a dolog.
Tehát a szociológus végzettségű baloldali politikus azt állítja, hogy egy vallás kritizálása már önmagában „rasszizmus", attól, hogy az adott felekezet hívei (egyelőre) számbeli kisebbségben vannak.
Ha meg többségben vannak, akkor az nem rasszizmus?
– vetődik fel a költői kérdés.
Erőss Gábor értelmezése alapján még a világnézeti semlegesség is elnyomást jelent, ha muszlimokról van szó. Ha meg keresztényekről, akkor nyilván nem...
Majd
amerikai terminusokat importálva „rendszerszintű rasszizmusról" beszélt, amely szerinte intézményesített jellegű, és összefügg a marxizmus által emlegetett „kizsákmányolással és osztályegyenlőtlenséggel",
bármi is jelentsenek ezek XXI. századi francia kontextusban.
Karácsony párttársánál tehát összeért a marxizmus az iszlamizmussal, ennek tükrében megmosolyogtató, hogy éppen ő tiltakozik az iszlamo-baloldal fogalma ellen,
hiszen ennek Erőss Gábor az egyik képviselője.
Szerinte a szabadság az „identitásválasztás szabadsága is", tehát semmi kivetnivalót nem talál abban, ha a franciaországi muszlimok nem akarnak integrálódni a francia társadalomba, helyette a saját, partikuláris iszlám identitásukat élik meg.
Erőss ezt követően arról értekezik, hogy
nem a muszlim szeparatizmus jelent problémát Franciaországban, hanem a korzikai, a breton, sőt (az egyébként nem létező) katolikus!
Azt sérelmezi, hogy Korzikán függetlenségpárti, nyíltan szeparatista szenátort választottak, Bretagne-ban pedig breton nyelvet (is) tanítanak már az állami iskolákban, ráadásul működnek magániskoláknak nevezett, de szerinte valójában jórészt katolikus iskolák, amelyek állami finanszírozásban (is) részesülnek.
Az már önmagában nonszensz, hogy egy szociológus végzettségű politikus összemossa az őshonos breton gyerekek anyanyelvi oktatáshoz való jogát a néhány évtizede, vagy néhány éve érkezett muszlimok (vallási) oktatási kiváltságaival.
Erőss Gábor abban semmi kivetnivalót nem lát, hogy muszlim iskolák ezreiben hagyják figyelmen kívül a francia oktatási alapelveket, sok helyen szélsőséges imámok „oktatnak", akik terrortámadások végrehajtására bíztatják a diákjaikat.
Az ilyen iskolák többségét átláthatatlanul működű szaúdi, török, marokkói, algériai, hivatalosan civil, valójában kormányközeli iszlamista szervezetek finanszírozzák.
Erről nem beszél, csupán azt sérelmezi, hogy vannak magániskolák, amelyek egy része katolikus elvek mentén működik, részben francia – tehát semmiképp sem külföldi – állami pénzekből.
Azt sem említi meg, hogy nem katolikus iskolákban képeznek ki terroristákat, hanem muszlimokban.
A magyar baloldali politikus végezetül nyíltan kimondja, hogy a baloldal ne féljen felkarolni az elnyomott kisebbségeket - ezen, persze, az iszlamista muszlimokat érti.