Vélhetően ő volt a legjelentősebb konzervatív filozófus Edmund Burke óta –mondta Douglas Murray a Mandiner beszámolója szerint. A brit konzervatív közíró-újságíró szerint Scruton nehéz helyzetben volt:
a konzervativizmust a filozófia eszközrendszerével kellett leírnia, és ezen az úton nem sokan jártak előtte,
ráadásul akkoriban a konzervativizmus nem a legnépszerűbb eszmerendszer volt, merev dogmaként tartották számon. A konzervatív filozófiai munkásság elkezdése személyes bátorság volt néhány évtizeddel ezelőtt.
Hajlamos volt kisebbíteni saját érdemeit, de látni kell, hogy hatalmas feladatot tűzött ki maga elé, és győztesen került ki belüle, megcsinálta – vélekedett a Danube Institute vendégkutatója.
Írásai meghatározták a kor konzervatív gondolkodását, John O'Sullivan szerint azonban Scruton gondolatai közvetett módon hatottak a politikára, a kortárs politikusokra. A Danube Institute elnöke úgy vélte,
Scruton népszerűsége egyáltalán nem véletlen a konzervatív, de még a klasszikus liberális körökben sem.
A politikáról nem az aktuálpolitikai érdekek szintjén, hanem azoktól függetlenül írt, egyfajta „iskola" épült ki körülötte, követői pedig gondolkodó, kritikai attitűddel bíró értelmiségiek lettek – és ő éppen ezt akarta látni, hogy egy ilyen réteg jöjjön létre.
Nem az volt a célja, hogy a követői politikai vitairatokat írjanak, vagy listákat arról, hogy ha ebben a hat pontban hiszel, akkor konzervatív vagy, hanem hogyha valaki regényíró, akkor írjon egy jó regényt, ha forgatókönyvíró, akkor meg egy jó forgatókönyvet, ha pedig zeneszerző, akkor egy jó zeneművet. Ha ezek az alkotások valamilyen konzervatív karakterrel bírnak, akkor vélhetően valamilyen konzervatív hatást fognak gyakorolni a világra.
Konzervatív hatást akart gyakorolni a világra
– magyarázta Scruton motivációit a brit politikai szekértő.