A PIM főigazgatója azt állítja:
magyar író az, aki magyarul ír magyar olvasónak, és azt akarja, hogy száz év múlva is magyarok olvassák.
Elmondja, hogy az utóbbi száz évet azért tette hozzá, mert saját tapasztalatai alapján, sok asszimilálódott magyarral találkozott, főképp Erdélyben: „Nézzük Jánost. Jánosnak még volt magyar identitása, de gyermekeit már románnak nevelte – merthogy úgy jobban érvényesül a kölyök, gondolta már hivatalosan Ioanként –, unokái egy szót sem tudnak magyarul. Két emberöltő alatt a magyar nemzeti kultúra elveszítette őket" - magyarázta Demeter Szilárd.
Majd közli, hogy évek óta figyeli egyes magyar írók külföldi nyilatkozatait, akik alapvetően ugyanazt mondják: „Figyeljetek már fel rám. Nézzétek, milyen jókat mondok, a ti fületeknek tetszőt. Vegyetek be a bandátokba. Közétek akarok tartozni. Lécci, lécci, naaa..."
Szerinte ezek az írók ezt állítják, amikor „diktatúráznak, amikor magyar állami pénzzel kistafírungozva külföldön aggódnak az emberi jogokért, a jogállamiságért, a szabad sajtóért. És ezt mondják, amikor meghálálják a külföldi ösztöndíjakat, díjakat, vagy amikor a párszáz, jó esetben párezer példányban elfogyó idegen nyelvű könyveik bemutatóján franciábbnak akarnak látszani a franciáknál, németebbnek a németeknél, angolabbnak az angoloknál."
Demeter Szilárd véleménye alapján,
ők bármi mások akarnak lenni, csak nem magyarok.
Szerinte nekik magyar írónak lenni snassz. „Nem versenyelőnyt, hanem hátrányt látnak ebben, ők a kádári kisember értelmiségi verziói, akik meg vannak győződve arról, hogy ha pár száz kilométerrel arrébb születnek, akkor világhírűek lennének, ezért anyanyelvük és a magyar kultúra nekik nem lehetőség, hanem börtön" - fűzte hozzá.
A PIM főigazgatója kiemeli, hogy
vannak olyanok köztük, akiknek sikerült megkapaszkodniuk, a futottak még kategóriában számon tartják őket nyugati elvtársaik.
Véleménye alapján, a legtöbben közülük kelet-európai liberálisként vannak beskatulyázva, akik nyugaton csak a származásuk miatt fontosak. Demeter ezt megérti, hiszen nekik más versenyelőnyük nincs, mivel
a világról tulajdonképpen nem gondolnak semmit.
Szerinte éppen ezekért a dolgokért kár rájuk közpénzt költeni, mert
ez egy meg nem térülő befektetés lenne a magyar kultúra szempontjából.
A PIM főigazgatója hangsúlyozza, hogy
inkább azokat az írókat érdemes támogatni, akik magyarhírűek akarnak lenni – és amennyiben világhírűekké válnak, akkor is büszke magyarok maradnak.
A végén emlékeztet rá, hogy a kozmopolita versus magyar író vitája nem új, majd ennek kapcsán idézi Arany Jánosnak az 1877-ben írt, Kozmopolita kötészet című művét.
A témához kapcsolódóan – kiegészítésként - Demeter Szilárd a Látószög nevű blogon részletezte álláspontját, A haladók tízparancsolata cím alatt, szatirikus megfogalmazásban: