Soros-szervezetek műve a World Justice Project jogállamiság-jelentése

Vágólapra másolva!

Módszertani hiányosságok és ideológiai befolyásoltság: ilyen közelről a magyar demokrácia helyzetéről lesújtó véleményt megfogalmazó World Justice Project-jelentés – írja részletes tényfeltáró cikkében a Mandiner.

Origo

Vágólapra másolva!

Soros György World Justice Project mandiner fake news

Leminősítette Magyarországot 2020-as, a demokráciát és az emberi jogok helyzetét értékelő nemzetközi rangsorában (Rule of Law Index) a World Justice Project nevű szervezet.

Idei anyaguk szerint hazánk két helyet rontva a 60. helyre esett vissza a 128 országot felsorakoztató rangsorban.

A WJP még március 11-én hozta nyilvánosságra a jelentést, és akkor különösebb publicitást nem kapott, Varga Judit igazságügyi miniszter reagált rá, felhívva a figyelmet az ilyen jogállamiság-rangsorok igencsak furcsa mivoltára, de semmi több.

Viszont pár napja – éppen a járványveszélyhelyzet kellős közepén – „megtalálta" azt a 444 magát tudományosnak nevező aloldala, a Qubit,

majd a téma futótűzként terjedt olyan címekkel, mint hogy „Megint lesújtó értékelést kapott a magyar jogállamiság", vagy hogy „Egyre csak romlik a magyar jogállamiság helyzete". (Emlékeztetőül: a Qubit állította hamisan azt, hogy április 3-ra Magyarországon elfogynak a lélegeztetőgépek.)

A World Justice Project

A magyar köztudatban valószínűleg kevésbé van jelen a World Justice Project (WJP), pedig a széles kapcsolatrendszerrel rendelkező szervezet 2006 óta foglalkozik a saját jogállamiság-koncepciójának globális terjesztésével.

A szervezet World Justice Forum néven évente nagyszabású konferenciát rendez, és rendszeres jelentéseket ad ki a jogállamiság, a demokrácia és az emberi jogok helyzetéről a világban (Rule of Law Index).

A World Justice Projectet a szervezet elnök-vezérigazgatója, William H. Neukom amerikai milliárdos ügyvéd, a Microsoft jogtanácsosa,

az Amerikai Ügyvédi Kamara egykori elnöke alapította 2006-ban.

William H. Neukom számos más ismert üzletemberhez (Bill Gates, Soros György) hasonlóan csak „hivatalos" karrierjének csúcsát követően kezdett jótékonysági tevékenységbe, többek közt felsőoktatási intézmények támogatásába. A WJP-t azonban nemcsak saját családi alapítványa finanszírozza, hanem például a Bill & Melinda Gates Foundation, a Microsoft, ügyvédi kamarák és vezető nemzetközi ügyvédi irodák – és sokan mások.

A függetlenség álcája: a WJP és a Nyílt Társadalom Alapítványok

A WJP stratégiai partnere a Human Rights First, a Human Rights Watch és az Avocats Sans Frontières (Ügyvédek Határok Nélkül) nevű szervezetek is, melyek mind erős finanszírozási szálakkal kötődnek a Soros-féle Nyílt Társadalom Alapítványokhoz (OSF).

Fő céljaik – multikulturalizmus erősítése, migráció legalizálása, homoszexuálisok jogai, abortuszpártiság – pedig mind egybe is vágnak a Karl Popper által kidolgozott és Soros György által képviselt nyílt társadalom eszmerendszerével.

A WJP éves nagy rendezvényét rendszeresen támogatja is az OSF egyik kezdeményezése, a Open Society Justice Initiative.

„Természetesen nem az a probléma ezekkel a szervezetekkel, hogy dolgoznak, vagy ezekkel a rangsorokkal, hogy nyilvánosságra hozzák őket, hanem az, hogy működtetőik és kidolgozóik azt igyekeznek elhitetni a nagyközönséggel, hogy ők »függetlenek«, »objektívek«, »politikailag semlegesen« dolgoznak, tehát jelentéseik megbízhatóak: ami így egész egyszerűen nem igaz" – mondta a Mandinernek Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ igazgatója a WJP tevékenységéről.

A szakmaiság álcája: módszertani problémák

Abban, hogy a WJP és a hozzájuk hasonló szervezetek „termékeinek" objektivitása, megbízhatósága nemcsak a politikai függetlenség hiánya, hanem módszertani hiányosságok miatt is erősen kérdéses.

A probléma a szervezet által használt, jól csengő kifejezésekkel az, hogy

az általuk takart fogalmak igen nehezen megfoghatók, nincs egzakt meghatározásuk, így számszerű, tudományos mérésük gyakorlatilag lehetetlen.

Elég eltérőek a nézetek például a tekintetben hogy mit értünk „igazság" vagy „fejlődés" alatt.

Érdekes és kissé ellentmondásos módon ezt a külön a WJP indexéhez készült, „A jogállamiság mérése" (Juan C. Botero-Alejandro Ponce: Measuring the Rule of Law) c. útmutató is elismeri. Nyitó fejezetének már a legelején leszögezik a szerzők, hogy

a jogállamiság-fogalomnak „nincs nemzetközileg elfogadott definíciója",

nyilván legfőképpen a mélyen gyökerező kulturális különbségek miatt.

Ennek ellenére mégis megalkottak egy jogállamiság-fogalmat a WJP számára, melynek alapja – kicsit hasonlatosan ahhoz, ahogy Soros György a „nyílt társadalom" teoretikusa – egy, William Neukom által adott 2007-es meghatározás.

Ugyanakkor '16-ban Neukom viszont úgy nyilatkozott, hogy a WJP által használt jogállamiság-definíciót „nemzetközileg elfogadott mércékből alkották meg".

Magyarul egy önmagába forduló magyarázatról van szó: a WJP egyik kiemelt terminus technicusát a WJP maga alkotta meg, és azt mondja rá, hogy az a „nemzetközi standard".

Ráadásul bár például fenti szerzők is aláhúzzák, hogy a fogalom kapcsán óriási lokális eltérések lehetnek, ennek ellenére a WJP jelentései „a jogállamiság négy univerzális alapelvéről" beszélnek, mint az „elszámoltathatóság", az „igazságos törvények", a „nyílt kormányzat" és a „hozzáférhető, pártatlan vitarendezés".

A négy alapelv kibontásához fel is vázoltak egy kilenc „faktorból" álló indikátorhalmazt, lényegében ezek alapján „mérik" a különböző országokban a jogállamiságot, ezekből áll össze az „index".

Szó sincs objektivitásról

„Ez már rég nem a hatalommegosztás klasszikus elvéről szól, arról, hogy az egyes hatalmi ágak, a kormányzat, a törvényhozás és az igazságszolgáltatás kölcsönösen ellenőrzik egymást, hanem arról, hogy a demokratikus választások alapján létrejött politikai aktoroknak egyoldalúan alá kell vetniük magukat nem választott szervek, nemzetközi testületek hatalmának. Ráadásul mindezt úgy, hogy a hivatkozott alap – mint jogállamiság, demokrácia – meghatározásának jogát utóbbiak a maguk számára tartják fenn" – teszi mindehhez hozzá Szánthó Miklós, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy például

a WJP által „jogállamisági kritériumként" beazonosított kategóriáknak, mint amilyen az emberi jogok, alapkövetelménye például a „genderidentitás" tiszteletben tartása.

Az Alapjogokért Központ igazgatója szerint ezért a Magyarországon is számon kért fogalmak nem tárgyilagosak: „nem is lehetnek azok, hiszen értékvitákról, világnézeti kérdésekről van szó, ezért blődség és megtévesztés ezeket a fogalmakat egyetemlegesen elfogadott, semleges standardokként beállítani".

Ráadásul az ilyen jelentések, indexek túltengése antidemokratikus tendenciákat erősít: abba az irányba tolják el az értelmezéseket, hogy a politikai legitimitás alapja nem is annyira a választói felhatalmazás, hanem

sokkal inkább az, hogy a kormányzati-parlamenti döntéshozatal megfelel-e az ilyen „mércéknek".

Nem reprezentatív kutatások

A fent említett négy alapelvet és kilenc kategóriát – mely utóbbinak része egy „informális igazságosságnak" hívott, definiálhatatlan indikátor is – a WJP úgy „méri", hogy (elvileg) valamennyi vizsgált országban végeztet közvélemény-kutatásokat (General Population Poll, GPP), valamint mindenhol konzultál jogászokkal, szakértőkkel, akadémikusokkal (Qualified Respondents' Questionnaires, QRQs).

Az egyes országokban végzett „méréseket" aggregálják, és nagyjából egyenlő arányban veszik figyelembe a köz-, illetve szakértői véleményeket.

Azonban amint az a módszertan apróbetűs részéből kiderül,

az „egyes országokban végzett közvélemény-kutatás" mögött valójában az adott ország három legnépesebb városában történő adatfelvétel áll.

Ráadásul a mostani, 2020-ban nyilvánosságra hozott, tehát 2019-es „eseményekről" szóló „világjelentés" csak 10 ország esetében támaszkodik 2019-es közvélemény-kutatásra, az összes többi esetben 2011-2018 közötti adatokat vesz figyelembe.

Magyarország esetében például egy 2017-ben (!) Budapesten, Debrecenben és Szegeden az (egykori Szonda) Ipsos által végzett 1000 fős mérésről van szó, mely természetesen így egyrészt országosan nem reprezentatív,

tehát statisztikai relevanciával nem mond semmit arról, hogy az egész ország lakosságának mi a véleménye a magyar jogállamiságról, másfelől lejárt szavatosságú, mert az adatfelvétel óta minimum eltelt több mint két év.

Szakmai indoklás vagy vélemények?

A „szakértői vélemények" módszertani háttere is komoly kérdéseket vet fel. A területenként 14-43 pontot tartalmazó és 15-35 perc alatt kitölthető kérdéssorokban olyan felvetések szerepelnek, mint például „az Ön országában a végrehajtó hatalom fő képviselőit az alkotmányban lefektetett szabályok alapján választották meg" vagy hogy „mennyire valószínű Ön szerint, hogy országában egy migráns/homoszexuális fogvatartott/áldozat a (büntető)eljárás során hátrányt szenved?" – és ezekre az illető „szakértőnek" egy ötfokozatú, a „nagyon valószínűtől" a „nem tudom" kategóriákig terjedő skálán kell ikszelnie.

Jakab András, az MTA Jogtudományi Intézetének korábbi vezetője is azt írta még pár éve,

a nyilvánvaló nehézség abból adódik, hogy közvetlen módon nem megfigyelhető jelenségeket (pl. a jogállamiságot) szeretnénk mérni.

Jakab szerint „a szakértői vélemények legfontosabb problémája egyrészt a szakértők kiválasztása, másrészt a szakértők által adott vélemények szubjektivitása".

Szubjektív „szakértők"

Jakab András utóbbiakkal egyébként érzékeny pontra tapint rá – ugyanakkor ő is már kezdetek óta részt vesz a Magyarországra vonatkozó értékelések elkészítésében. Már idézett írásában is „nemzetközileg bevettként" emlegeti a WJP Rule of Law Indexét, mely szerinte „módszertanilag a legkidolgozottabb".

Tény: nemcsak maga a szervezet, de jelentésének elkészítői is erősen kötődnek a nyílt társadalom eszmerendszeréhez.

A Magyarországról szóló jelentés tíz, névvel feltüntetett szakértője közül többen is egyértelműen kötődnek a nyílt társadalom eszmerendszerét képviselő szervezetekhez:

hárman a Magyar Helsinki Bizottság tagjai (G. Szabó Dániel, Fazekas Tamás és Tóth Balázs), de ott van a listán a kormányellenes tüntetések felszólalója, Lőrincz Viktor Olivér (MTA) is. Az előbb említett Jakab András is szerepel a források között.

Az ő munkásságuk is hozzájárul ahhoz, hogy Magyarországról az az információ jut el ma sokakhoz, hogy itt Egyiptommal, Venezuelával, Kambodzsával, a Fülöp-szigetekkel, Kamerunnal vagy Bosznia-Hercegovinával hasonló mértékben omlik össze a jogállam.

„Ördögi praktika" – a politikai következmények veszélye

Számtalan olyan jelentéssel találkozni, mint a WJP-é, elég csak a különféle sajtószabadság-, vagy emberi jogi rangsorokra gondolni: az Amnesty éppen a minap adta ki éves európai jelentését.

Ezek között van, ami a fent bemutatott anyaghoz hasonló »társadalmi mérnökösködés« számszerűsített módszertanával készül, van, amelyik az adott szervezet egyes országokra vonatkozó írásos beszámolóját tartalmazza. Azonban abból kiindulva, amit az ilyen dokumentumok Magyarországra vonatkozóan leírnak, megbízhatóságuk erősen kétségbe vonható

– mondja Szánthó Miklós.

Az Alapjogokért Központ igazgatója szerint nehezen eldönthető kérdés, hogy kell-e vagy sem foglalkozni ezekkel a dokumentumokkal.

Valóban úgy tűnik, hogy ez így működik, hiszen rendszeres érvelési alap egyes NGO-knál, a mainstreaim sajtónál, de nemzetközi vagy EU-s szervezeteknél is, hogy egy adott kritikájuk azért „érvényes", mert azt már leírta a Freedom House/Amnesty International/Velencei Bizottság vagy az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága is.

Ez így volt az írás legelején már említett Sargentini-jelentésnél is, amely

„saját gondolatot" csak a legvégén tartalmaz, nagyobb része a más szervezetek jelentéseinek idézeteiből áll.

Sargentini és az EP többsége ezáltal tüntette fel saját következtetéseit megbízhatónak: és az eredmény a jogállamisági eljárás elindítása volt.

A teljes tényfeltáró jellegű elemzés itt olvasható el.