2014. május 27-én, kedden eltűnt egy nő. Judit aznap este, pontosan 20 óra 4 perckor lépett ki abból az egészségügyi központból, amelynek földszintjén egy rendelőt bérelt. Beütötte a rendelő riasztójának a kódját, aztán soha többé nem látták.
Először eltűnési ügyben indított eljárást a rendőrség. Három nappal később pedig az előzmények ismeretében már a Győr-Moson-Sopron Megyei Rendőr-főkapitányság bűnügyi osztálya is bekapcsolódott az ügybe
– kezdte Vidákovich Gábor, aki éveken át dolgozott az ügyön nyomozóként a ma már a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Irodánál szolgáló Lóth Andrással együtt. A két rendőr egymás szavait kiegészítve idézte fel, hogyan vált egyértelművé számukra, hogy csakis a férje ölhette meg Juditot.
Harmonikus, felhőtlen kapcsolatként kezdődött N. János és fiatal feleségének házassága. Judit mindössze 20 éves volt, amikor e-mailben közölte az édesanyjával, hogy eljegyezte János, és összeházasodnak. Az esküvő után megszülettek a gyerekek. Először egy lány, majd öt évvel később egy fiú is. Egészen 2011-ig tartott a problémamentes időszak, ezután kezdett megromlani köztük a viszony. János szinte csak a munkájának élt, emellett viszont
betegesen féltékeny volt. Állandóan kémkedett a felesége után.
Egy napon a nő munkahelyénél az ablakon keresztül leskelődött, és meglátta, hogy a gyógymasszőrként dolgozó asszony két egymás melletti matracon fekszik egy férfival, beszélgettek. Bár ruhában voltak, de N. János
biztos volt benne, hogy a felesége megcsalja őt.
Később 10 éves fiuk előtt számonkérte a nőt, miközben a haját tépte és ütötte-verte.
Judit elköltözött és beadta a válópert, majd feljelentést tett a rendőrségen. Később több barátnőjének, és a szüleinek is azt mondta, hogy ha férjével maradt volna, már nem élne.
A két rendőr elárulta, hogy a nő eltűnése utáni első hetekben férje
egymást követően két különböző alibiről beszélt a rendőröknek, aztán előállt egy harmadik verzióval is.
Pénteken Lóth Andrásnak még azt mondta, hogy egy férjes asszonnyal volt, hétfőn Vidákovich Gábornak már azt, hogy a felesége eltűnésekor egy kamionos haverjával találkozott üzleti okokból. Feketeárut vett, és amit nem akar részletezni a vallomásban. A rendőr hiába győzködte, hogy egy ember eltűnése mindennél nagyobb dolog, és ha nem tesz vallomást, ő marad az első számú gyanúsított, a férfi semmit sem árult el.
"Közben feltűnt nekünk, hogy friss sérülések voltak a testén.
A kisujja eltört, a lábán horzsolásokat láttunk. Az első perctől kezdve azt gondoltuk, hogy ezeket a sérüléseket akkor szerezhette, amikor végzett a feleségével
- mondta Lóth András.
"Nem egy magatehetetlen emberről beszélünk, hanem egy életerős, egészséges nőről, aki nyilván harcolt az életéért. N. János azt mondta, hogy csirkét pucolt és elesett. De tanú nem volt rá, és meg sem tudta mutatni, hogy hol és hogyan történt mindez. Mi az első perctől kezdve arra gondoltunk, hogy
a rendelőnél, szemtől szemben támadta meg Juditot a férfi. Feltehetőleg megfojtotta, a nő pedig próbálta lefejteni nyakáról az ujjait, és közben rugdalta a lábát, csak ez lehet a magyarázata a férfi sérüléseinek
- tette hozzá kollégája.
A rendőrök megyei kollégáikkal együtt tanúk keresésébe kezdtek. Találtak egy orvost, aki 20 óra 30 előtt valamiért visszament a rendelőbe, ami ugyanabban az épületben volt, ahol Judit munkahelye.
Látta, hogy egy ezüstszínű kocsi pont a nő autójának útjába parkolt le az udvarban.
De miután sietett, nem figyelte meg jobban a kocsit. A rendőrök szerint Judit már akkor halott lehetett.
A nő rokonai azt mondták a rendőröknek, hogy a házaspár gyerekeit ideiglenesen N. Jánosnál helyezték el. Az anyjuk viszont annyira szenvedett a gyerekei nélkül, hogy bejelentette a férfinak, a lehető leghamarabb vissza fog költözni a házba. N. János ezt egyáltalán nem akarta.
"A férfi egy jogászt is megkeresett azzal, hogy mit tehet ebben a helyzetben. Közölték vele, hogy semmit, mert a ház fele Judit nevén van.
Erre ő azonnal kijelentette, hogy ő ezt nem fogja megengedni. Abba a házba biztos, hogy Judit nem fog visszamenni
- folytatta Lóth András.
Eközben sorsdöntő fordulat következett a nyomozásban. A mosonmagyaróvári rendőrök rengeteget dolgoztak az ügyön, így az egyik kollégánál jelentkezett egy férfi, aki elmondta, hogy
látta N. Jánost csütörtök dél körül a darnózseli réten egy zsákból valamit kiszórni.
"Június 5-én Károlyi Zoltán alezredessel, az akkori bűnügyi osztályvezetővel mentünk ki többen a helyszínre. Ő vett észre egy barna foltot a füvön. Olyan volt, mintha a gépből kifolyt volna az olaj. Én először nem hittem, hogy emberi maradványokat találtunk. Aztán néztük, néztük, olyan volt, mintha égett töpörtyű lett volna a fűben.
"Ami nagyon megmaradt bennem, az, ahogy az egyik kis darabot a kezembe fogtam.
Azonnal felismertem, hogy egy emberi bőrmaradványt tartok a kezemben. Judit ujjbegyének a bőrét.
Az ujjnyomat fodorszálait lehetett látni rajta. Nem az ujjpercet találtuk meg, hanem a bőrt, ami azon volt. Ezután tovább kerestünk. További hasonló maradványokat találtunk. Előbb hármat, aztán négyet, ötöt, hatot, hetet, nyolcat, végül egy kis maréknyit szedtünk össze. Éppen elfért a kezünkben"
- mondta Vidákovich Gábor.
A DNS-vizsgálat igazolta, hogy a kevesebb mint 10 dekányi maradvány valóban Judit testéből származik, a belső szerveiből: a szívéből, tüdejéből, májából.
A férfi másfél nappal a gyilkosság után próbálta megsemmisíteni a bizonyítékokat. Valószínűleg azután, hogy a mosonmagyaróvári rendőrök először keresték a felesége eltűnése miatt. Közben egy újabb tanút hallgattak ki a rendőrök, aki tudta, hogy
a hentes végzettségű férfinak berendezett műhelye van a háza alagsorában, az udvaron pedig egy füstölője.
Alkalmanként ugyanis egész disznókat dolgozott fel, majd meg is füstölte őket. A tanú, aki nem messze lakott N. Jánostól, éjjel egykor felébredt, felkelt, majd épp akkor nézett ki az ablakon, amikor a férfi az autójával hátratolatott a füstölőhöz,
majd kipakolt valamit a kocsiból, amit a füstölőhöz vitt.
A rendőrök a környékbeliek kihallgatása során azt is megtudták, hogy
N. János korábban soha nem járt be tolatva a füstölőhöz, és éjjel sem látták még pakolni.
"Bizonyítékunk volt arra, hogy N. János május 27-én már este 6-kor Mosonmagyaróváron volt. A munkahelyénél megvárta a feleségét. A mit sem sejtő nő a rendelőt 8 óra 4 perckor bezárta. Ekkorra N. János a gépkocsijával már behajtott az udvarra, Judit autójára tolatott. A járművek takarásában várta a nőt.
Amikor Judit kilépett az udvarra, szembetalálta magát a férjével, aki ezt követően megölte őt. Majd az asszony testét és táskáját a saját gépkocsija csomagtartójába tette.
A két ember telefonja ezek után végig a darnózseli házig ugyanakkor ugyanott volt. A férfit a fia hívta többször a vacsorával kapcsolatban, majd az egyik barátnője is, aki hallotta a jellegzetes zajokat, ahogy hazaért és leparkolt otthon. A tanúvallomások alapján az a kép állt össze, hogy hazaért.
Este 9 felé megetette a fiát, tévét nézett. Miután elaludt a gyerek, kezdte eltüntetni, feldolgozni a felesége holttestét, majd takarítani"
- foglalta össze Vidákovich Gábor.
"Reggel 6 órakor nyit a falusi kisbolt. Ott látták legközelebb, amikor sósavat vett. Az sem volt közömbös a számunkra, hogy
kis feldolgozóhelyiségében volt egy házi szerkesztésű húsdarálója, aminek csak a motor részét találtuk meg. Maga a daráló a tölcsérrel nyomtalanul eltűnt
- tette hozzá Lóth András.
Rögtön azután, hogy a szakértő kimondta, a darnózseli réten N. János feleségének maradványait találták meg, a férfit gyilkosság miatt gyanúsítottként hallgatta ki Vidákovich Gábor.
"Beidéztük. Iszonyúan izzadt. A nadrágját, de a cipőjét is teljesen átizzadta. Sosem láttam még ilyet. Reggel 9-től este 6-ig hallgattuk ki, persze a szükségletei miatt adott szünetekkel. Végig szenvtelenül ült, hatalmas önuralommal reagált a kérdésekre. Mindent jegyzeteltünk a kihallgatáson, szépen sorra cáfoltuk a védekezéseit. Ő közben folyamatosan hárított, de aki az erről készült jegyzőkönyvet elolvassa, az látja, hogy
mint a vízfolyás, úgy hazudott.
Még egy harmadik alibivel is előállt. Azt állította, hogy egy román prostituálttal volt Mosonmagyaróváron, de semmilyen konkrétumot nem mondott a nőről, és arról sem, hogy pontosan melyik utcában. Végig nyilvánvaló volt, hogy eltervezte, megöli a feleségét. Véghezvitte a gyilkosságot, és a végsőkig ragaszkodott ahhoz, hogy nem ő a tettes. Próbált nagyon udvarias lenni velünk, aztán eljött egy pont, amikor már konkrétan meggyanúsítottuk az emberöléssel, és azokkal az ellentmondásokkal is szembesítettük, amik felmerültek a nyomozás során - idézte fel a rendőr.
Volt egy jegyzőkönyv, amit a végén már nem volt hajlandó aláírni. Akkor már teljesen kikészült.
A poligráfvizsgálatot is akkor tagadta meg. Elvesztette a fonalat, már színlelni sem akarta, hogy megpróbál velünk együttműködni
- tette hozzá Lóth András.
Életünk egyik legemlékezetesebb gyilkossági ügyeként éltük meg ezt akkor. Soha nem fogjuk N. Jánostól megtudni, hogy hogyan ölte meg, darabolta fel a feleségét. Szétszedtük teljesen a házát, de mindent aprólékosan kitakarított. Semmi arra utaló nyom nem volt az épületben, hogy ott történt volna a holttest feldarabolása. Mégis sikerült annyi bizonyítékot találni, hogy az ügyészség nem is gondolkodott a vádemelésen
- mondta Vidákovich.
Összesen öt bírói tanács tárgyalta az ügyet.
Kétszer a halálok hiánya miatt felmentették a férfit, miközben N. Jánost szabadon engedték. Egészen addig úgy tűnt, hogy megússza az ítéletet,
de az ötödikként ítélkező Kúria a bizonyítékok zárt láncolata alapján arra jutott, hogy az asszonyt megölték. A gyilkosságot pedig csakis a hentes férj követhette el.
N. Jánost 21 év fegyházra ítélték.
Egy héttel a jogerős ítélet előtt letartóztatták. Ekkor még a rendőrök is megkönnyebbültek, mivel már sejtették, hogy el fogják ítélni. Mire elrendelték a letartóztatását, N. János több lakását eladta. A ma már felnőttkorú gyerekei a tárgyalások során végig az apjuk pártját fogták - írta meg a Police.hu.