Magyarország stabilan és magabiztosan áll készen 2021-re

Hungary, Budapest, listed as World Heritage by UNESCO, View since the Castle Hill of the Pest district with the Hungarian Parliament Building and Danube river

A 2020-as év legfőképpen nemzetközi hadszíntéren állította kihívás elé a régió országait, így hazánkat, hiszen a tavasz folyamán világszerte elhatalmasodó koronavírus-járvány hosszabb ideje nem tapasztalt nehézségekkel szembesítette az egész emberiséget. Bár a 2015-ben Európára koncentrálódó, akkor kicsúcsosodó migrációs krízis minket közelebbről is érintett, most egy új típusú globális krízissel, az egészségünk, sőt életünk épségét is fenyegető veszéllyel kerültünk szembe. Ebben a szimultán küzdelemben – Gustav Radbruch hasonlatát kölcsön véve – az államiság szívkamrája a szuverenitás, amelynek megőrzése és fenntartása országunk vitális érdeke lesz ebben az esztendőben is. Így kezdi elemzését ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász, a Századvég jogi szakértője, amikor az Origo arra kérte, foglalja össze: mit vár politikai értelemben 2021-től.

Németország választ

Az Európai Unió jövője és a magyar–német kapcsolat szempontjából is fontos esemény lesz a 2021. őszi Bundestag-választás. A másfél évtizede hatalmon lévő Angela Merkel személye – bár politikai értelemben már hosszú évek óta túl van a zeniten – Magyarország számára is a politikai stabilitást jelenti. Németország az Európai Unió vezető gazdasági nagyhatalma, és

a berlini változások Brüsszelben is éreztethetik a hatásukat.

A CDU/CSU pártszövetség és az SPD folytatódó kormányzása mellett az uniópártok és a Zöldek, de akár egy színbaloldali – az SPD, a Zöldek és a radikális Die Linke alkotta – kormánykoalíció forgatókönyve is elképzelhető, így igen izgalmasnak ígérkezik az európai nagypolitika következő ősze.

Magyarország természetesen érdekelt az Uniót meghatározó német–francia tengely másik tagjával, Franciaországgal való hatékony együttműködésében is. A francia–magyar üzleti és gazdasági kapcsolat stabil, Franciaország a negyedik legfontosabb befektető hazánkban. A biztonsággal, a határvédelemmel és a közös európai hadsereggel kapcsolatban a közép-európai (V4-ek) és a francia álláspont nem áll messze egymástól, és az uniós bővítési intézménynek 2020-ban francia kérésre Brüsszel által javasolt reformjával – ösztönzők és határozottabb szankciók beépítésével – elindulhatnak a csatlakozási tárgyalások Észak-Macedóniával és Albániával. A migrációról vallott eltérő álláspont, a történelmi örökségek okán csak részben hasonló politikai és civilizációs hagyományok ellenére a két ország kapcsolata erősnek mondható. Franciaországban 2022 tavaszán lesz elnökválasztás: az első fordulót várhatóan áprilisban tartják, nagyjából a magyar országgyűlési választásokkal egy időszakban.

Hazánk végig támogatta Nagy-Britanniát a minél zökkenőmentesebb Brexit érdekében, és tiszteletben tartotta a brit nép többségének demokratikus döntését.

Új nagykövetet is küldött Londonba, 2021-ben pedig a brit–magyar diplomáciai kapcsolatok felvételének századik évfordulóját fogjuk ünnepelni.

Emellett fontos marad 2021-ben az Olaszországgal, a másik három visegrádi országgal – Lengyelországgal, Csehországgal és Szlovákiával –, valamint a Nyugat-Balkánnal kiépített stratégiai együttműködés is, amiként az USA szempontjából Lengyelország mellett térségi NATO-kulcsállamnak számító Romániával is jó esély nyílik normalizálni a viszonyt, ezáltal is erősítendő a kiterjedt geopolitikai szövetséget. A nemrég, december 6-án Romániában tartott parlamenti választás nyomán, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) kormányzati szerepe révén is javulhatnak továbbá a magyar–román kapcsolatok.

Orbán Viktor Brüsszelben Forrás: Facebook

Magyarország, akárcsak Lengyelország, a 2020 végén elért brüsszeli diplomáciai sikerrel a tarsolyában reménykedve vághat neki a 2021-es esztendőnek. Elérték azt, hogy pusztán az ún. jogállamisági elvek megsértése miatt nem lehet elindítani majd külön eljárást, és kiharcolták, hogy az Európai Bizottság teljes politikai felelősséggel tartozik az általa javasolt intézkedések kapcsán.

A régió stabilitása, mint politikai érték

A térség és ezen belül Magyarország talán legfőbb erénye manapság a már említett politikai és egyúttal a közjogi, gazdasági és szociális stabilitás. A 2010 előtt regnáló baloldali kormányok idején a koalíciós bizonytalanságok, a perspektívátlan, csapongó gazdaságpolitikából is eredő kiszámíthatatlanság, egyfajta társadalmi instabilitás is jellemezte hazánkat; túlköltekezések és megszorítások követték egymást, a baloldal által félrekezelt 2008-as gazdasági világválság pedig a lehető legsebezhetőbb állapotban ért minket. A Fidesz-KDNP 2010-es, 2014-es és 2018-as kétharmados választási győzelme is kellett ahhoz, hogy hazánk az elmúlt évtized kihívásain rendre magabiztosan túljuthasson.
2020 végére az eddigieknél még tisztábban láthattunk abban is, hogy összeáll a nemzetközi baloldal révén médiakampányaiban (lásd lent pl. Dobrev Klára EP-képviselő esetét) Brüsszelből is pénzelt baloldal, s a balliberális pártok és a szélsőjobb immár közösen készülnek a 2022-es választásokra, a Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök Demokratikus Koalíciója által dominált választási szivárványkoalícióban.

Gyurcsány Ferenc és Fekete-Győr András Forrás: Facebook

A járványveszélyhelyzetből való sikeres gazdasági és társadalmi kilábalás azonban ismét elhozza a – az IMF vagy éppen az Európai Bizottság prognózisa alapján is – a sikert Magyarország számára, és a társadalom többsége hamar túljuthat a krízis okozta sokkhelyzeten, a gazdaság lassuló szakaszán, a mindennapok kétségtelen nehézségein. A külpolitikai pozíció stabil megtartása mellett ez is elengedhetetlen lesz ahhoz, hogy hazánk választópolgárai 2022-ben is az ország reális helyzetének pontos ismeretében hozhassák meg újabb felelős döntésüket.

Koronavírus elleni küzdelem baloldali machinációk és álhírek kereszttűzében

A 2020-as év a koronavírus-járvány következtében bővelkedett a rendkívüli eseményekben úgy az európai, mint a magyar politikai térben. Tekintettel arra, hogy a vakcináció megindulása ellenére a járvány, illetve az ezzel járó kihívások az elkövetkezendő időszakban is a mindennapi élet részét fogják képezni, továbbá, hogy az országgyűlési választásokat megelőző utolsó évbe lépünk, a 2021-es esztendő is mozgalmasnak ígérkezik. E fejleményekre tekintettel célszerű közelebbről megvizsgálni, hogy a hazai politikai térben mire számíthatunk a következő esztendőben.

Az elmúlt év legjelentősebb történése a koronavírus-járvány megjelenése, illetve az általa okozott egészségügyi és gazdasági nehézségek kezelése volt.

Fontos kiemelni, hogy Magyarország mind a járvány első, tavaszi hulláma, mind pedig a napjainkban is tartó második hulláma idején a hatékonyan védekező országok közé tartozott. Az időben meghozott korlátozó intézkedések, valamint a lakosság fegyelmezettsége következtében hazánk sikeresen elkerülte az egészségügy túlterhelődését, míg a gazdaságvédelmi döntések következtében eredményesen sikerült enyhíteni a járvány negatív gazdasági hatásait.

A koronavírus elleni oltóanyagot, a Pfizer-BioNTech vakcinát pakolják a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórház és Egyetemi Oktatókórházban Miskolcon 2020. december 30-án Forrás: MTI/Vajda János

Figyelemre méltó, hogy a baloldali erők egyfajta politikai lehetőséget láttak a koronavírus terjedésében (ettől remélték ugyanis a kormánypártok népszerűségének rohamos csökkenését), így attól sem riadtak vissza, hogy álhírek és megtévesztő vélemények terjesztésével kíséreljék meg aláásni a hatékony védekezésbe vetett közbizalmat. E képbe illeszkedett az a körélmény is, hogy a Gyurcsány vezette baloldal heteken keresztül kardoskodott azért, hogy Brüsszel – a járványhelyzet ellenére – politikai büntetőfeltételekhez kösse a Magyarországot megillető uniós források kifizetését. Ezen előzmények alapján feltételezhető, hogy a baloldali erők az elkövetkezendő hónapokban is kiemelt figyelmet fognak fordítani arra, hogy politikai tőkét kovácsoljanak a kialakult szorongatott helyzetből.

Most már látható, hogy Gyurcsányék stratégiája nem hozta meg az általuk remélt áttörést a támogatottságukban (továbbá a kormánypártok szavazóbázisa sem erodálódott), amely intő jel lehet számukra arra vonatkozóan is, hogy a Magyarországra érkező különböző oltóanyagok felhasználását – továbbra is – politikai kérdésként pozícionáljak.

Ezzel párhuzamosan a kormányzat számára 2021-ben is az fogja jelenteni a legnagyobb kihívást, hogy mind az emberéletek, mind a munkahelyek védelmét a lehető leghatékonyabban biztosítsa, illetve, hogy ennek keretében meghozza és – a lakossággal együttműködve – betartassa azokat a rendelkezéseket, amelyek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy minél hamarabb véget érhessen a járvány hazánkban. Mivel Magyarországot felkészültebben érte a szóban forgó krízis, mint a 2008-as gazdasági dekonjunktúra, továbbá mivel Brüsszeltől jelentős összegeket sikerült kiharcolni hazánk számára a gazdaság talpra állítása érdekében, megalapozottan feltehető, hogy hazánk a következő évben is sikerrel veheti fel a harcot a koronavírus negatív következményeivel szemben.

Gyurcsány csapdájában a baloldal – (újra) egyben a nolens volens koalíció

A koronavírus-járvány kezelése mellett vélhetően az egyik legmeghatározóbb kérdés a magyar belpolitikában a baloldali erőviszonyok további alakulása lesz. Fontos leszögezni, hogy a balliberális tömb választásokra történő felkészülése ugyanazon jeleket mutatja, mint a 2014-es és 2018-as voksolást megelőzően: érdemi politikai elképzelések, koncepciók ütköztetése helyett a baloldal személyi vitákkal, indulási forgatókönyvekkel, továbbá egymás kiszorításával van elfoglalva. Kétséget kizáróan elmondható, hogy e folyamatok nyertesének az eddigiekben Gyurcsány Ferenc és pártja, a Demokratikus Koalíció mutatkozott.

Egyrészt a DK infrastrukturálisan, továbbá anyagi erőforrások szempontjából is kiemelkedik a balliberális formációk közül. A baloldali pártok egy része a vidéki települések tekintélyes részén marginális tényező vagy lényegében nincs is jelen (Momentum, Párbeszéd, LMP), vagy bázisa a korábbi évekhez képest jelentősen megfogyatkozott (MSZP, Jobbik), miközben a Demokratikus Koalíció az elmúlt években intenzív pártépítésbe kezdett riválisai rovására. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a brüsszeli baloldali körök is Gyurcsány Ferenc házastársát tekintik a legesélyesebb balliberális kormányfőjelöltnek, ellenben nehezen lenne megmagyarázható, hogy a szocialisták európai pártcsaládja (S&D) miért támogatta több tíz millió forinttal a képviselő asszony Facebookon folytatott kampányát.

Gyurcsány Ferencné Forrás: MTI/Mohai Balázs

Másfelől azáltal, hogy a bukott miniszterelnök a fókuszt a saját személyéről feleségére, Dobrev Klárára helyezte át, a DK számára elérhetővé, megszólíthatóvá váltak azon baloldali érzelmű szavazók is, akik Gyurcsányt elutasítják. Ezenfelül a többi baloldali párt az elmúlt években nem tudott felépíteni olyan karakteres politikusokat, akik a baloldali kormányfőjelöltségért eredményesen tudnának megküzdeni Dobrevvel, aki 2019 tavasza, vagyis az európai parlamenti választások kampánya óta a DK első számú „arca".

A balliberális erők egymás közti versengésétől függetlenül fontos megjegyezni, hogy – ugyancsak a 2014-es és 2018-as voksoláshoz hasonlóan – sem bizonytalan, sem kormánypárti szavazókat nem tudtak érdemben megszólítani pláne galvanizálni az elmúlt időszakban, vagyis pusztán saját belső erőviszonyaik átalakulását tudták elérni. Tekintettel arra, hogy egy esetleges választási sikerhez újabb választói rétegek megnyerése elengedhetetlen lenne számukra, illetve hogy nem látunk arra utaló jeleket, hogy e szavazók elérésére kiforrott forgatókönyvvel rendelkezne a baloldal, feltételezhető, hogy a következő évben is csupán egymás rovására erősödhetnek meg az egyes balliberális pártok (míg össztámogatottságuk változatlan marad).

A kénytelen-kelletlen koalíció marad az, ami mindig is volt, baloldali kiskirályok pillanatnyi öncélú összefogása a hatalomért és a pénzért.

Kijelenthető, hogy a 2021-es évet részben a koronavírus elleni további küzdelem, részben pedig a 2022-es országgyűlési választásokra történő felkészülés fogja meghatározni. Számítani kell tehát arra, hogy a baloldal – külföldi partnereivel együttműködve – továbbra is Magyarország lejáratásából próbál majd politikai hasznot húzni, miközben Gyurcsány Ferenc a voksoláshoz közeledve egyre magabiztosabban kényszeríti rá akaratát baloldali „szövetségeseire". És bár az említettek már önmagukban is elegendő feladatot jelentenek a nemzeti oldal számára, akadnak ugyanakkor olyan hangok is, amelyek a nyugati világ politikai változásaitól is remélik – remélni szeretnék – hazánk nemzetközi helyzetének, jelenlegi stabil diplomáciai pozícióinak a megváltozását. De valóban lehet-e alapja ezeknek a véleményeknek?

E körben mindenekelőtt fontos annak hangsúlyozása, hogy a transzatlanti beruházók számára a magyar piac potenciális nagysága mellett az elmúlt évek stabil és fenntarthatónak tűnő gazdasági növekedése, a jól képzett munkaerő és az Orbán-kormányok által biztosított politikai stabilitás jelentette a legfőbb vonzerőt; így például az autóalkatrész- és motorgyártásban, az elektronikai iparban, az IT-szektorban, a high-tech ágazatokban ma már milliárddolláros nagyságrendű az amerikai befektetés. A jó viszony fontos a terrorizmus elleni küzdelemben is, aminek viszont elengedhetetlen feltétele, hogy akár az Egyesült Államok, akár a katonai szövetség más tagjai úgy tekintsenek a NATO-ra, mint szabad, szuverén és független nemzetek értékelkötelezett szövetségére, amely csak így képes fenntartani és megvédeni a régió szabadságát és biztonságát.

Magyarország az elmúlt években is kiemelten támogatta az amerikai béke-erőfeszítéseket.

Legutóbb például Washingtonban Szijjártó Péter egyedüli uniós külügyminiszterként részt vett az Izrael és az Egyesült Arab Emírségek, valamint Bahrein közötti békemegállapodás aláírási ceremóniáján. De például energiakérdésben is szorosabb lett a kapcsolat, miután amerikai részről egyértelműen pozitívan értékelték, hogy hazánk megállapodott a Shell nyugati multinacionális vállalattal egy hosszú távú gázvásárlási konstrukcióról. Ez Amerika számára is üzenet volt a jövőre nézve arról, hogy Magyarország valóban törekedik arra, hogy minél több forrásból, és minél több útvonalon szerezzen be magának energiát.

Miért volt antiamerikai az Obama-kormány hazánkkal szembeni hozzáállása?

Korai és elhamarkodott tehát minden olyan következtetés, amely az Egyesült Államok 2020. novemberi elnökválasztása nyomán azt vetíti előre, hogy az USA kvázi bosszúból – amiért a magyar kormány inkább Donald Trump elnök, nem pedig a választást végül megnyerő demokrata ellenfele iránt mutatott szimpátiát – diplomáciai eszközökkel „lerohanja" majd Magyarországot. Ez különösen méltatlan lenne egy nagyhatalomhoz, a politikai ellenfél támogatása a magyar kormányfő részéről nem lehet ok kicsinyes politikai bosszúra, arról nem is beszélve, hogy az

USA és Magyarország stratégiai szövetségesek, a NATO tagjai, és számos más nemzetközi szervezet keretein belül is kölcsönösen érdekeltek az eddigi békés együttműködés fenntartásában.

Megjegyezhetjük, hogy önmagában méltatlan és elszomorítóan kicsinyes – mondhatni antiamerikai – volt az, ahogy néhány gesztusát tekintve hazánk vonatkozásában megnyilvánult az Obama-kabinet – nem méltó sem egy nagyhatalomhoz, sem egy katonai szövetségeshez az ilyen viselkedés. Az első afroamerikai elnök magatartásáról James Comey, a Szövetségi Nyomozóiroda (FBI) volt igazgatójának könyvében, a Magasabb rendű hűségben papírra vetett egyik idézete jut eszembe – a demokrácia azért lehetséges, mert az ember képes az igazságosságra, és azért szükséges, mert hajlik az igazságtalanságra.

Az új ciklusban az USA végrehajtó hatalmának a vezetője bizonyíthatja, hogy nem a Soros-féle gazdasági lobbisták romlott és beteges revansvágya, hanem sokkal inkább a megválasztott demokrata elnök pártcsaládjához tartozó John F. Kennedy tanúságtétele lesz az, amely az Egyesült Államoknak a magyar nemzethez való viszonyulását jellemzi. JFK New York városában, 1957. október 23-án az éves Szabadság Díj átadásánál így szólt a magyar szabadságharcról. „1956. október 23-a bele fog vésődni az emberiség történetébe úgy is, mint az ítélet napja – és a bukásé. Mert azon a gyászos és tragikus napon, és az azt követő véres, veszedelmes napokon mi, a Nyugat felkészületlenek voltunk hatékonyan cselekedni, vonakodtunk határozottan lépni, képtelenek voltunk egységgel cselekedni. Azoknak, akik segíteni és lázadni törekedtek, csak reményt és ígéreteket nyújtottunk. Azoknak, akik sürgető szívvel és ékesszóló beszéddel könyörögtek szavainkkal egyező tettekért, ígéreteinkkel egyező lépésekért, csak a „kifogytunk minden segítségből" kegyetlen kiábrándítását nyújtottuk. Kétségkívül voltak közöttünk, akik szenvedélyes érdeklődéssel kérdezték: „Mit tehetnénk?". De nem tudtuk, mit tehetnénk."

Joe Biden Forrás: AFP/Jim Watson

Nos, amennyiben Joseph R. Biden Jr. elfoglalja a Fehér Házat, az USA 46. elnökeként abban bízhatunk, hogy Kennedy későbbi utódjaként tudni fogja, hogyan kell viszonyulnia 1956 szellemi örököseihez, azaz a magyar jobboldalhoz. Több út is nyitva áll előtte, de a legrosszabbat választja, ha a forradalom kommunista vérbefojtóinak szellemi örököseit, az Apró-Dobrev-Gyurcsány klánt és politikai bűntársait segíti.