Magyarországon a rendszerváltoztatás utáni első negyedszázad alatt a jobboldal területet próbált foglalni azon a kulturális térfélen, amit a kommunista baloldal negyvenöt évvel azelőtt kisajátított és egészen 2010-ig birtokolt – írta Schmidt Mária legújabb bejegyzésében a Látószög blogon. A totális kommunista diktatúra egyneműsítette a nyelvet, a tematikát, a narratívát, a történelmet, vagyis a kultúrát, annak művelőivel, rekrutációs bázisával együtt. 1989-90-re már közel félszázéves rutinnal uralták a szellemi szféra minden szegmensét – tette hozzá.
A nulláról építkezni kényszerülő jobboldali, nem marxista értelmiség minden helyfoglalási kísérlete ellen zárt sorokban, egyfajta kohorszként sorakozott fel az a továbbszolgáló posztkommunista, posztmarxista értelmiségi csapat, ami hadállásaira hitbizományként tekintett. Esze ágában sem volt a velük ellentétes értékrendű csoportokat a tényleges hatalmat jelentő értelmezési monopóliumhoz közel engedni.
Schmidt Mária szerint a liberális demokrácia mára úgy az USA-ban, mint Nyugat-Európában hisztérikus, más szóval paranoiás korszakába lépett.
A haladók is észlelik, sőt érzékelik, hogy mozog a lábuk alatt a talaj. Ilyenkor még mélyebbre kéne ereszteniük a gyökereiket, egymásba kéne kapaszkodniuk, hogy átvészelhessék a rengéseket.
Pont az ellenkezőjét teszik. Felszámolnak mindent, ami összeköt, amire közös jövő épülhetne, beleértve a legfontosabb alapelveket: a törvény előtti egyenlőséget és a szolidaritást. Amit helyette kínálnak, azzal az eliten kívül senki nem tud, de nem is akar mit kezdeni - írta a Terror Háza Múzeum főigazgatója.
Schmidt szerint a nemiség szabad megválasztása, a transzok vécéhasználati problematikája és a névmások pótszavakkal történő behelyettesítése, az elit egy szűk körén kívül senkit sem lelkesít, viszont majdnem mindenkit taszít. Hadat üzentek a kereszténységnek, a nemzetnek, a fehér embereknek, a férfiasságnak. Cserébe visszahozták a fajelméletet. Nem értékelik a tisztes munkát, a versenyt, azokat az értékeket, amelyek generációkon keresztül zsinórmértéknek számítottak – tette hozzá.
A 2010 óta tartó időszakban a Fidesz a hegemónia megteremtésének számos elemét beépítette a narratívájába. Ezek a mítoszok, a közös történet, a nyelv, a narratíva, a keretezés, a kánonteremtés és az ezáltal létrejövő legitimáció. A kormányzat azt is felismerte, hogy intézményesülni kell, és ezért támogatja és elősegíti egyesületek, intézmények, fórumok, szervezetek, alapítványok születését és a médiaportfólió kialakulását.
Schmidt Mária szerint ugyanakkor a közös történeten és szimbólumokon alapuló narratívaalkotástól mégis mintha újra és újra visszarettenne. Pedig ha van nemzet, amelyre igaz, hogy önmeghatározása számára a szimbólumok és a közös történet a legfontosabb, a magyar az. Mindennél jobban bizonyítja ezt, hogy Szent Koronánkra immár több mint ezer éve a magyar államiság megtestesüléseként, a legitimáció forrásaként, és egyben szakrális erőként tekintünk.