Kikérem magamnak!

Bognár Zsolt színész írása.

Ki másnak lenne erre joga, mint nekem? Mindenki nevében nem nyilatkozhatok. Azt megteszik helyettem a balos-liberális szekértábor fura urai és úrhölgyei. Parlamentünk falai között azon politikusok, akik önnön hatásuktól megrészegedve világba kiabálják provokatív, minden emberi tiszteletet és méltóságot nélkülöző szégyentelen mondanivalójukat, na ezt kikérem magamnak.

A szivárványkoalíció galacsinba gyúrt prominensei elgondolkodtak-e már azon, hogy hatalomba kerülésük esetén az egymáshoz való viszonyulásuk miért lenne más, mint amit a most kormányon levőkkel szemben tanúsítanak? Ebben az esetben az osztozkodás nem saját szájuk íze szerinti alakulásánál ki fogják-e kérni maguknak, ha párttársuk melegebb éghajlatra küldi el, vagy partvonalra állítja őket? Esetleg a jobboldal irányában már 11 éve gyakorolt ,,őszinteséggel" és stílussal fogják ezt egymás között is ,,leboltolni"? Köztudott, de az áhított parlamenti hatalmi vályúnál a helyek száma sajnos korlátozott. A vályú szót kényszerűen használom a szinte mindennapos balos bégetések miatt, amelyek méltatlanok az országunk házához. Bármely megszólalásnak pártállástól függetlenül felül kellene állnia a közönségességen, az alpáriságon. Én ezt nevezném az elvárható demokratikus minimumnak. Felötlik-e bennük, akár csak egy pillanatra is a tükör előtti szokásos Orbán-gyalázó kirohanásaik gyakorlása közben, hogy a hatalomra is igaz ,,Sok az eszkimó, kevés a fóka". Nem csak fókák lesznek-e maguk is a hatalomba ácsingózó eszkimók között, vagy fordítva, a szereposztástól függően? Talán ezt is mérlegelniük kellene ebben a ,,szeressük egymást gyerekek" típusú összeölelkezésben. Az elmúlt időszak politikai történéseit figyelve egy kezemen meg tudom számolni azokat a balos megszólalókat, akikben felfedezni véltem a másik fél iránti tiszteletet. Anélkül pedig egymás között is bajos lesz szót érteni.

Elkeserít az a vehemencia, amivel egyes liberális-balos képviselők szaladgálnak az EU-ba, hogy Magyarországot megrendszabályozzák, onnan. Na ezt is kikérem magamnak. Különböző nemzetek képviselőiből álló, a magyar valós viszonyokkal a legkevésbé sem tisztában levő döntnököknek rágják naphosszat a fülét, hogy mindegy, hogy hogyan, de avatkozzanak be Magyarország belügyeibe. Amikor önök gyermekek voltak, a szüleik akkor is a ,,szomszédba" rohangáltak megoldásért, ha valamiben nem értették egyet? Nem helyben, a családban- hogy így nevezzem Magyarországot- lenne szerencsésebb bármely ,,probléma" megoldását keresni? Nem ismerős a gyerekkorukból az árulkodó Júdás nem kap piros tojást mondókája?

Végezetül, egy világjárvány kellős közepén, szinte nagyobb energiát kell fordítania a Kormánynak az önökkel való iszapbirkózásra, mint arra, hogy az egész világot földrajzi fekvésétől függetlenül egyaránt sújtó pandémiát a tőle telhető legjobb tudása szerint, minél több emberéletet megmentve intézhesse. Én a teljesség igénye nélkül ezeket szeretném kikérni magamnak!

A cikkemben magukra ismerők meg kérjenek ki még egy felest, vagy kérjék ki kezelő orvosuk, gyógyszerészük véleményét.