Az atlaszt két markáns egység alkotlja: a nemzetközi tér címet viselő első egység a második világháború végével, Európa felosztásával, a hidegháborúval, majd az ezt követő enyhüléssel, a két szuperhatalom békés együttélésével, a dekolonizációval és a harmadik világgal, majd a Szovjetunió összeomlásával és az ennek nyomán kialakuló stratégiai helyzettel foglalkozik. A berlini fal 1989-es lebontása és a Szovjetunió 1991-es összeomlása után a kétpólusú világ, amely a második világháború vége óta strukturálta a nemzetközi kapcsolatokat, megszűnt – összegezi röviden a történelmi események geopolitikai következményeit a szerző.
A világ valójában sem nem egypólusú, sem nem többpólusú. Nem többpólusú, mert az amerikai hatalomnak még most sincs párja. Ugyanakkor nem is egypólusú, hiszen a globalizált világban egyetlen hatalom, még a legnagyobb sem képes egyedül meghatározni a szabályokat és a nemzetközi programot. A világ éppen a multipolaritáshoz vezető úton van – állítja.
Számba veszi az 1945-től a máig tartó időszak jelentős válságait és háborúit is, többek között kitérve a berlini, a szuezi és kubai válságra, valamint a koreai, a vietnámi, az afganisztáni, az öböl-, a délszláv, az iraki, a koszovói háborúkon át a ruandai népirtásig, valamint az izraeli–arab konfliktusra is. A globális kihívások sorában az egyik legnagyobb stratégiai fenyegetésként szól a felmelegedésről, de az összefüggéseket rendszerbe helyezve kérdéseket tesz fel a demográfiával, a migrációs mozgásokkal, a terrorizmussal és a szervezett bűnözéssel kapcsolatban is.
Az atlasz második részében a szerző területi egységenként csoportosítva elemzi a térség, illetve egyes meghatározó államok helyzetét, geopolitikai szerepét.nEurópáról pedig kiemeli, hogy harcolnia kell a multinacionális cégek adókikerülései ellen, továbbá Kínával és az Egyesült Államokkal egyenrangú félként kell megjelennie a kutatás és fejlesztés területén.