Velünk élő forradalmak

1848 öröksége időtállónak bizonyult: a márciusi ifjak szabadságvágya és az áprilisi törvények szilárd erkölcsi iránytűként állnak ma is előttünk – állapítja meg a XXI. Század Intézet elemzésében. Az azóta eltelt több mint százhetven év alatt számos dicső, avagy dicstelen fordulópontja volt történelmünknek, amely magán hordozta a nemzeti-nemzetközi törésvonalat, a forradalmiság „morális többletét" azonban mindig a 48-asok szellemisége, azaz a szuverenitásért való küzdelem adta. Így volt ez 1956-ban, és ezt vártuk a rendszerváltoztatás alkotmányos forradalmától is. Ezzel szemben a baloldali forradalmak, habár az egyenlőség és a társadalmi igazságosság eszméjét hirdették, rendre nemzetközi érdekeket szolgáltak ki. Ma Európa és Magyarország egy forradalmi lázban égő civilizáció kellős közepén áll: míg a nemzetközi baloldal permanens forradalmat hirdet az egyenlőségért, térségünkben úgynevezett „színes forradalmak" robbannak ki, addig a jobboldal a normalitás nevében lázad a liberális hegemónia ellen. Az Orbán-kormány egy évtized alatt lebontotta a posztkommunizmust, így forradalmi jelentőségű korszakváltást éltünk át, szuverenitásunkért azonban ma is '48 szellemében kell megküzdenünk.

A magyar forradalmak morális igazolása

A forradalom kifejezés mára súlyosan megterhelt fogalommá vált, sokrétű használata reménytelenül relativizálta jelentését, így a szó mögött is elvitatott tartalom áll.

Orbán Viktor miniszterelnök a Nemzeti Múzeum előtt ünnepi beszédet mond 2019. március 15-én Forrás: Origo

Morális igazolásra azonban minden fegyverrel vagy politikai eszközzel élő, rendszereket vagy korszakokat leváltó, társadalmakat vagy kultúrákat felforgató, balról vagy jobbról kirobbanó forradalomnak szüksége van, ellenben menthetetlenül elvesznek.

Egy forradalom valódi értékmérője ugyanis nem a gyors politikai siker, hanem a tartós értékrögzülés, amely generációkon átívelő normákat képes állítani egy közösség elé.

Fontos, hogy a forradalom után egy olyan építkezés vegye kezdetét, amely erkölcsi szempontok szerint igazolja a változás létjogosultságát.

A forradalmak morális igazolására a 20. században két egymással ellentétes értelmezés alakult ki: az osztályalapú, egyenlőségre és társadalmi igazságosságra törekvő internacionalista-baloldali meghatározás (Karl Marx) és a demokrácia igényét megfogalmazó, az individuum számára nagyobb szabadságot nyújtó polgári definíció (Hannah Arendt).

Emellett, illetve ezzel számos alkalommal összefonódva robbantak ki nemzeti függetlenségre törekvő forradalmak, melyeknek egyedi – helyhez és időhöz kötött – értelmezésük van, és amelyekben a „morális többletet" egy nemzet önrendelkezése, a birodalmaktól való függetlenedési küzdelme adja.

Ezt a „morális többletet" nyújtja számunkra az 1848-as forradalom, melyben a polgári átalakulásért és a nemzet szuverenitásáért folyó küzdelem olvadt egybe.

A márciusi ifjak és az áprilisi törvények célja a rendiség lebontása, az egyéni szabadságjogok megvalósítása és az ország függetlenségének kiharcolása volt, ám a részsikerek után kitört szabadságharc elbukott.

Az európai nagyhatalmak elfojtották a függetlenségért folytatott küzdelmet, azonban a '48-ban felébredt nemzeti öntudat tovább élt.

1848 törekvései maradandó értékeknek bizonyultak, ugyanis március 15-ét ma is a szabadság ünnepnapjaként tartjuk számon.

1848 mérlege 2021-ben

Az 1848-ban megfogalmazott erkölcsi parancs, vagyis a generációkon átívelő szabadságvágy, benne a nemzeti függetlenség követelésével, ma is iránytűként szolgál, amikor a velünk élő forradalmakat vívjuk.

Ahogy a változások és a forradalmi törekvések „morális többletét", úgy az új állapotok létrejöttének helyességét is az ország függetlenségének és szuverenitásának megőrzése igazolja.

A XXI. Század Intézet elemzése teljes egészében itt olvasható el.