Halálának évfordulója alkalmából a Metropol néhány részletet megosztott az eddig meg nem jelent interjúból.
Az interjúba a hosszú élet titkáról is kérdezték a kertészmérnököt, aki azt mondta, nincs különösebb titka, de egyvalami biztos segített neki: a legszebb, legnyugodtabb gyermekkor volt az övé, békés családi légkörben nőtt fel. Azt is mondta, hogy talán hozzájárult az is, hogy nem volt válogatós, és mindent megevett.
Munkaszolgálat, taposóaknák
Fiatalemberként a II. világháború idején munkaszolgálatra kényszerítették. Erről azt mondta, már igen fiatalon sok szörnyűséget látott, a munkaszolgálat alatt Sztálingrád közelében szedte fel bottal a taposóaknákat. Akiket előreküldtek, azokból 5-6 ember biztos nem jött vissza.
Mindene elveszett
Miután túlélte a világégést szerette volna továbbvinni édesapja birtokát, ám a kommunizmus közbeszólt: "Miután hazatértem,
édesapám gazdaságát igyekeztem rendbe hozni, ám az államosítás miatt 24 órán belül el kellett hagynom
azt az első nejemmel és az akkor másfél éves fiammal - mondta a lapnak.
Jóval fiatalabb nőt vett el feleségül
Második felesége elvesztése után került közelebb Antónia asszonyhoz, aki haláláig elválaszthatatlan társa lett a kertésznek a magán- és szakmai életében is, dacára annak, hogy akár a lánya is lehetett volna. Erről azt mondta:
Kezdetben tartottam a köztünk lévő 27 év korkülönbségtől, Antónia ráadásul csak egy fél évvel idősebb a fiamnál, de végül nem igazolódtak be a félelmeim. Tökéletes társam lett.