Eszter egész életét áthatotta a lovak szeretete. Már kiskorától kezdve lovagolt, edzésekre járt, vasárnapjait pedig a Kincsem Parkban töltötte. Amatőr lovasként pedig tíz versenyen ért célba. Több nemzetközi versenyen is részt vett, így 2019-ben Winsorban, ahol második helyen zárt. Majd a pandémia után Karlovy Varyban versenyzett, és szeptember 4-én Isztambulban is rajthoz állt.
Eszter szombaton első magyar lovasként győzelmet aratott a Fegentri Amatőr Női Világbajnokságon.
Egy csodálatos nap volt. A másnapi futamon azonban lovával súlyos balesetet szenvedett és kórházba került, majd 13 nap múlva belehalt sérüléseibe.
Az isztambuli megemlékezésen édesanyja így búcsúzott a tragikus körülmények között meghalt zsokélánytól:
Az eltelt két hét alatt nagyon sok minden történt, amit szavakkal nem tudok elmondani. Győzelem, boldogság, mámor. Egy elkerülhetetlen versenybaleset. Kórházi küzdelem, remény, összeomlás, szomorúság és sok-sok szeretet, el sem lehet mondani mennyi! Eszti választotta Belgium helyett az isztambuli versenyt, mindenáron itt akart lenni. Nagyon köszönöm, hogy a szombati verseny megadta Neki azt a hatalmas boldogságot, amire vágyott, amit megérdemelt... A balesetet követően orvosok, ápolók kiemelkedő szakmai tudásukkal, odafigyelésükkel megtettek mindent. Hála és köszönet nekik! Továbbá hálásak vagyunk a TJK (Türkiye Jokey Kulübü – Török Zsoké Klub) vezetőségének, munkatársainak a számunkra nyújtott segítségükért, szeretetükért; mindenért, amit értünk tettek. Óriási erőt adtak ebben a nehéz helyzetben mindazok, akik velünk együtt imádkoztak Eszti felépüléséért. Eszti csodálatos gyermek, nagyszerű társ és kivételes barát volt, akit mindenki szeretett. 2016-ban ez az idézet ragadta meg: „Ha egy nap a sebesség öl meg engem, ne sírjatok, mert én mosolygok.