Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Hogyan értékeli az agrárium teljesítményét a koronavírus-járványban és az uniós viták kereszttüzében?
Válságállóvá vált a magyar agrárium ezekben az időszakokban. Nem szabad elfelejteni, hogy nekünk több vírussal kellett megküzdeni a mögöttünk hagyott időszakban. Volt madárinfluenza és sertéspestis is. Ezek a vírusok globálisan jelentek meg, tehát a hatásukat sem lehet lekorlátozni Magyarországra, vagy a szűk térségünkre. Minderre jött rá az emberi életet veszélyeztető COVID, ráadásul a gazdák nem tehették meg, hogy nem mennek el dolgozni, mert annak beláthatatlan következményei lettek volna az egész országra nézve.
A gazdatársadalomban, ugye, nincs home offfice.
Ebben az időszakban jött az a nagy felismerés az emberekben, hogy minden körülmények között enni és inni kell. Nagyon megható volt, hogy a járvány ellenére az élelmiszeriparban dolgozók minden reggel ott voltak a szalag mellett, és a félelmüket felülírta a hivatástudat. Szembesülnünk kellett a pánikvásárlással is. Ha volt is üres polc, az csak azért lehetett, mert az üzletek dolgozói fizikailag nem bírták kipakolni az árut.
Az egész járvány alatt az a felismerés volt a legfontosabb, hogy egyre több ember sütött kenyeret magának. A közösségi médiát elárasztották ezek a képek.
A génjeinkben a mai napig benne van, hogy a kenyér az élet, a válság idején a kenyér a megoldás.
Stratégiai ágazattá nőtte ki magát a magyar mezőgazdaság ebben az időszakban. Az élelmiszerellátás biztonsága mellett sikerült növelni az ágazatnak az exportját is. Számos ágazatunk nyert új piacot, így például a Gyermelyi tésztának sikerült sok helyen kiszorítania az olasz importot is. Az egész hazai agrárium presztízse nagyot emelkedett a mögöttünk hagyott szűk másfél évben.
Mit hozhat a jövő a most induló 2021-27-es új uniós ciklus fényében?
A Covidban történt helytállás és a magyar agrárium szerepvállalása azt a döntést hozta magával a kormány részéről, hogy az uniós források társfinanszírozási mértékét a korábbi 17,5 százalékról 80 százalékra emelte.
Ez azt jelenti, hogy 4266 milliárd forint áll rendelkezésre ahhoz, hogy a következő 7 év vidékfejlesztési feladatait el tudjuk látni. Ez pontosan háromszor annyi, mint ami eddig volt.
A forrás valódi nagyságát úgy lehet a legjobban érzékeltetni, hogy idén pontosan ugyanannyi forrás áll rendelkezésre, mint amennyi az ezt megelőző hét évben összesen. A célunk, hogy a vidéken élők nyertesei legyenek a kormány vidékfejlesztési politikájának. Ezért dolgozunk nap mint nap. Segítjük a kis- és közepes méretű gazdaságainkat, ugrásszerűen növeljük az élelmiszeriparunk hatékonyságát és kapacitásait, meg tudjuk teremteni a technológiai megújulás feltételeit a mezőgazdasági termelésben. Meggyőződésem, hogy egy erős, életképes vidéki gazdaságot tudunk felépíteni az új ciklusban.
Nagyot kellett küzdenünk az Európai Unióval is. Az előttünk álló időszak a kihívások időszaka: éghajlatváltozás, technológiai forradalom, a fogyasztói elvárások folyamatos változása, a gazdálkodási módok gyors ütemű átalakulása. Mindezeket a folyamatokat egységében kell kezelnünk, ráadásul úgy, hogy ezen időszak alatt a termőföld területe 40 százalékkal, az ivóvíz 30 százalékkal lesz kevesebb 2050-ig. Ezzel párhuzamosan a Föld népessége pedig 7,5 milliárdról 9 milliárdra fog nőni, és természetesen mindenkit el kell majd látnunk élelemmel. Egyébként most is 850 millió ember éhezik, tehát jól látszik az a kihívás, ami ránk vár.
Fontos jellemzője korunknak, hogy a fogyasztói szokások változása rendkívül gyors. Mindebben nagy lehetőségek is vannak. Mivel a magyar termőterület nagysága 5 millió hektár körül van, ezért nem a mennyiségi, hanem a minőségi termelésre kell átállni.
Mivel nem egy nagy méretű gazdaság vagyunk, ezért gyorsan kell alkalmazkodnunk a fogyasztói változásokhoz. Ha belegondolunk az elmúlt évek trendjeibe: paleokultúra, veganizmus, gluténérzékenység, biotermékek felé való elmozdulás. Az előbb említett területeket pedig hazai termesztésből kell kielégíteni. Minderre a legjobb példa arra, hogyan alakult át a hazai tanyavilág népessége. Mára a városi létből kiábrándult értelmiség telepedett le jórészt ezeken a területeken. Bár ők nem rendelkeztek mezőgazdasági ismerettel, de mivel értelmes-világlátott emberekről beszélünk, így a gazdálkodás során olyan új technikákat honosítottak meg, amelynek révén az általuk előállított kézműves termékek iránt hatalmas az érdeklődés.
Trendi lett vidéken élni és termelni, a mi célunk az, hogy ehhez minden segítséget megadjon a kormány. Egyébként ez a folyamat olyan gasztroforradalmat idézett elő, ami a világ élvonalába repítette a hazai éttermeket is.
Véleményem szerint a megállapodás eredményeként a Közös Agrárpolitika az eddigieknél is jóval nagyobb mértékben biztosítja 2023 és 2027 között a környezeti és klímavédelmi célok elérését. Ugyanakkor sikerült egy észszerű egyensúlyt létrehozni a környezeti, klímavédelmi, valamint a gazdasági és társadalmi célok között. Az éghajlatváltozás kapcsán nem szabad az öntözésről sem elfelejtkezni.
Ha már öntözés, az elmúlt években a hazai agrárpolitikusok nagyon sokat beszéltek erről a területről, de mit is sikerült valójában elérni?
Biztonságosan termelni öntözés nélkül nem lehet. Az egyik legjobban megtérülő beruházás az öntözés. Nagy János, egykori professzorom mondta azt, hogy attól függően, hogy az eső időben érkezik-e-, vagy sem, csak a kukoricatermesztésben 100 milliárdos árbevétel-növekedés, vagy éppen -csökkenés van. Ha mindig öntöznénk, akkor rögtön 100 milliárd forinttal több lenne a nemzetgazdaságban, és akkor még a többi ágazatról nem is beszéltünk. 87 500 hektár volt az öntözött magyar területek mérete, amikor számba vettük a helyzetünket. Ez nagyon kevés volt, mivel csupán a hazai termőterület két százalékát tette ki. A nemzetközi átlag 8 százalék, és addig kéne felküzdeni magunkat.
A kormány azt a célt tűzte ki, hogy 2022-ig az öntözött területek nagyságát megduplázza. 170 milliárd forint jutott erre a területre, kimondtuk, hogy az öntözés közügy. Eddig a már elfogadott és megpályázott öntözési és bővítési terület eléri a 60 ezer hektárt, tehát nagyon jól haladunk a duplázás felé.
Mindez pedig már nemzetgazdaságilag is meghatározó bevételt hozhat az országnak.
Az éghajlati kihívásokat maguk az agrárium szereplői mennyire látják súlyosnak?
A legsúlyosabb vád, amit zöldmozgalmak megfogalmazhatnak, hogy az éghajlatváltozásért a gazdák a felelősek. Pont a gazdák azok, akik számára a legfontosabb a teremtett világ megőrzése. Nagyon fontos a föld termő- és vízkészletének a megóvása. Korábban nem volt olyan erőteljes a napsugárzás intenzitása, mint az elmúlt években.
Ennek egyik negatív hatása például az, hogy szabadföldön szinte lehetetlen már málnát termeszteni. Nem véletlen, hogy a gyümölcstelepítési pályázatokon csak úgy lehet elindulni, ha legkorszerűbb védelmi eszközökkel szerelik fel a gyümölcsösöket.
Itt a pályázatoknál és kifizetéseknél adódik a kérdés, hogyan vizsgázott eddig a Vidékfejlesztési Kormánybiztosság?
A kormány azt követően döntött a kormánybiztosság felállításáról, hogy a társfinanszírozás arányát 17,5-ről 80 százalékra emelte. Világos lett mindenki számára, hogy ez egy vidéket formáló döntés, és ezért elsőrendű szempont lett, hogy ezt a hatalmas összeget minél nagyobb hatásfokkal költsék el. A pályázatok legkisebb eleme, amikor 15 ezer euró vissza nem térítendő támogatást adnak egy pályakezdő vállalkozónak. Ezek a termelők nagyrészt keresetkiegészítésként tekintenek erre, de ez is nagyban segíti a vidék népességmegtartó erejét. A rendszer felépítése során arra is gondoltunk, hogy hely is kell a termékek eladására, így az önkormányzatok piacépítését is támogatjuk 100 millió forint értékben településenként. Fontosnak tartom azt is elmondani, hogy minden egyes pályázatot úgy írunk ki, hogy családi gazdaságokra és nagyobb gazdaságokra vonatkozó legyen, hogy minden gazdaság fejlődni tudjon. Tehát jó legyen kicsiknek és nagyobbaknak egyaránt.
Ebből a történelmi nagyságú forrásból el kell érni, hogy a vidék megtartó ereje erősödjön és az agrárium versenyképessége javuljon.
Mit is jelent ez? Ha történelmileg visszamegyünk, akkor látjuk, hogy azért maradtunk el a jövedelemtermelő képességben a rendszerváltás idején, mert amikor privatizálták a feldolgozóipart, akkor a vevő nem korszerűsített, hanem bezárt. A teljes mezőgazdaságot visszatolták az alapanyaggyártás felé. Az alapanyagot kivitték külföldre, és a feldolgozott drága termék került vissza az országba. Nem gyárat, hanem piacot vásároltak a külföldi szereplők. Mindez nagyon hátrányosan érintette az agráriumot, ezen kell fordítanunk, ha sikeresek akarunk lenni.
A szocialista kormányok idején az első ciklus uniós forrásait nem gazdaságfejlesztésre, hanem szociális szempontok szerint osztották szét.
Ekkor húztak el mellettünk a lengyelek olyannyira például, hogy márciusban ellepi a magyar piacot a lengyel alma. Viszont fel kell ismernünk a lehetőséget: most kell nekünk helyzetbe kerülni, hogy ezzel a történelmi léptékű kormányzati döntéssel utolérhetjük, és le is hagyhatjuk európai versenytársainkat. A fő cél, hogy a tárolókapacitások kiépüljenek. Ezek a források az önellátást is biztosítják majd, így nem kerülhet bajba az ország, ha olyan helyzet alakul ki, mint tavaly a határok lezárásakor.
A forrásoknál maradva, lehet-e látni mekkora volt eddig az igény, és mennyi összeget fizettek ki?
A Vidékfejlesztési Program eredeti kerete 1400 milliárd forint körül volt, az ebből a forrásból finanszírozott projektekre, programokra 1000 milliárd forint került már kifizetésre eddig. A megemelt társfinanszírozásnak köszönhetően az elmúlt fél évben a gazdálkodók számára kiírt 11 darab beruházási felhívásra 9 ezer új kérelem érkezett be, közel 580 milliárd forint támogatást kérve, emellett pedig 260 milliárd forint értékben kerültek támogatásra nagyobb állattartótelepi fejlesztések.
Most nyáron pedig újabb 140 milliárd forintnyi igény érkezett. A gazdák fejleszteni akarnak, és ez egy olyan jövőképet mutat, hogy a vidék élni, befektetni, megújulni akar, amihez kötelességünk minden támogatást megadni.
Mennyiben szolgálja az agrárium fejlődését az új egyetemi csúcsintézmény létrejötte?
A mezőgazdaságban nagyon gyorsan változnak a kihívások, és erre választ kell adni. A régi hagyományos módszerekkel nem lehet változást elérni, ezért az agrárképzést is fejleszteni kell. Az agráriumban való dolgozás nemcsak egy szakma, hanem egy életforma, és ezt az életformát szakította meg a szocialista rendszer. Amikor Ausztriával hasonlítanak össze minket, akkor csak azt felejtik el, hogy ott nem volt szocializmus, és nem vették el a gazdáktól a földet. Akkor, amikor számos más ágazatban városi létet, 8 órás munkakört, 13-14. havi fizetést ígérnek, akkor nagyon kell kapaszkodni, hogy valaki ne csak szakmát, hanem életmódot válasszon, és nem is akármilyet. Több mint 20 százalékos növekedés volt csak az átalakítás hírére a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemen.
A fiatalok jól látják, hogy hatalmas lehetőségek előtt áll a hazai agrárium, és ebből ők is ki akarják venni a részüket. Én biztatom őket erre, hiszen a jövőnk, az egész agrárium jövőjének a kulcsa az ő kezükben van. Bátran mondom: jöjjenek, nyissák ki a kapukat.
Sikeres lehet a generációváltás a hazai agráriumban?
Az őszi törvényalkotás kiemelt feladata lesz a gazdaságátadás szabályozásának a feladata. Nekifutunk ennek, mert ezzel még tartozunk a gazdáknak. Aki a rendszerváltás idején 30 éves volt, az most deresedő fejjel néz körbe, hogy hol van az utód, és kinek lehet ezt átadni. Ha egy gazda ma váratlanul meghal és van kettő fia, és közülük csak az egyik gazdálkodott, akkor is el kell felezni a föld nagyságát. Ráadásul, ha a másik fél, aki nem gazdálkodott, a földjét át akarja adni, akkor azt ki kell függeszteni, és bárki pályázhat rá. A gazdaságátadási szabályt igenis kötelességünk megcsinálni. Ezzel a gazdák nyugdíjba tudnak majd menni, és nyugodtan tudják élvezni idősebb éveiket, úgy, hogy biztonságban tudják életük munkáját.
