Gálszécsy András módos családban született 1933-ban Szekszárdon, édesapja rendőrtisztként szolgált, ezért az ötvenes években családjával együtt kitelepítették egy hortobágyi tanyára. Tehetségének, kitartásának és nem mellékesen eredményes kézilabdás teljesítményének köszönhetően diplomázhatott, és
1981-től a Semmelweis Orvostudományi Egyetem gazdasági főigazgató-helyettese lett, ahol bekapcsolódott a rendszerváltoztatás folyamatába.
1990 és 1992 között a polgári titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter, majd 1995 és 2001 között a Magyar Nemzeti Bank ügyvezető igazgatója volt.
Kormányzati tevékenysége során belügyminiszteri, majd miniszterelnöki főtanácsadóként fáradhatatlanul szolgálta hazáját.
Egyik nyilatkozatában így fogalmazott:
Egész életemben igyekezetem tisztességes hivatalnok lenni. Nincs hajlamom a politizálásra. Soha egyetlen állásra nem pályáztam, engem mindenhova hívtak.
Gálszécsy András fiatalkori sérelmeit soha nem rótta fel senkinek, életében és kiemelkedő pályafutása során a tisztesség, az együttműködő szándék és az ország javának szem előtt tartása jellemezte.
2018-ban a Magyar Érdemrend középkeresztjével tüntették ki
és megjelent életrajzi könyve A birkahodálytól a Parlamentig címmel.