Az ICIJ 1997-ben jött létre, a szintén Soros által finanszírozott Center for Public Integrity alapította. 2017 óta működnek függetlenül, ám a Nyílt Társadalom Alapítvány részéről érkező források nem apadtak el: 2017-ben 400 ezer dollár, 2018-ban másfél millió dollár, 2019-ben pedig 25 ezer dollár ütötte a markukat. A honlap szerint
egy viszonylag kis létszámú amerikai csapat mellett globális hálózatot működtet az ICIJ,
mely 280 oknyomozó újságíróból és több mint 100 sajtótermékből áll.
Az ICIJ magyar médiapartnere a Direkt36, magyarországi tagjai pedig Pethő András, a Direkt36 portál egyik alapítója és szerkesztője, és Bodoky Tamás, aki korábban dolgozott a Magyar Narancsnál és az Indexnél, valamint az átlátszó.hu egyik alapítója és főszerkesztője.
Míg a washingtoni székhelyű ICIJ a fejlődő országok vezetőiről részletesen beszámolt a Pandora-papírokban, figyelemre méltó, hogy az Egyesült Államokból egyetlen jelentős névről sem tettek közzé információkat. Az ICIJ újságíróinak ahhoz való ragaszkodása, hogy titokban tartsák forrásaikat, szintén kérdéseket vet fel. Állítólag 117 ország több mint 600 újságírója dolgozik a dokumentumokon. A folyamat során azonban egyetlen eredeti dokumentum (vagy arról készített felvétel) sem szivárgott ki, az érintett iratokat pedig csak az újságírók láthatják. Saját szemünkkel tehát nem győződhetünk meg a papírok létezéséről.
Az is érdekes, hogy a Pandora-ügyről olyan hírügynökségek tájékoztatnak elsőként, mint például a BBC és a Guardian, amelyeket szoros szálak kötnek egyes hírszerző szolgálatokhoz.
Több kritikus is rámutatott arra, hogy a dokumentumok által „alátámasztott" korrupciós, offshore ügyek túlnyomórészt Oroszországban vagy Latin-Amerikában gyökereznek, legalábbis az ICIJ térképei a világ ezen pontjaira mutogatnak leginkább. Ezzel szemben például egyetlen korrupt amerikai politikust sem neveznek meg. Az ICIJ megjegyzi, hogy az iratokban a legreprezentáltabb országok Argentína, Brazília, Kína, Oroszország és az Egyesült Királyság. Ez a retorika azért figyelemre méltó, mert maga a szervezet több mint egymilliárd dollárt azonosított az USA-ban működő vagyonkezelő alapítványokban, amelyek az adóelkerülés, az adócsalás és a pénzmosás kulcsfontosságú eszközei.
A szivárogtatásnak meg is lett az eredménye, erről az ICIJ honlapján is dicsekedtek. A Pandora-papírok publikálása után pár nappal a szervezet két újságíró tagja, Maria Ressa és Dmitry Muratov, megosztva kapták meg a Nobel-békedíjat. Ők a nyertesei a szivárogtatásnak, míg annak vesztese (legalábbis az első) a cseh kormányfő, Andrej Babis, aki rendkívül szoros küzdelemben maradt alul a csehországi országgyűlési választáson. A szavazást megelőző pár napban lett ugyanis érintett a Pandora-ügyben. Az ICIJ természetesen úgy érzi, a kormányfő veresége – és így a cseh választások befolyásolása - többek között az ő tevékenységüknek is köszönhető.
A Panama-papírokat is az ICIJ tette közzé 2016-ban, de ezekben sem tettek egyetlen említést sem neves amerikai gazdag személyekről. Micsoda különös véletlen! Ugyanakkor Oroszország, Kína és Latin-Amerika országai ezekben a dokumentumokban is kiemelkedő helyen szerepeltek. Ekkor azt állították, hogy a CIA szivárogtatta ki az iratokat. Néhányan azzal érveltek, hogy a Panama-papírokat azért szivárogtatták ki, hogy versenyt teremtsenek az offshore paradicsomoknak számító országok között. A kiszivárgott dokumentumok az USA érdekeit is szolgálták a rivális országok ellen folytatott politikai propaganda szempontjából.
A közzétett dokumentumok eredetiségét, sőt, létezését is széles körben vitatják a fent említett okok miatt. Ráadásul az ICIJ-hez hasonló szervezetek hitelessége kétségeket ébreszt: a dokumentumokat kiszivárogtató és közzé tevő hálózat céljáról keveset tudunk.
A washingtoni ICIJ-t köztudottan Soros György Nyílt Társadalom Alapítványa finanszírozza, amely híres arról, hogy puccskísérleteket és belföldi viszályokat rendez meg a világ különböző országaiban. A szervezetet továbbá a Ford Alapítvány, a világ egyik legnagyobb magánalapítványa is pénzeli, mellyel kapcsolatban az a hír járja, hogy a CIA támogatja.
Ha megnézzük a Pandora-papírokon dolgozó médiaszervezetek politikai és gazdasági kapcsolatait, érdekhálózataikat, valamint ezen országok államközi érdekeit és politikáit, sokkal összetettebb helyzet rajzolódik ki. Vajon az újságírás az egyetlen motiváció, amely az ilyen összetett és esetleg ellentétes érdekű médiaszervezeteket hajtja arra, hogy együtt dolgozzanak és tegyenek közzé ilyen „titkos" dokumentumokat?
Nos, a kérdés természetesen csak költői. Nem véletlenül nevezik a médiát a negyedik hatalmi ágnak: láthatjuk, hogy nemcsak Magyarországon törekszik a sajtó a közvélemény befolyásolására, hanem globálisan is.
A Soros által is támogatott sajtó mindent megtesz annak érdekében, hogy a saját pártfogoltjaikat juttassák hatalomra a választásokon. Nem lesz ez másképp nálunk sem jövő tavasszal.
Fel kell készülnünk arra, hogy külföldről akarják majd befolyásolni a szavazást.